A legtöbb - műtárgyvadászat

Az FKSE hagyományőrző éves kiállításáról I.

Dózsa Kamilla

Az FKSE éves kiállításának másnapján a nyakamba vettem a várost, és az idén negyvenegy, jobbára belvárosi helyszínen megrendezett kiállítás felfedezésébe kezdtem. A művek október 1. és 19. között – a néhány hagyományos kiállítótértől eltekintve – olyan változatos helyeken tűnnek fel Budapesten, ahol többnyire nem találkozhatunk kortárs képzőművészettel, vagy legalábbis nem ilyen formában: üzletekben, szolgáltatóegységekben, utcákon.

Szigeti G Csongor tükrös munkája a Nagy Diófa utca 15-ös telken található parkoló bejáratánál   Fotó: Artmagazin Online

A köztéri művek sok esetben belesimulnak környezetükbe, sétám során gyakran elmentem mellettük a helyüket jelző ikszeket bogarászva a kiállításhoz tartozó térképen; néha visszafordulva sem találtam semmit, aminek az útmutató szerint ott kellett volna lennie. Más munkák még most is rejtőzködnek, nem akarják mindenképp magukra vonni a figyelmet, nem céljuk erősen kitüremkedni a város szövetéből. Szigeti G Csongor művét a leírást követve egy parkolót határoló reliefszerű tűzfalon kerestem. Bizonytalanul bár, de kezdtem elfogadni, hogy meg is találtam. Ezután a pakolóőr felhívta a figyelmem a kapunál elhelyezett tükörre, elmondta, hogy az azon szereplő felirat kivetülését kellene látnom a falon. Romhány Veronika Vékony Dorottya1 jelzőtábla-oszlopra ragasztott kettős portréja is szerényen várja, hogy a figyelmesebb járókelő észrevegye. A köztéri elhelyezésből fakadóan a képeket nem védi semmi, ezért már a kiállítás legelején felmerül, hogy a férfi arcán szereplő rajz a művésztől származik-e.


Romhány Veronika Vékony Dorottya munkája a Kisüzem bejáratánál   Fotó: Artmagazin Online

Az üzletekben installált művek észlelését nehezíti, hogy tartalmi kapcsolatban állnak a helyek kínálatával. Ember Sári gender témájú fotóin található gyümölcsök éppolyan jól megférnek a képeknek otthont adó Bródy Sándor utcai dzsúszivó kosarakba halmozott alapanyagaival, mint Soós Kata turkálóban található mosógépes munkái a vállfákon sorakozó ruhákkal. Nagy Karolina fotóját csak tüzetes vizsgálódás után sikerült felfedeznem egy kirakatban az eladásra kínált képkeretek között.


Soós Kata képei a Király utcai Chapelben   Fotó: Artmagazin Online

Azzal, hogy a kiállítás idén – mivel nincs igazán más választása – kilép a kanonizált kiállítóterekből, adott a lehetőség arra, hogy olyanok is találkozzanak az alkotásokkal, akik máskor nem szoktak. A tapasztaltak alapján úgy gondolom, hogy a projekt nem használja ki kellőképpen az ebben rejlő lehetőségeket. A művek erősen beágyazódnak a környezetükbe, ezért nehezen észlelhető műtárgyi minőségük. Az adott üzletek vásárlóinak tekintete csak átsiklik felettük, talán mert a helyhez tartozónak vélik őket. Ezzel a fajta deszakralizációval nem kerül közelebb a mű a szolgáltatóegységek fogyasztóihoz, inkább csak bolti dekorációvá minősül.

A helyszíneket kutatva úgy éreztem magam, mintha az FKSE a műtárgyai bemutatásán túl azt is szeretné, hogy jobban megismerjem a várost, odafigyeljek rá: nézzem meg alaposabban a homlokzatokat Farkas Roland munkáját keresve és olyan szolgáltató egységekbe is menjek be, ahol még sosem jártam azelőtt. A szervezők ezzel új tapasztalatokhoz juttathatják azokat, akik célirányosan, térképpel a kezükben erednek az alkotások nyomába, illetve botcsinálta tárlatvezetővé változtathatják őket, ha hozzám hasonlóan beszélnek az eseményről egy-egy meglátogatott kiállítóhely érdeklődő alkalmazottainak.



Farkas Roland, Horváth Tibor, Jánosi Ágnes és Mesterházy Zsolt: CARESS (CIRÓKA), 2014  Forrás: Farkas Roland VIMEO-csatornája

A művek ilyen szintű publikálásának fontos kísérője lehetne a művészetről folyó párbeszéd nyilvánossá tétele azok számára is, akik csak egy pohár narancslevet vesznek, vagy leparkolják a kocsijukat pár órára azokon a helyeken, ahol az éves kiállítás egyes műtárgyai találhatók. Sajnos, nem mindenhol találkoztam olyan segítőkészséggel, mint Szigeti G Csongor műve esetében. Nagy Karolina fotójával kapcsolatban az üzlet eladója azt mondta, ő csak azt az utasítást kapta, hogy az érdeklődőknek adjon a kiállítás szóróanyagából – talán meg sem próbálták őt bekapcsolni a műtárgyakról folyó diskurzusba. Szerencsére pozitív példákkal is találkoztam: a már említett gyümölcslevezőben részletekbe menően tudtak a kiállításról, érdeklődtek is róla. Farkas Roland, Horváth Tibor, Jánosi Ágnes és Mesterházy Zsolt közös munkája pedig az Írók Boltja pultján kapott helyet, ahol a dolgozók büszkén mutatták meg a művet.

 

1 A kritika megjelenése óta az FKSE egyik tagja jelezte, hogy a jelzőtáblára ragasztott képek Vékony Dorottya művei. A kiállításhoz tartozó térkép szerint az ő munkáit VII. kerületi köztéren kell keresni, de ennél konkrétabb útmutatást nem kap a vezetőt követni vágyó érdeklődő. Ezzel megoldódott egy rejtély, ami a kiállítás körbejárásakor merült fel bennem a helyszín pontatlan megjelölése miatt. Viszont az is kiderült, hogy Romhány Veronika alkotása még annál is szerényebb, mint ahogy korábban gondoltam: sétám során először elmentem emellett a nevezetes oszlop mellett, és úgy tűnik, visszafordulva sem azt sikerült megtalálnom, amit kerestem.