CTM – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-28

Német Szilvi

CTM – Festival for Adventurous Music and Art minden évben jól kiszámíthatóan január végén következik. Az éjszakai programok live act-jeit nappal muzikológusok előadásai, interaktív installációk, performanszok, filmvetítések és kiállítások váltják. A fesztivál idei témája – FEAR ANGER LOVE – jól jelzi az érzelmek felértékelődésének megatrendjét, annak a tudatosan alkalmazott érzelmi alapú politizálásnak a mindenütt jelenvalóságát, ami az utóbbi időszak felívelő populista gyakorlatát leginkább jellemzi. A művészeti műfajok közül köztudottan a zene hat legjobban az idegrendszerre, ennek köszönhető, hogy az idei CTM esetében nem tátongott akkora lyuk a sokszor kötelességszerűen megfogalmazott általános hívószó és a valódi zenei tartalom között. Annak ellenére sem, hogy az egyik elméleti előadásból kiderült, hogy a túlélési funkciókkal összekötött hétköznapi érzelmek nem feltétlenül azonosak azokkal az „esztétikai érzelmekkel”, amelyek a zenehallgatással alakulnak ki bennünk.

CTM 2017 – Fear Anger Love – Trailer from DISK-CTM on Vimeo.

Az érzelmek alapján történő felskálázás mellett hasonlóan érdekes, ahogy a programszerkezetben az előjog és a status quo kérdése is megjelenik. A fesztivál nyitókoncertjét programszerűen vitte el „két erőteljes női hang” (a kanadai Tanya Tagaq és a horvát Nora Turato), a patriarchátus egyenlőtlenségeinek lebontása melletti további húzóerőt az Európán kívüli teljesítmények felmutatása jelentette. Külön sorozatot kapott az afrikai és az afrikai diaszpórához tartozó producerek és zenészek közössége (a független digitális államba tömörülő NON Worldwide), az egyéb koncertekhez kapcsolódó zenetörténeti kiállítás fókuszában pedig Mexikó állt. A jelenlegi politikai klímában – amelyet trendszerűen a rasszizmus, a nőgyűlölet vagy a bezárkózás taktikája ír le – ez erős statement.

Míg a milleniumi negativizmus fényében még úgy tűnt, nincs jövő, a tavalyi év óta sokasodni látszanak a különböző futurizmusok, amiket rasszok, etnikai közösségek vagy egyenjogúsági mozgalmak vindikálnak maguknak. A legfrissebb jövő-forgatókönyvek egyik legismertebb változata – a budapesti Trafó Electrify programjában is kitüntetett helyet kapó – „afrofuturizmus”, de hasonló indíttatásból kaptak lábra olyan kisebb irányzatok is, mint az „indiofuturizmus” vagy a hazai „hungarofuturizmus”. A különböző futurizmusok lényege, hogy speciális kultúrák vagy közösségek számára sajáttá teszi a jövőről folytatott gondolatmeneteket, feltárja és elülteti a populáris képzeletbe azokat a hiányzó képeket és történeteket, amelyekben a kulturális identitás és a technológiai fejlődés egymást erősítve fogalmazódnak meg egy alternatív modernista programként. Ezek a felszabadító kisebbségpolitikát a divattal, a mágikus realizmussal és a tudományos fantasztikummal vegyítő projektek „az identitás-teremtés lehetőségét az Űr terébe, vagyis földönkívüli eredetben oldják fel és térképezik újra a hely-nélküliség, marginalitás, kirekesztés kulturális és társadalmi feszültségeit. (Nemes Z. Márió)”. Érdemes résen lenni, a Technologie und das Unheimliche kollektíva 2017-re jelentette be a hungarofuturizmus eljövetelét. Fel-fel Kárpátoktól egyenesen a Szíriuszig!

CTM – Festival for Adventurous Music and Art 
2017. január 27. – február 5.
Berlin

Critical Constellations of the Audio-Machine in Mexico – kiállítás
2017. január 27. – március 19.
Kunstraum Bethanien
Mariannenpl. 2, 10997 Berlin

 

BERLIN, TRAVELOGUE (Német Szilvi kortárs művészeti bedekkere):