Wanted – Borsos József

Békefi Eszter

A Magyar Nemzeti Galéria Borsos József (1821–1883) biedermeier festő és fényképész munkásságát a jövő évben tervezi bemutatni. A szakma egyik nagy adósságát kívánjuk ezzel törleszteni, mert mind ez idáig nem volt olyan kiállítás, amely az œuvre-t – a lehetőségek szerint – teljes egészében bemutatta volna.

A mellőzöttség egyik fő oka, hogy a művészettörténészek nehezen birkóznak meg egy olyan életművel, melynek feldolgozásakor szinte semmilyen komoly, eredeti forrásra nem támaszkodhatnak. A művész után – műveit leszámítva – alig maradt fenn dokumentum, életét jóformán csak a kevés számú kortársi beszámoló, az újságcikkekben megjelent közlések alapján tudjuk rekonstruálni.

Mindazonáltal a feldolgozás már csak azért is fontos, mert míg a szakma, s így a nagyközönség elfeledkezni látszott róla, a műkereskedők és természetesen a műgyűjtők mindig is számon tartották Borsost. Ennek legfőbb oka, hogy művei igazi festői kvalitásukkal kiemelkednek a magyar biedermeier alkotások közül. A minőségre mindig is érzékenyek voltak a vevők, így már a kortárs beszámolók nagy része is arról szól, hogy milyen magas összegekért keltek el a képei, a 20. századi aukciók leütési árainak vizsgálatából pedig arra következtethetünk, hogy az idő mit sem változtatott ezen.

A minőségi ok mellett azonban egy mennyiségi is befolyásolta az árakat. A fellelhető adatok alapján ugyanis a festői munkássága kevesebb, mint 200 tételből áll. Ennek sajnos csak a töredéke van ma is fellelhető helyen. Így Borsos képei igazi ritkaságok.

A kiállításon e művek mellett lehetőségünk lesz Borsos érdekes személyiségét, kalandos életútját is bemutatni. A jóképű és sikeres festőből lett fényképész, majd vendéglős alakját korabeli ábrázolások és fotók segítségével idézzük fel. Megpróbáljuk érzékeltetni azt a közeget, amelyben dolgozott, egyfelől bécsi mestereinek (Leopold Kupelwieser, Ferdinand Georg Waldmüller, Friedrich von Amerling, Josef Danhauser) és magyar kortársainak (így Barabás Miklós, Canzi Ágost, Kovács Mihály, Kozina Sándor, Tikos Albert és Wéber Henrik) munkáival, másfelől barátainak (pl. August von Pettenkofen) és megrendelőinek körét feltérképezve, beillesztve természetesen az 1848-as forradalom és szabadságharc, majd a Bach-korszak történelmi-társadalmi helyzetébe.

Borsos József munkásságát időben és műfajilag két korszakra osztva tárgyaljuk; először mint festőt mutatjuk be. Miután a korai képeit leszámítva művészünk esetében e téren látványos stílusfejlődésről nem igazán beszélhetünk, és egyéb források híján a nem datált festményeket nehezen helyezhetnénk el a szokásos időrendi elrendezésben, az egyes műveket inkább tematikus csoportokba rendezzük. Ez azért is látszik célszerűnek, mert mind az akadémiai gyakorlat, mind a számára ihletet adó németalföldi tradíciók feljogosítanak arra, hogy Borsost mint csendéletfestőt, portréfestőt vagy zsánerfestőt mutassuk be.

Borsost csendéletei kötik a legjobban a németalföldi barokk művészethez. Feltehetően Waldmüller útmutatása nyomán jutott el a bécsi képtárakba, ahol a holland képek anyagszerű festésmódja, letisztult kompozíciós módszerei hatottak rá. Itt sajátíthatta el azokat a festői bravúrokat, amelyekkel még kortársait is annyira lenyűgözte, hogy – ha rövid ideig is, de – hatással volt osztrák mesterekre. Gyümölcs- és virágkompozíciói mellett specialitása volt a barokkosan díszített iparművészeti tárgyakból alakított csendélet, aminek legszebb példáját 1850-ben a bécsi császári udvar képtára számára vették meg.

Borsos portréinak többségén kamatoztatta a többi műfajban szerzett jártasságát. Jellemző, hogy egy-egy beállítását életképi vagy csendéleti elemmel gazdagítja. E műfaj esetében adódik leginkább alkalom a megrendelői körének bemutatására. A korabeli magyar és osztrák arisztokrácia, gazdag polgárok és művészek lényegre törő jellemábrázolással, ruháik, kiegészítőik aprólékos gonddal, briliáns precizitással elevenedtek meg Borsos vásznain. Illusztrációnak elég, ha itt csak a számos helyen reprodukált Nemzetőrre vagy a nemrég a Magyar Nemzeti Galériába került emblematikus képére, a Libanoni emírként megfestett Zichy Ödön grófra utalunk.

Borsos legnépszerűbb munkái azonban talán mégis a zsánerképek voltak, legismertebb közülük a Lányok bál után, ami még Borsos életében szerepelt a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán. A megmaradt képek alapján sajnos e műfajban adódnak a legnagyobb veszteségeink: számos kitűnő életképe elkallódott. Néhányat szerencsére még a II. világháború előtt reprodukáltak, de olyan is akad, amelyről csak puszta címének említése maradt fenn. Feltételezhető, hogy csak egy részük eredeti kompozíció, más részük osztrák vagy német mesterek munkáinak másolata vagy variációja. Színvonaluk nyilván e szerint is ingadozik, egy azonban biztos: mind különös figyelmet érdemelnek. A sötét háttérből előugró, színpadszerűen beállított figurák a biedermeier korának polgári enteriőrjeit, a fénnyel teli, vidám, pajkos paraszti zsánerek a népies ízlést idézik.

Borsos második fontos művészi korszaka 1862-ben kezdődött Pestre telepedésével és fényképész-műtermének megnyitásával, amely csakhamar korának egyik legkeresettebbje lett. Celebritások, finom dámák, előkelő urak, ma ismert és ismeretlen személyiségek sora maradt fenn Borsos fotóin. Ügyes beállítások, szakmai virtuozitás jellemzik őket, esetenként a festészetből vett kompozíciós sémák elevenednek meg. Unikumnak számítanak például az 1862-es derbi győztes lovainak vagy az 1865-ös országgyűlésen részt vevő 370 képviselő arcképeinek sorozatai.

Miután mind a festészet, mind a fényképészet terén Borsos munkáit technikai bravúr jellemezte, így terveink szerint a kiállításban alkalom adódik majd mindkét művészeti ág technikai részleteiben való elmélyedésre, korabeli – esetenként magától a művésztől származó – eszközök és magyarázó szövegek segítségével.

A kiállításhoz kapcsolódó tanulmánykötet egyben Borsos teljes festői œuvre-katalógusa is lesz, amely tartalmazni fogja az eddigi kutatómunka által feltárt összes adatot, ugyanakkor támpontot ad a további kutatásokhoz.

Borsos József körülbelül 60, múzeumokba került képe mellett minél több magángyűjteményben őrzött képét is ki szeretnénk állítani. Ezért ezúton is kérjük, hogy ha tulajdonukban van – e cikkben illusztrált vagy bármilyen más – Borsos-festmény vagy grafikai mű, jelentkezzenek a [email protected] címen. Borsos fényképészi munkásságáról mintegy 2000 fénykép tanúskodik, ebből szándékaink szerint hozzávetőlegesen 500 tételt lesz lehetőségünk kiállítani, azonban a kiállítási katalógus mellékletében szeretnénk a lehető legtöbb fényképét összegyűjteni. Amennyiben birtokukban van Borsos műterméből származó fotó, kérjük írjanak a [email protected] címre (korlátozott számban vásárolnánk a tudományos kutatás számára lényeges fényképeket).

Ahhoz, hogy jövő évi kiállításunkon a lehető legteljesebb képet tudjuk nyújtani a művészről, az itt közölt reprodukciókon néhány elkallódott művét mutatjuk be, reménykedve abban, hogy előkerülnek. 

Full 002090
Full 002091
Full 002092
Full 002093
Full 002094
Full 002095
Full 002096
Full 002097
Full 002098
Full 002099
Full 002100
Screenshot 2020-04-19 at 16.07.24.png
Borsos József

Hogy a 19. század közepi Magyarországon sem komoly művészeti iskola, sem kifinomult műélvező közönség nem volt – az tény. (Sajnálatos módon a kettő egymást erősítette.) Így nem véletlen, hogy egy olyan tehetséges piktor, mint Borsos József inkább a császárvárosban praktizált, hiszen a pesti műbarátok csak húzódozva fizették volna meg az arcképeiért kért borsos árat. Sőt, az sem meglepő, hogy a hazai piacra szánt portréin kénytelen volt követni a provinciális képírók vastörvényét: mindegy mennyire életszerű a figura, ha jól láthatóan, pénzszagúan csillog az aranycsatt és a brokátmente.

full_000234.jpg
Wanted - Kernstok Károly elfeledett képei

Szemben a műkereskedelemben manapság tapasztalható érdektelenséggel, Kernstok Károly egyike volt azon művészeknek, akinek nevét és műveit jól ismerte a művelt közönség, képeit pedig szívesen vásárolták a tehetősebb polgárok és a haladó szellemű értelmiségiek. Jól példázza Kernstok kelendőségét, hogy 1911-es nagy, egész pályáját felölelő retrospektív tárlatának megnyitó napján összesen 9 képét kínálták eladásra, a többi már magánkézből, illetve múzeumokból került a tárlatra, az érdeklődő közönség pedig már másnap hiába kereste a megvásárolható műveket, hiszen azok mindegyike elkelt az első napon.

full_000909.jpg
Wanted - Lopott műtárgyak - mit tehetünk, mit tehetnek a hatóságok?

Az alábbiakban tájékoztatást adunk egy, a kortárs mûvészetet ért újabb szomorú eseményrôl. Veress Pál (Budapest, 1920 – Budapest, 1999) festô és grafikus ismert salakreliefjeinek egy szép sorozatát, valamint további három mûvét, összesen 16 alkotását vitték el ismeretlen tettesek 2006. szeptember 26-án. Az esemény több szempontból is tanulságos. Ugyanis azt a hazai aukciós és galériás mûkereskedelemben egyaránt tükrözôdô folyamatot mutatja, hogy a kereskedôk és gyûjtôk érdeklôdése egyre inkább a (klasszikus) kortársak felé fordul. E növekvô érdeklôdés – jogellenes és sajnálatos – mérföldköve a fenti eset. Emellett azért is fájó veszteség, mert a mûvész eddig egyben ôrzött hagyatékát fosztották meg több kiemelkedôen értékes darabjától.

full_000238.jpg
Wanted - Maga a mű "kerestetik"

A művészettörténet-kutatás, bár tudományos tevékenység, gyakran mégis a bűnügyi regények világára emlékeztet. Nyomozásaink kiindulópontjául rendszerint maguk a műalkotások szolgálnak, s ilyenkor ¬ mint a krimikben általában ¬ a „tettes” kilétét kell felderítenünk. Most induló cikksorozatunkban éppen fordított a helyzet. Olyan műalkotások reprodukcióit igyekszünk bemutatni, amelyekről már meglehetősen sokat tudunk. Ismerjük az alkotót, gyakran a mű keletkezésének évszáma, mérete, technikája és egyéb adatai is rendelkezésünkre állnak, nem ritka, hogy az egykori tulajdonosok kiléte is ismert, csupán egyetlen, ám a legfontosabb láncszem hiányzik: MAGA A MŰ „KERESTETIK”.

full_000279.jpg
Wanted - Zichy Mihály

2007. december 14. és 2008. március 26. között Zichy Mihály műveinek nagyszabású bemutatójára készül a Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás apropóját a szentpétervári Ermitázzsal való együttműködés adja, melynek köszönhetően a világ egyik legnagyobb múzeuma mintegy száz darab grafikát kölcsönöz a gyűjteményében őrzött Zichy-anyagból. A Magyar Nemzeti Galéria és az Ermitázs Zichy-grafikáin és -festményein kívül – mely a bázisát adja a tárlatnak – szeretnénk hazai köz- és magángyűjtemények anyagát is bemutatni. A hagyatékból, mely a mai napig a leszármazottak tulajdonában van, számos fontos mű lesz látható, és több gyűjtő is jelezte már együttműködési szándékát. Azonban van néhány kulcsfontosságú alkotás, melynek eddig nem sikerült nyomára bukkanni, ebben kérjük olvasóink segítségét.

full_003532.jpg
Wanted – Az ismeretlen Balla Béla avagy az elmaradt siker anatómiája

"Rendszeresen nem végzett iskolákat. A négy elemi után kereskedő inas, majd nyomdász, üveges, pék, kőmíves és végül szabó lett. Azonban valamennyi foglalkozását hamarosan otthagyva, minden idejét önművelésre fordította. Festeni tizennyolcz éves korában kezdett s néhány évvel utóbb több aradi műbarát támogatásával Nagybányára ment..." - olvasható a pályakezdés művészregényt sejtető beharangozója a Szendrei-Szentiványi Lexikon megjelent első kötetében 1915-ben.

full_000475.jpg
Wanted – Csók István

Önámítás azt gondolni, hogy egy életmű az utókor számára a maga teljességében megismerhető. Ami távolról monolit tömbnek tűnik, az a figyelmes szemlélő számára feltárja valódi formáját, egy folytonos változásban lévő organizmust. Ilyen lélegző, pulzáló szerveződés minden festői életmű, térben, időben alakváltó tünemény. Alkotóelemei, maguk a művek, olykor rejtélyes és beláthatatlan utakat járnak be felragyogva, majd kihunyva. Némelyek folyvást láthatók, nemzedékek közös tudatát meghatározó ikonok, mások halvaszületett teremtmények, amelyek sosem lépik át a műterem küszöbét. Nagyobb részük azonban a jelenlét szürke mezőjében lebeg, leírások vagy reprodukciók raszterhálójában öltve testet, időszakos tárlatok gyorsan szétfoszló emlékképeiben bolyongva. 

full_000233.jpg
Wanted – Vaszary János lappangó képei

A Magyar Nemzeti Galéria 2007 őszére tervezi Vaszary János festőművész gyűjteményes kiállításának megrendezését. A művész 1939-ben bekövetkezett halála óta egy alkalommal – immár több mint négy évtizede – találkozhatott a nagyközönség az életmű kiemelkedő darabjaival, a több mint háromszáz műtárgyat felvonultató Vaszary János emlékkiállításon, amely a Magyar Nemzeti Galériában 1961-ben volt látható.

33_Rockenbauer1.jpg
Wanted – Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából

Idestova hét esztendeje, hogy Passuth Krisztina vezetésével megkezdődött a modern magyar festészet fauve-os gyökereinek feltárását célzó kutatás, amely a 2006 márciusában a Nemzeti Galéria Magyar Vadak kiállításához, majd 2008-2009-ben e tárlat helyszínekhez adaptált változatainak egyéves franciaországi körútjához vezetett. Mindeközben magyar, angol és francia nyelvű tanulmánykötetek születtek, hazai és külhoni, magyar és nemzetközi konferenciák tűzték napirendjükre a kérdést. A munka szerves folytatásaként a kutatócsoport jelenleg a Nyolcak centenáriumi kiállításán dolgozik – amelynek Pécs ad majd otthont 2010 végén – abban a reményben, hogy az első magyar avantgárd csoport történetének újszerű feldolgozása hasonló érdeklődést fog kiváltani, mint a magyar Vadak bemutatása.

full_001088.jpg
Wanted – Nemes Marcell személyére, illetve egykori műgyűjteményére vonatkozó adatok, dokumentumok, információk

A Szépművészeti Múzeum egy – eredetileg 2011 tavaszára tervezett, de előreláthatólag csak 2011 októberében megnyíló – nagyszabású emlékkiállítás keretében kíván méltó emléket állítani a 20. századi magyar polgári műgyűjtés legendás alakjának, Jánoshalmi Nemes Marcellnek. (A gyűjtőről lásd többek között Németh István „Legendák és tények Nemes Marcellről I–III” címen korábban megjelent cikksorozatát az Artmagazin hasábjain.) (1)