A címben megfogalmazott kijelentést a 7 éves Igor mondta a zágrábi Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozása kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokkal többről szól, mint egy sikeres, követendő múzeumi program receptjéről. Persze ez is benne van, de ha egy gyerek eljut odáig, hogy saját maga egy ilyen erős, hatásos megállapítást tesz, az számomra mindennél többet jelent, ez a szakmai elismerés csúcsa!

Mielőtt elkezdenénk analizálni a zágrábi Iparművészeti Múzeum hozzáállását a művészetközvetítéséhez, érdemes megjegyezni, hogy Zágráb egy olyan hely, ahol az emberek lazák, nyugodtak, szabadak, vidámak, barátságosak; néha kicsit túl hangosak, túl közvetlenek... E jellemző attitűdök mentén haladva érthető csak meg, hogy itt teljesen normális, ha a múzeumi programok − a konferenciáktól a kurzusokon át egészen a múzeumpedagógiai foglalkozásokig − körülbelül 10-15 perc késéssel kezdődnek, vagy minden nagyobb felhajtás nélkül egyszerűen csak elmaradnak.


Színházi előadás a múzeumpedagógiai foglalkozáson készült jelmezek felhasználásával a zágrábi Iparművészeti Múzeumban   Fotó: Malina Zuccon Martic

Azt már csak kultúrtörténeti sajátosságként jegyezzük meg, hogy a 19. századi konzervatív szemlélet, valamint a 20. századi háborús helyzet lelassította a művészet fejlődését, így nem csoda, hogy a múzeumpedagógia területén is érzékelhető a kiforrottság hiánya, ám a felzárkózás igénye  láthatóan benne van a kollégákban. A zágrábi Iparművészeti Múzeum igazgatójának a hozzáállása a múzeumpedagógiához meglehetősen nyitott és pozitív - elég lenne csak a múzeum Facebook oldalát böngészni ahhoz, hogy erre a megállapításra jussunk: számos kép, esemény rögzíti a művészetközvetítési „event”-eket. De a múzeum egyetlen múzeumpedagógusával és egyben osztályvezetőjével Malina Zuccon Martic-csal folytatott beszélgetésemből is ez derült ki.

Malina művészettörténész, 1996 óta dolgozik a múzeumban, előtte könyvtárosként tevékenykedett, ahol számtalan izgalmas kiállítást és pályázatot bonyolított le gyerekekkel. A kezdeti időszakban a korábbi munkahelyére járó közönségének tagjai voltak a múzeumi programok első vendégei, később ez a kör folyamatosan bővült.

A múzeum állandó kiállításának felépítése kronologikus, stílustörténeti, kiváló téri-vizuális elrendezéssel. A tárgyfeliratok kétnyelvűek, jól strukturáltak, látogatóorientáltak. Előfordul, hogy a munkatársak, követve az osztrák, német, brit múzeumok példáit, a tematikus egységeket feldobják egy-egy kortárs alkotással is. A múzeumpedagógiai stáb számára tehát fontos a kortárs művészeti diskurzushoz való kapcsolódás. Az intézményben a művészetközvetítés az alkotói workshopokra fókuszál. Nézzük meg, hogy hogyan működik ez a gyakorlatban!


Ida Balzicko térinstallációja a múzeum állandó gyűjteményében   Fotó: Malina Zuccon Martic

Nemrégiben Ida Blazickónak, az ismert, fiatal horvát szobrászművésznek, aki huzamosabb időt töltött Kínában is ösztöndíjasként, különleges ginkgo-motívumokra emlékeztető, hatalmas, selyemből készült térinstallációja volt látható a múzeum állandó gyűjteményében, a barokk és klasszicista gyűjteményben pedig a plafonra applikálták terjengős papír-motívumhullámait.

A kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai workshop keretében meghívták a művészt is, és különböző ornamentikákat készítettek papírból a gyerekekkel együtt. Meglepődve tapasztaltam, hogy a workshop befejezése után a művész létrát vett elő, és az elkészült munkát a múzeum ablakára helyezte újabb kiállítási tárgyként, tárgyfelirattal ellátva; ezzel beépültek a gyerekek munkái a kiállításba.


Blazicko a múzeum ablakára helyezi a múzeumpedagógiai workshop keretében készült munkákat   Fotó: Joó Julianna

Ezt az innovatív, gyerekbarát és látogatóorientált koncepciót a következőképpen fokozták egy másik rendezvényen: különböző művészettörténeti stílusokat megjelenítő ruhákat készítettek újrahasznosított anyagokból, jellemzően szemeteszsákokból. Az elkészült darabokat a kiállítótér megfelelő stílusú termeiben helyezték el; pompás párhuzamot állítva a mai trendek, valamint a varázslatos régi technikákkal operáló gyakorlatok között.

Fotó: Museum of Art and Craft Zagreb

A kiállításról készült fotón láthatjuk a művek esztétikai értékét is, valamint azt, hogy itt nem hobbyművészetről van szó, hanem designról. A foglalkozások összetettségét mutatja, hogy egy ízben a helyi színházzal is együttműködtek: a gyerekek által készített ruhákba bújtak a hivatásos színészek a múzeum esti, nyilvános előadásán. Sőt, a gyerekek is szerepeltek az előadásban! Volt olyan is, hogy a helyi kórházzal dolgoztak, és a beteg gyerekekkel alkottak. De olyanra is akadt példa, ha a múzeumi büdzsé megengedte, hogy a gyerekek kiállításából múzeumi katalógust készítsenek.


Fotó: Museum of Art and Craft Zagreb

A művészetközvetítés koncepciójához tartozik az is, hogy a gyerekek munkáiból hagyományos keretek között, de nem hagyományos közönségnek szerveznek megnyitót, ahol maga az igazgató nyitotta meg a kiállítást. Ezen rendezvények keretében szokatlanul, italokkal és ételekkel kedveskedtek a fiatal közönségnek.

Úgy gondolom, hogy ennek a koncepciónak mély múzeumpedagógiai üzenete van. Nemcsak arról van szó, hogy színvonalas workshopokat szerveznek, hanem arról is, hogy a gyerekek munkáit is „műalkotásnak” tekintik, olyan tárgynak, amelynek joguk van arra, hogy a múzeumi térben helyet kapjanak. Ezzel jelzi a múzeum, hogy a gyerekközönség is fontos számára, a gyerekeket partnerként kezeli, és ezt a többi látogató számára is egyértelművé teszi. Ezzel az intézmény a közönsége felé azt az üzenetet közvetíti, hogy a 21. századi múzeum sokkal inkább a kommunikációról szól, mintsem tárgyak bemutatásáról; egy olyan hely, ahol nem csak bemutatják a műalkotásokat, hanem történik is valami, vannak események, rendezvények − élmény ide bejönni, a gyerekeknek is.

Az is előfordulhat, hogy ha a múzeumnak van egy üres terme, vagy felszabadulnak vitrinek, az igazgató arra a megállapításra jut, hogy itt legyen egy múzeumpedagógiai kiállítás. (Összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy ha volt egy üres vitrin a korábbi munkahelyemen, a budapesti Iparművészeti Múzeumban, és véletlenül alkalmat kaptunk arra, hogy gyerekek munkáit kiállítsuk, akkor bemutató csak eldugva, a folyosó végén, a kiállítótértől messze valósulhatott meg.)

Na de menjünk tovább a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeumba, az MSU-ba!


Forrás: Museum of Contemporary Art Zagreb

2009. fontos évszám volt a múzeum történetében: ekkor nyitották meg az intézményt Új-Zágrábban, a belvárostól messze, a betondzsungel közepén. A múzeumot az egyik legismertebb horvát építész, Igor Franic tervezte. Az épület formája leginkább egy félig nyitott, félig zárt kockára emlékeztet, meander-motívumba bújtatva. A múzeum homlokzatán LED-képernyők sugározzák kortárs művészek videómunkáit. Mind az épület homlokzatára, mind az enteriőrre jellemző a homogenitás, a színek kizárása; a tervező csak szürkét és fehéret alkalmaz. Véleménye szerint ez azért fontos, mert a múzeumnak a művészi tevékenységre kell fókuszálnia és nem az építészeti látványosságra. „Az épületnek érzékenyen kell kezelnie a teret, de az aktuális igényeket is ki kell elégítenie.”¹ – vallja az építész. Franic maga is együttműködött a múzeum múzeumpedagógiai osztályvezetőjével, Nada Berossal is. A vele készített interjúban azt nyilatkozta, hogy a múzeumban sokkal fontosabbak az „eventek”, mint a kiállítótér formája. Ars poeticája szerint a múzeum a kulturális élet találkozási pontja, amely mágnesként bevonzza az embereket, aktivitásra készteti, és nem a megjelenése nyűgözi le őket. Nem meglepő, hogy Carsten Höller Tate Modernben is bemutatott csúszdája (Test Site), itt is helyet kapott. Biztos emlékszünk arra, hogy a Tate-ben, 2006-ban ez a csúszda micsoda vihart kavart, milyen szinten növelte a látogatószámot Londonban, ez valószínűleg ebben az intézményben sem történt másként. A csúszda ebben a kontextusban nem egy játszótéri elem, hanem interaktív szobor, amely aktivitásra készteti a látogatót, valamint megváltoztatja a múzeumi környezetet és az értelmezésnek is új utat ajánl.


Carsten Höller installációja Zágrábban   Forrás: Youtube

A múzeum nem titkolt missziója, hogy megszólítsa a fiatalokat, és úgy tűnik, ezt sikerrel végzi. Az itteni megnyitókon a megnyitószöveg előtt és utána is lehet, sőt kell italt fogyasztani, majd azt követően, szó szerint, kezdődhet a buli! A múzeum előcsarnokában hajnalig játszott egy helyi, ismert együttes, a ház pedig nyüzsgött a fiataloktól; akik mint egy házibuliban, táncoltak a múzeum előcsarnokában, dohányoztak az épület előtt és beszélgettek, vagy mint egy nem-szokványos partiban, egyszerűen csak nézegették a kiállítás képeit.

A múzeumpedagógia, a közönségmozgatás másik formája ebben az intézményben is kiemelt szereppel bír; az eduaction elnevezést használják, ezzel is jelezve, hogy főként a diákok aktív bevonására fókuszálnak, bár minden korosztálynak hirdetnek programokat. A felnőtteket a hagyományos tárlatvezetésen kívül előadások, beszélgetések, illetve a művész által tartott vezetések várják. Külön hirdetnek bevándorlóknak is programot, ahol különböző feladatokon keresztül nyílik lehetőség a nyelvgyakorlásra az alkotások megismerésén keresztül.

A múzeumpedagógiai workshopok tárlatvezetésből, és az azt követő alkotótevékenységből állnak. A műhelymunkát általában képzőművészek tartják, de színész is vezetett már körbe gyerekeket a kiállításokban. Számos esetben tartanak rajz- vagy művészeti órát középiskolásoknak a múzeumban, pontosabban a múzeum tetőteraszán.

Remélem, hogy ezzel a korántsem teljes bemutatással adtam némi ízelítőt és kedvet a horvát múzeumokhoz és múzeumpedagógiához, hogy a nyári tengerparti nyaralások időszakában megálljuk pihenni picit Zágrábban is!

¹ MSU Novi Muzej Novi Zagreb New Museum New Zagreb 2013. 72.o.