Frank Frigyes 1890. augusztus 19-én született, zsidó kispolgári családban. Apja kereskedelmi hivatalnokként tartotta el három gyermekét egy IX. kerületi, Páva utcai bérház szerényen berendezett lakásában. A Képzőművészeti Főiskolát 1908 és 1911 között végezte el, Balló Ede, Edvi-Illés Aladár és Zemplényi Tivadar keze alatt. Ballónak - aki a két világháború közötti korszak egyik legfelkapottabb arcképfestőjeként szerzett hírnevet - bizonyosan fontos szerepe volt abban, hogy Frank maga is elismert és népszerű lett a portrémegrendelők körében. 

 

Első hivatalos elismerését, az 1915-ben kiérdemelt, 450 koronás Harkányi Frigyes-díjat is egy arcképéért kapta, ugyanúgy, ahogy egy esztendővel később, az 500 koronával honorált Halmos Izidor-díj esetében. Ezek a korai elismerések minden bizonnyal számos későbbi megrendeléshez segítették hozzá. Az egy-egy arcképért kapott ár - a megbízások közvetlen, személyes jellege miatt - nem határozható meg pontosan, de Frank néhány, korabeli kiállításon szereplő portréja tájékoztathat bennünket az összegek nagyságrendjéről. 1913 szeptemberében, a Nemzeti Szalon őszi tárlatán állították ki egy festőbarátjáról készített arcképét, 1000 koronás eladási árral, miközben többi festménye 300 és 600 korona között mozgott. Ugyanezen a tárlaton Berkes Antal egy tipikus utcaképe, a Szabadság tér című olajfestmény 500 koronáért kínálta magát, míg Scheiber szintén olajjal készült Interieurje - a kiállítás egyik legolcsóbb képeként -150 koronába került. A portré kiugróan magas, 1000 koronás ára jelentős jövedelmet jelentett a fiatal festő számára. Ezért a pénzért a tízes évek elején - amikor egy kiló kenyér csupán 30 fillérbe került, s ugyanennyi kávéért sem kellett négy koronánál többet adni - az ifjú Frank több mint egy tucat remek öltönyt csináltathatott volna magának. Ha ennyire nem is, egyre feltétlenül szüksége volt, hisz 1914-ben megismerkedett későbbi feleségével, haláláig hű múzsájával, Frankl Magdával. Az ünnepi ruha, a jó megjelenés azonban úgy látszik nem volt elegendő, hisz a leendő feleség gazdag családjának tiltakozása miatt az esküvőre egészen 1920-ig várni kellett. Ráadásul a frigy megkötése az örökségből való kitagadást is maga után vonta. 

 

 

Az ifjú pár így szerény, egyszobás lakásba költözött a Király utcában, ahonnan 1925-ben sikerült továbblépni a Pannónia utca 12/b alá. A költözés anyagi alapjaihoz, s egy hónapokig tartó itáliai utazás finanszírozásához minden bizonnyal jelentősen hozzájárult Frank 1923-as, sikeres kiállítása az Ernst Múzeumban. A portrékat és tájképeket felvonultató tárlaton a műalkotások alatt már az inflációs korszak hosszú, nullákkal sűrűn teleírt cédulái sorakoztak: az árak 200-tól egészen 800 ezerig emelkedtek. A képek eladásának igen kedvezett a rohamosan értéktelenedő pénz sokakat költekezésre sarkalló rémképe. A művészek azonban jobban jártak, ha inkább csere révén forgalmazták alkotásaikat: cukor, netán kávé jelentette az igazi, értékálló valutát. Utóbbiból egy kiló ekkoriban 60 ezerbe került, s ha az öltönyvétel netán korábban elmaradt volna, most már 420 ezer koronát kellett fizetni érte. 

 

Frank Frigyes e vészterhes időkben is jól sáfárkodott tehetségével, hiszen a lakásvásárlás után, 1926-ban még egy régi álom valóra váltására is futotta: tavasszal elutazhatott feleségével, Mimivel együtt Párizsba. Ősszel már meghívták a Sálon d'Automne kiállítására, sőt a következő év januárjában önálló tárlata nyílt Párizs legendás művészeti központjában, a Bernheim Jeune Galériában. A francia fővárosban festett képeit hazatérése után, 1927 októberében állította ki az Ernst Múzeumban. A zömében utcaképeket tartalmazó kollekció egyes darabjait 350 és 1500 pengő közötti összegért kínálták, az árak átlagosan 900 pengő körül mozogtak. Ugyanezen a tárlaton a mindig feltűnően olcsó Scheiber képei 300 pengővel szerepeltek. Majd nyolcvan évvel később, a Mű-Terem Galéria aukcióján, Virág Judit kalapácsa Frank Frigyes két párizsi utcaképét négy, illetve 4,2 millió forintért ütötte le. Az áremelkedések reális értékeléséhez segítséget adhat az akkori, 1927-es fél pengős kenyérár, valamint az, hogy egy közepes bank igazgatója azokban az időkben megközelítőleg 1800 pengőt vihetett haza havonta.

 

 

A portrémegbízások ebben az időszakban sem maradtak el, hiszen Frank Frigyes könnyed, elegáns festői stílusa népszerű volt a megrendelők körében. Korabeli árai ötszáz és ezer pengő között változtak, míg 2001-ben, a Kieselbach Galéria tavaszi aukcióján egy reprezentatív női portré másfél millió forintért kelt el. 1934 januárjában, az Új Művészek Egyesületének kiállításán került a közönség elé Frank Frigyes Fantázia című képe, amelynek reprodukcióját a katalógus közölte. Az akkor 500 pengőért árult festmény, Mimi őszi csokorral címen tűnt újra fel 1998 tavaszán a Blitz Galéria aukciós kínálatában. 550 ezres kikiáltási árról 1,4 millióig emelkedett, s ezzel egészen 2001 tavaszáig tarthatta a Frank Frigyes képek aukciós rekordját, mikor is a Kieselbach Galéria Hölgy sárga selyemblúzban című képéért egy lelkes licitáló másfél millió forintig kitartott. Ezt követte gyors egymásutánban a két párizsi kép a Mű-Terem Galéria aukcióiról, majd a nemzetközi figyelmet is kiváltó, mind a mai napig abszolút rekordnak számító siker a Sotheby's tavaly nyári, londoni árverésén. Az 1929-es Hímző Mimi már kiugróan magas becsértékével is meglepte az érdeklődőket, több mint 58 ezer eurós leütési ára pedig szinte minden várakozást felülmúlt. Ráadásul a kép - és persze rendkívüli karrierje - felkeltette a neves aukciósház vezetőinek figyelmét is, s így szokatlan módon a Sotheby's, New Bond Street-i központjában idén nyáron kiállítást rendez a festő alkotásaiból. A festmények Frank Frigyes műveinek lelkes gyűjtőjétől, Varsányi Zoltántól érkeznek majd Londonba, abból a kollekcióból, amelynek darabjait egy tavaly megjelent, reprezentatív kötet mutatja be Révész Emese művészettörténész írásával.

 

Talán egy nagy reményekre jogosító nyitás tanúi vagyunk: László Fülöp év eleji kiállítása a Christie's-nél, Frank Frigyes tárlata idén nyáron a konkurens aukciósháznál - mindez csak jót jelenthet. A világ műkereskedelemének elitje e két apró lépéssel talán most elindít egy folyamatot, megnyit egy utat afelé, hogy művészetünk végre ismertté és elismertté váljon a nemzetközi színpadon is.