Legalább annyit ad a szív egészségének, amennyit egy jó orvos tud

NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora – Képzőművészeti és történeti kiállítás az Új Budapest Galériában

Winkler Nóra

Egy társadalmi hasznosságról végzett lakossági felmérésen a szívsebész – aki alázattal dolgozik, alapos, jó és folyton képezi magát, hogy legyenek újabb ötletei összetett problémák megoldására – megérdemelten végezne az élen. A kurátor – nem hiszem. Biztosan nehézség támadna pontosan belőni, mit is csinál, esetleg a meghatározás kimerülne abban, hogy ő az, aki egy múzeumban eldönti, melyik teremben melyik festmény lógjon, így aztán eléggé hátra sorolódna.

Szívem szerint ezért mindenkit elküldenék megnézni az Oldás és kötést, először a Jancsó-filmet, és rögtön utána a kiállítást, mert a kettő együtt pontos képet ad arról, mi a kurátori munka, és főként, hogy ez mennyi munka, és mi a társadalmi hasznossága.


Jancsó Miklós: Oldás és kötés, 1963, filmstill    Forrás: http://budapestgaleria.hu/uj/

Jancsó 1963-as filmje modern ikon, az önkeresés mindenkori alapdilemmáival és a hatvanas évek korszakos kérdéseivel. Latinovits Zoltán játssza a kibillent érzelmi és egzisztenciális egyensúlyát kereső paraszti származású szívsebészt, aki épp vidéken maradt apjához autózik, de ott sem talál megnyugvást. Előtte már követjük őt céltalan budapesti mászkálásában, aztán házibulikba, kávéházba, ahogy értelmiségi vitákba belehallgat, megy, megy, megy. Letisztult képekben és kulturális, képzőművészeti utalásokban gazdag film, amire úgy épül rá a kiállítás, mintha érintőképernyő lenne, amin két ujjal tudunk belenagyítani a részletekbe, és ha érdekes, rá is tudunk keresni, kiről is beszélnek itt; mi ez az idézet; kinek a képe van a sarokban; ki tervezte azt a széket, amin ülnek a buliban; mi volt ez a szalonszerű kör, ahova mentek.

Több szinten kapunk válaszokat: szöveges magyarázatokat a falakon, magukat a filmben villanásokra feltűnő festményeket élőben, érthető történeteket – például arról, hogy miért épp egy francia festő lett a hatvanas évek művészbeszélgetéseiben a hivatkozási pont. Interjúvideókat relikviákkal teli nappalikból vagy a kerti fa árnyékából a korszak fontos, még élő alakjaival, tele személyes szálakkal és történeti magyarázatokkal. Építészeti terveket a háborús foghíjtelkekre. Betekintést az informális szalonok világába. Kikutatott kordokumentumokat, amik közül az egyik legborzongatóbb, a Képzőművészeti Főiskola diplomabizottsági ülésének jegyzőkönyve. Ebben Szabó Ákos Cantata Profana falfestményét elemzik ideológiai megfelelősége szempontjából, mi pedig egy szuper videómunkán látjuk a művet magát, fontos és jegyzőkönyvben hivatkozott részleteit pedig a falakon. Designszékeket, amik így egy csoportban nemcsak hangulatról, formatervezési és ipari teljesítményről szólnak, hanem szimbolikusan a múló időről, ezekről a csapatos vitákról, tervekről együtt ülve valahol, mintha maga az ülés lenne az adekvát részvételi forma ebben a cselekvést nem engedő zártságban. Kicsit úgy, mint a pár hete meghalt Mladen Stilinovic Művész, munka közben című 1977-es képén, ahol fekszik egy ágyban, hisz úgysincs mást tenni, úgyis fejben zajlanak a melók.


Fotó: Új Budapest Galéria – Facebook

Nyilván kéjes látni az akkori Budapestet, utcaképet, csőszoknyákat, házibulit, frizurákat, villamosokat, épületek modernista bejáratait, hanglemezeket, de közben finoman futnak a fontos szálak, a kultúrpolitika tiltó/tűrő mozgásterébe szorulás, a holokauszt friss és teljesen kibeszéletlen, sehova sem rakható ügye... Ezeket a szálakat „hozza ki” 3D-be a kiállítás, külön kis tereket szentel nekik, a film erős atmoszférája mellé ad kifejtő, magyarázó, illusztráló adalékot.

Igazi alapos, elmélyült munka eredménye, és ez üdítő is, mert persze ad látványélményt – isteniek a Jakovits-szobrok; a Gruber Béla-festmények; a Papp Gábor-plakátok; a jazz-dobosok a filmben; Latinovits garbója és Domján Edit, ahogy nevet; de ez nem egy látványos, színorgiás mega-kiállítás, hanem elsősorban informatív, értelemre ható, olyan, mint egy romantikusan tökéletes egyetemi félév. És ez önmagában annyira csodás és hasznos, hogy legalább annyit ad a szív egészségének, amennyit egy jó orvos tud.


Gruber Béla: Csendélet Fecske cigarettával / Csendélet Esti Hírlappal, kancsóval, 1963, vegyes technika, újságpapír, 35 × 48 cm   Forrás: http://budapestgaleria.hu/uj/

NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora
Képzőművészeti és történeti kiállítás

Megtekinthető: 2016. június 8. – 2016. szeptember 18.
Helyszín: Új Budapest Galéria (1093 Budapest, Fővám tér 11—12.)
Kurátor: Mélyi József
Kurátorasszisztens: Juhász Anna
 

Kapcsolódó tartalmak:

Várnagy Tibor: Az én apámék nemzedéke számára az Oldás és kötés ugyanolyan kultfilm, mint nekünk A kutya éji dala, vagy a 90-es évek fiataljainak a Moszkva tér
– NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora – Képzőművészeti és történeti kiállítás az Új Budapest Galériában