Július 7-én nyílik a Women in Chanel fotókiállítás a Ludwig Múzeumban. A képeket a Stockholmban élő Faragó Péter és felesége/munkatársa, Ingela Klemetz Farago jegyzik. Budapesten beszélgettünk Tarr Béláról, a matyó és a Chanel és az ő kapcsolatukról.

OTTHONOS HAUTE COUTURE

Winkler Nóra interjúja Faragó Péterrel és feleségével/munkatársával, Ingela Klemetz Faragoval
 

„Winkler Nóra: Kötődtök a magyar fotótörténet meghatározó alakjaihoz?

Peter: Martin Munkácsi nagy újító volt a divatfotózásban, Kertész, Moholy-Nagy, Brassai vagy Capa természetesen szintén fontos inspirációk. Nem is lehet nem visszatérni hozzájuk, olyan nevek, olyan képekkel, amik az egész fotótörténetet meghatározzák.

Ingela: Az, hogy a divatfotózás művészi szintre emelkedett, velük kezdődött.

Peter: Amit csináltak, túlmutat a fotón, történeti, művészeti jelentősége van. Maradandó. Minden fotós arra vágyik, hogy életművét hosszú idő távlatában szemléljék. A mostnak szólsz, de hosszú életet szeretnél neki. Ezeknél a mestereknél ma is érzed a képek feszültségét, hogy él, ami már akkor is élt. Erre nem gondol az ember tudatosan, hogy ezt a hagyományt szeretné folytatni, de benne van a szemünkben, az agyunkban ez a magyar előtörténet.

Divatfotózásról azonnal Antonioni Nagyítása ugrik be, ott rá lehet érezni, mennyit számít, ha működik a kapcsolat fotós és alanya között.

Peter: Ez a lényeg. A legfontosabb. Magán a fotózáson kevés képet kattintunk, ezért kell, hogy működjön a dolog. Ha ott, a helyzetben valami megszületik, akkor, az exponálás tizedmásodpercében, tudod, hogy igen, ez megvolt. Ezt az érzést keresi az ember, újra meg újra. Az analóg korában az is feladata volt a fotósnak, hogy tisztelje a nyersanyagot, ahogy a modellt és önmagát is. Sok mindenen változtatott a digitális technika, mi viszont úgy viselkedünk, mintha ez nem történt volna meg. Semmi olyan nincs a képen, ami nem volt ott a helyzetben. Amit a kamerában látsz, azt akarod a nézőnek is adni. Ez a fotó mint műfaj igazsága.

Hogy épül fel a kép? Mi az első fix pont? A modell?

Ingela: Gyakran, de van, hogy a helyszín olyan erős, hogy ahhoz keressük a ruhákat és a szereplőt.

Peter: Vagy ülünk az Operában, és beugrik valami. A Chanel ruhák is elkezdenek írni maguk köré egy történetet. Nagy szerencse, hogy házaspár vagyunk, így aztán megállás nélkül beszélgethetünk a részletekről, úgyhogy mire a fotózáshoz érünk, már felépül a világ, amibe könnyű a modellt invitálni. Fontos az is, hogy érezze a bizalmunkat és ő is bízzon bennünk.”


/Részlet az interjúból/

Folytatás az Artmagazin 2016/04. számában (46-50. o.)!


© Peter Farago & Ingela Klemetz Farago