A címlapon a Budapestet megjárt világsztár, William Kentridge néz a kávéspohár fenekére, belül nagy teret szentelünk az animáció és a színház világának. Felfedezzük a nagy párizsi avantgárd színházcsinálót, Medgyes Lászlót, bekukucskálunk Orosz István manierista műhelyébe és bemutatunk egy fiatal animációs tehetséget a MOME-ról. Tovább taglaljuk Pulszky Károly regényes műkincsvásárlásait, bepillantunk a firenzei bankárok életébe és portrét rajzolunk az Európai Iskola legendás orvosgyűjtőiről. Klasszikusok kortársai és kortárs klasszikusok minden mennyiségben. 

A címlapon Nyári István hiperrealista figurái csócsálják a csirkecsontot, belül kívánatosabb étkek kerülnek terítékre. Elsősorban a fotós világsztár André Kertész és az ő eredeti nagyításai – kiderül mi a lényegi különbség a vintázs és a kései kópia között. A további menü is pikáns: latolgatjuk a dunaújvárosi szobrokat, portrét rajzolunk Lakner Antalról, szemrevételezzük az Óbudai Kísérleti Lakótelepet és folytatjuk a legendás orvosgyűjtők számba vételét. Végül pedig felidézzük a Szépművészetit megálmodó Pulszky Károly tragikus pályáját, a politikai botrányoktól az életét kioltó pisztolygolyóig.

Címlapon egy Velence-koktél, belül felfedezzük a biennále legkiugróbb tehetségeit, a felhőkön tartva a szemünket. Mérlegre kerül a magyar művészettörténet kegyelmes ura, Gerevich Tibor, és belelapozunk a hamisítványokkal és másolatokkal teli Markó Károly-dossziéba. Műgyűjtő magyar orvosdoktorok Budapestről és kortárs bunker Berlinből, pop art plakátok, Nyolcak-film és egy Czóbel-rajz megtisztítása. Művészettörténet – mint mindig – színesen. 

A címlappal leleplezzük Markó Károly műhelytitkait egy félkész festmény segítségével. De belül is bőven ejtünk szót a 19. századi klasszikus tájképek nagymesteréről. Alaposan kivesézzük a nemzetközi kortárs múzeumépítészet legjobbjait, Münchentől Kínáig. Majd nagyító alá vesszük a különc reneszánsz festő, Lorenzo Lotto életművét és a Szépművészetiben őrzött különleges allegóriáját. Kinyomozzuk egy Londonba szakadt különleges Csók István-gyermekportré regényes sorsát, utána járunk Moholy-Nagy katonaéveinek és elmerülünk a magyar műkereskedelem félmúltjában. Tippek, hírek, vélemények. 

Címlapon Tihanyi Lajos nem túl ismert, hajlongó férfiaktja, hiszen a Pécsett turnézó Nyolcakról tudunk még újat és meghökkentőt mondani. Ahogyan a legendás '57-es Tavaszi Tárlat is őriz még titkokat, nem beszélve a felfedezésre váró, art deco kerámiákat készítő Drasche-gyárról vagy a kiváló pécsi fotósról, dr. Szász Jánosról. Műtermében kerestük fel a leghíresebb kortárs kínai művészt, Ai Weiweit és elbeszélgettünk a Műcsarnok volt igazgatójával a kiállítóhely perspektíváiról. Szaktudomány, rejtély, felfedezés, Vermeer riválisától Gertrude Steinig, Vaszary Jánostól Ed Templetonig. És egy kis plusz: dizájnvásár és műtárgy-börze.

Különleges karácsonyi számunkban hedonista képélményben részesítjük olvasóinkat. Címlapra a Szépművészeti kicsiny oltárképe került, ami a nagy londoni sztárkiállítás révén kapott végre szerzőt, nem is akárkit: Luca Signorellit. Elemezzük a kis reneszánsz oltárkép történetét és a Royal Academyben megrendezett tárlat brit sajtóvisszhangjait. Terítéken a nemzetközi siker anatómiája. Honnan indult Moholy-Nagy, kik a pécsi bauhäuserek, mi közük az egyetemes művészettörténethez a Nyolcaknak és a Vadaknak? De lesz még nemzeti önkép-temetés és Liverpoolban parádézó magyar kortársak.
 

Címlapon Los Angeles legfrissebb fotós üdvöskéjének vörös hajú hősnője, a nagy párizsi fotóvásár egyik ínyencsége. Belül választ kapunk arra a kérdésre, hogy miként került a fotográfia – a magazinok oldalai után – a műkereskedők karmai közé: miért alakította meg Harry Lunn galériáját és hogyan született meg a Paris-Photo legendás börzéje. Egy kis Bécs: mikor érkezik a következő Klimt-divathullám és mit árulnak el a grafikák Michelangelo viharos szerelmi életéről? Építészet-szakértők beszélnek a Vár radikális kisöpréséről, a menedzser pedig a hajdani Piktúra Galériáról. Morandi, Monet, Frida, Lajta Béla és Regős István. Sort kerítünk egy budai szoborszemlére, megtaláljuk Lakner László elveszett fiatalkori remekművét és bemutatjuk Lotz Károly dekoratőrének fantasztikus magánképtárát.

INTRO

Előző számunk nagy vihart kavart Robert Capa szerelmeseinek körében, a hullámok átcsaptak a mostani számba is, vaskosra duzzasztva a Reflex-rovatot. A cél persze nem a bálványdöntés és nem is a zseniális magyar fotós-legenda sárbatiprása volt, hanem a hamis mítoszok felfejtése, sőt, még inkább a mítoszképződés folyamatának megértése. Ez pedig bizony azzal jár, hogy egyegy ügyes kalandorról kiderül, hogy nem volt gáncstalan gavallér, pusztán zseniális fotós, aki halott szerelmének, Gerda Tarónak felvételeit is reciklikálta életművébe. Újabb kiállításkritikánk után mindenki eldöntheti, miért: féltékenységből, önzésből, figyelmességből vagy értékmentésből.

Ebben a számunkban lerántjuk a leplet a magyar fotózsurnalizmus legnagyobb sztárjáról, Robert Capáról. Mórocz Csaba esszéjében cáfolja a gondosan megépített Capa-image alapjait. CIA, kommunisták, csaló tudósok és a média. A címlapon Yves Saint Laurent hatvanas évekből való női ruhácskája, Mondrian absztrakt négyzeteivel, hiszen kielemezzük a nemzetközi divatvilág és a kortárs művészet furcsa egymásra találását.

Ebben a számunkban régi zűrös ügyeket, „döglött aktákat” szedünk elő. Terítékre kerül a korai modern művészet szupersztárja, Van Gogh, aki sosem gondolta volna, hogy a múzeumok egyszer közönség-kedvencként rajongják körül. Fekete Ilona a legújabb német művészettörténeti botránykönyv kapcsán utánaeredt a Van Gogh-mítosznak, lerombolva a legendákat és kihüvelyezve a tényeket. Tényleg Gauguin vágta le Vincent fülét egy vívótőrrel vagy tartja még magát a borotvás öncsonkítás meséje?

A címlapon Vuillard Puskin Múzeumból való örökbecsűjét vizsgáljuk meg mikroszkopikus alapossággal, belül a Puskin Múzeumot kényszerűségből gründoló orosz textilmilliárdosok gyűjtési praktikáiról rántjuk le a leplet, összevetve a Nemzeti Galériában vendégeskedő Kasser-család szorgalmas ténykedésével. Munkatársunk szóra bírta az esztergomi – feltételezett – Botticelli-freskók restaurátorát, hogy mi is az igazság a falképpel kapcsolatban. Wierdl Zsuzsanna válaszol a  művészettörténeti keresztkérdésekre és egy vadonatúj hipotézissel áll elő – mégiscsak van egy Botticellink? Foglalkozunk még a Monarchia Japánba szakadt kincseivel (Vécsey Axel), szóra bírjuk a mindig néma brit kortárs szupersztárt, Glenn Brownt (Winkler Nóra), mérlegre tesszük a közép-európai barokk bizarr nagymesterének, Maulbertschnek a művészettörténeti esélyeit (Serfőző Szabolcs) és kikutatjuk, hogy a korai Bauhaus-házak milyen tarkák voltak a később belénk ivódott fekete-fehér képpel szemben (Ferkai András). Wanted-rovatunkban – az egyik kurátor segítségével – megpróbáljuk kinyomozni a még mindig csak fényképről ismert, lappangó műalkotások hollétét, a nagy pécsi Nyolcak kiállításhoz.

Benczúr vörös függönye alatt számot vetünk jövővel és múlttal. A tájékozódni vágyó műgyűjtők számára összeszedtük a hazai kortárs művészet feltörekvő tehetségeit, azokat az „emerging artist”-okat, akik a Visitors program szárnyán nekiindultak meghódítani a nemzetközi vásárokat. De meginterjúvoltunk egy indiai sztárművészt is, valamint szemléztük Csörgő Attila és a BBS kiállítását. Mindeközben lerántottuk a leplet Rembrandt Éjjeli őrjáratáról: a legfrissebb levéltári kutatásokból kiderül, hogy ki kicsoda Ruytenburch főhadnagy muskétásai közül. Karácsonyi számunk hedonista módon fürdőzik a régi mesterek múzeumi klasszikusai között, a Napkirály versailles-i udvarában, a bizánci mesterek remekműveiben, a müncheni akadémia magyar festményeiben és az olasz reneszánsz gyöngyszemeiben. Ébenfa kabinetszekrény és Gender check, Bernini-büszt, Raffaello-portré és a fiatal magyar groteszk festők. Klasszikusok és kortársak, Kelet-Európából és a nagyvilágból – színesen.

A krakkói Leonardo-portré hermelinje alatt beutazzuk egész Európát, a pókhálós vidéki angol aukciósházaktól, a hivatalos művészekkel kidekorált keleti régión keresztül, egészen a katalán királyok palotájáig. Mednyánszky monográfusa elemzi a közelmúlt legnagyobb műkereskedelmi szenzációját, a Donningtonban szeptemberben kalapács alá került Ringwald-gyűjteményt: vad licitharc a padláson felejtett Mednyánszkykért, sosem látott reprodukciókkal! Terítékre kerül a hivatalos művészet, a DDR manierizmus királya, Werner Tübke, a Rákosi-portrék mellett absztrakt műveket készítő hazai kettős könyvelők és persze az Aczél-korszak emigráns csillaga, Amerigo Tot. De lesz még: rendszerváltás a Kiscelli Múzeumban, barokk idő Pannonhalmán, makettépítés Bécsben, hiperrealizmus Kőbányán és az impresszionisták mögött álló szürke eminenciások seregszemléje. Leonardo, Botticelli, Orbán Dezső és Ujházi Péter. Művészettörténet – színesen.

Az Artmagazin új arculattal büszkélkedő számban olvashat Joseph Duveenról, a műkereskedelem amerikai fejedelméről, aki kitömte klasszikus alkotásokkal az olajbárókat. Kiderül az igazság a budapesti Szépművészeti Múzeum féltett kincséről, Leonardo sokat vitatott bronz lovasszobráról. És bemutatkoznak a hazai kortárs geometrikus festők árveréseken kínált hamisítványai is.

INTRO

Valami történt Magyarországon. Mintha hosszú évek panaszáradata meghallgatásra talált volna és reménysugarak kezdenék bevilágítani a kortárs művészet eddig inkább felhősnek mondható egét. Kezdjük a pénzzel. Szinte nem múlik el hét, hogy ne jelenne meg sajtóközlemény fiatal kortárs képzőművészeket támogató díj alapításáról – a teljesség igénye nélkül, de azért sorolok néhányat: a K&H Bank, az Eon, a már régóta működő Amadeus Alapítvány (és Fundamenta Lakáskassza) mellé becsatlakozó Műgyűjtők Klubja, az Esterházy Alapítvány az Uniqua Biztosítóval karöltve, majd a Műcsarnok az Avivával közösen. Aztán ott a magyar művészet külföldi reprezentációjának ügye.

INTRO

Az egész lapszerkesztésben azok a legjobb pillanatok, amikor a „minden mindennel összefügg”-elmélet az előre eltervezett kapcsolódásokon kívül csak úgy, magától is megmutatkozik. Amikor több, egymástól független interjúból is (márpedig ez a
szám bővelkedik az interjúkban, beszélgetésekben) kirajzolódik mennyit keményedtek a viszonyok, lehet szó az orosz restitúciós álláspontról (beszélgetés Konsztantyin Akinsával), a régi Amerikáról (Seres László nagy kalandja a hippi-Amerikában), vagy az újról, a szeptember 11-e utániról (t.error), de a magyar festőkarrierek alakulása is tanulságos (beszélgetés Koncz Andrással).

Tartalom:

REFLEX
KÖRKÉRDÉS
Rieder Gábor: Krízis, korrekció, kreativitás – nemzetközi műtárgypiaci fejlemények
Ez is, az is – Budapest Art Fair 2008
ARTANZIX
Topor Tünde: Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok szokva – interjú Rényi Andrással, az ELTE Művészettörténeti Intézetének nemrég kinevezett igazgatójával
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ

Épp öt éve, az akkor még Antik Enteriőrnek nevezett Budapest Artfair-re jelent meg az első Artmagazin, még próbaszámként, sikerhajhásznak egyáltalán nem nevezhető címlappal. Elsőre jó ötletnek tűnt az éppen akkor futó Mednyánszky kiállítás kapcsán a Hadifoglyok karácsonya című festmény egy részletét választani, de azért kicsit népszerűbb lett a két számmal későbbi pop-artos, monokinis borító. Különösebb múltbamerengés nem tűnik időszerűnek, hiszen épp nemrég emlékeztünk meg arról, hogy már túl vagyunk a 25. számon, akkor is leszögezve, hogy éljenek és szórakozzanak jól az olvasók, főleg Artmagazint olvasgatva a hétvégi (vagy hétközbeni) hazai, vagy külföldi, múzeum- vagy kortárs kiállításlátogatások előtt, illetve után.

TARTALOM:

Berecz Ágnes: Érintők Hantaïhoz
KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Fáy Miklós: A bronzfejű nő
Radványi Orsolya: A ngyal szállt el felette
Markója Csilla: Hamar munka sosem jó? – az Aba-Novák-vállalkozás margójára
Földes András: Parancsra született művészet – a MODEM szocreál kiállítása
Rieder Gábor: Pusztuló múlt – a szocreál utóélete

INTRO

Május 16-án Budapesten tanácskozott a világ legnagyobb múzeumainak vezetőit tömörítő úgynevezett Bizot-csoport európai szekciója. A Szépművészeti Múzeum
egyedüli magyar intézményként 2006 óta tagja a csoportnak, illetve nem is a múzeum, hanem annak mindenkori igazgatoja, a meghívás ugyanis nem az intézményeknek, hanem azok vezetőinek szól, ezért például senki sem helyettesíthető a mindig más helyszínen megrendezett üléseken. Igazi múzeumdiplomáciai sikernek könyvelhető el, hogy ennyi befolyásos szuperintellektust, vagy befolyásos intézménymenedzsert sikerült Budapestre csábítani, és gondoskodni arrol, hogy nyugodtan tanácskozzanak a historikus magyar díszletek között.