Első válaszadónk Ferenczy Bálint művészettörténész, fotótörténész, aki 2014 óta a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, 2016-tól kezdve pedig a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj kuratóriumában is helyet kapott. 2013 óta Londonban él. Pályája kezdetén a budapesti Faur Zsófi Galeriát vezette, majd az angliai Sotheby's Institute of Art mesterképzésének elvégzése után a Sotheby's Aukciósház munkatársa volt 2 évig, ahol a 2016. júniusi Contemporary East aukció előkészítésében és kivitelezésében is részt vett. 2016 augusztusa óta a londoni székhelyű Vastari Group munkatársa, munkája során gyűjtőket hoz össze múzeumokkal múzeumi kölcsönzések kapcsán. Ezen túl gyűjteményépítési tanácsadóként dolgozik együtt külföldi kliensekkel. Szakterülete a közép- és kelet-európai művészet, ezen belül kiemelten foglalkozik a fotóművészettel. 

Véleményem szerint alapvetően három pillérből áll össze a művészeti világ: intézmények, magángalériák, aukciós házak. Ezek határozzák meg a kanonizációs és műtárgypiaci folyamatokat. Személy szerint leginkább a nemzetközi műkereskedelemről tudok nyilatkozni, ezért ebből a szemszögből nézve emelnék ki öt eseményt (nem fontossági sorrendben).

1. TATE és Pompidou vásárlásai / Bak, Tót, Maurer, Jovánovics, Kaszás stb.

A magyar képzőművészet nemzetközi integrálódását mind műkereskedelmi, mind intézményi szempontból nagyban befolyásolták a TATE és a Pompidou vásárlásai (Bak Imre, Tót Endre, Maurer Dóra, Jovánovics György, Kaszás Tamás stb.). Ebben többek közt, kiemelkedő szerepe volt Küllői Péternek és a Somlói-Spengler házaspárnak, úgy gondolom, az ő szerepvállalásuk nélkül ez nem történhetett volna meg. Az már egy másik kérdés, hogy milyen kontextusban és egyáltalán ki fognak-e kerülni a munkák az állandó vagy időszaki kiállításokra, de a lényeg, hogy egy folyamat elkezdődött.
 

2. Londoni kiállítások: Mayor Gallery, White Cube, Carl Kostyál

Hatalmas áttörés volt 2016-ban, hogy jegyzett nyugat-európai kereskedelmi galériák egyéni kiállításokat rendeztek magyar képzőművészeknek. A White Cube a világ TOP10 galériái között említhető, a Mayor Gallery a TEFAF és az Art Basel állandó résztvevője, Carl Kostyál pedig rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkezik a londoni és New York-i művészeti életben. A kiállítások azonnali hatását persze nehéz látni, és rengeteg kérdés vetődik fel az árazások kapcsán is – gondolok itt például a hirtelen és gyakran bekövetkező sokszoros áremelkedésre, melyet csak részben támasztanak alá az előbb említett (eddigi) ritka, friss példák. Ugyanakkor mindenféleképpen előrelépés, hogy most már nemcsak a hazai galériák „küzdenek” az említett művészek nemzetközi elfogadottságáért.

Maurer Dóra kiállítási plakátja, a Hét elforgatás című munkával.   Fotó: Rechnitzer Zsófia   Forrás: artportal.hu

3. Sotheby's júniusi Contemporary East, illetve a novemberi 20th Century Art – A Different Perspective

Személyes érintettségem miatt nem tudok elfogultság nélkül beszélni a júniusi aukcióról, amelyen Maurer Dóra, El Kazovszkij, Szűcs Attila művei mind aukciós rekordokat elérő áron keltek el. Az árverés összetétele, felépítése sajnos nem volt művészettörténetileg koherens, ez nyilvánvalóan sok kérdést vet fel, de az, hogy a 10 magyar vonatkozású műtárgyból 8 elkelt, önmagáért beszél. Ezek az aukciós eladások referenciaértékű eredmények, de természetesen csak megfelelő művészetmenedzsmenti stratégiák mellett fognak valós előrelépést jelenteni. Valószínűleg még várnunk kell 3-5 évet, hogy valóban értékelhető eredmények jöjjenek elő külföldi aukciós házaknál. Sokaknak nehezen értelmezhető, akár visszatetsző is a külföldi árverezőházak stratégiája, de ezek nélkül nem létezik másodlagos piac, így rendkívül fontos, hogy ezeken az aukciókon is – ha lassan is, de – egyre többször forduljanak meg 1945 utáni közép- és kelet-európai régióból származó műtárgyak.

Szűcs Attila: Érintés, 100x80cm, 2016   Forrás: index.hu

4. Reigl-rekord: a Kitörés című sorozat egyik darabját 411 000 euróért vitték el Sotheby's június 7-i párizsi árverésén

Reigl Judit eladási árai tökéletes példái annak, hogy egy valóban fontos, a saját korában jelentős művésznek az életművét hogyan lehet alapos és átgondolt műkereskedelmi stratégiával (újra) felépíteni. Reigl a 70-es évek után gyakorlatilag eltűnt a műtárgypiacról, pedig a legnagyobb nevekkel állított ki korábban Párizsban. Kvalitását felismerve, hazai és külföldi galériák újra gondozni kezdték az életművet a 2000-es évektől (katalógusokat adtak ki, múzeumi adományozásokat szerveztek meg, külföldi vásárokon képviselték a művészt), és a korábbi pár tízezres árak felcsúsztak a pár százezer eurós kategóriába. Ma már aligha lehetséges Reigl-festményt kapni százezer euró alatt.

5. Vintage Galéria: Maurer at Frieze Masters

Kiemelten fontos, hogy a hazai galériák milyen minőségű és szintű külföldi vásárokra tudnak elmenni. A Vintage Galéria „Maurer egyéni”-standja mind minőségben, mind időzítését és relevanciáját tekintve jókor ért Angliába. A szálak itt érnek össze: egy művész munkája bekerül egy múzeumi gyűjteménybe, mindeközben külföldi galériák elkezdik reprezentálni az alkotót, majd mindezekkel egy időben egy magyar galériát is felvesznek egy jelentős nemzetközi vásárra. Természetesen itt is folyamatos jelenlétre van szükség, tehát a galériának legalább 3-5 évig vissza kell térnie Londonba, hogy bizalmi kapcsolatokat alakíthasson ki új gyűjtőkkel.

Maurer Dóra: DISPLACEMENT I-II/II, 1974-75   Forrás: Vintage Galéria

+1. A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA – AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ egy fantasztikus volumenű kiállítás volt a Nemzeti Galériában, de az életmű további nemzetközi vonatkozásainak felvázolása egyelőre még várat magára.

+2 A Moholy-Nagy: Future Present című kiállítás (Guggenheim, LACMA, The Art Institute of Chicago) megvalósulása, amely azt mutatta, hogy még mindig Moholy-Nagy László a nemzetközi szinten legismertebb és leginkább kanonizált magyar művész.

+3. A Kovásznai-minikiállítás létrejötte a Somerset House-ban bizonyította, hogy az izgalmas anyag a nemzetközi trendekbe tökéletesen beilleszthető. A Kovásznai-életmű egyben van, ezért ő egy megfelelő stratégiával jól „felépíthető művész”.

+4. Kíváncsian várom, hogy mikor fog a kelet-európai neoavantgárd felől eltolódni az érdeklődés a 80-as évek felé, majd a kortárs művészetre. Ehhez „nemzetköziesedni” kell, mert a magyar piac egész egyszerűen nem elég nagy ehhez.

Kapcsolódó tartalmak:

Gréczi Emőke: Mire jó a kortárs árverés? 1. rész
Gréczi Emőke: Mire jó a kortárs árverés? 2. rész
Gréczi Emőke: Mire jó a kortárs árverés? 3. rész
Gréczi Emőke: Mire jó a kortárs árverés? 4. rész
Gréczi Emőke: Mire jó a kortárs árverés? 5. rész
Maurer Dóra Londonba „költözött” – Interjú Katharine Kostyállal, a White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével
Megnyíltak a kapuk? – A Sotheby's június 7-i londoni Contemporary East aukciójáról