A nemzetközi aukciós forgalom megoszlása az elmúlt tíz évben, művészettörténeti korszakok szerinti bontásban. (forrás: artprice.com)

1. Kortárs művészet: lassú felpörgés után 2008-ban történelmi csúcsra ér (ne feledjük el, ez a legspekulatívabb szegmens); majd egy alacsonyabb értéken stabilizálódik

2. a második világháború utáni művészet: az egykori Kelet-Európában nem értelmezhető kategória sorsa a kortárs művészet mozgását követi, mintha hozzá lenne ragasztva; akár együtt is lehet őket kezelni, a tendencia úgy még világosabb

3. Modern művészet: a műkereskedelem megingathatatlan tartóoszlopa, aránya alig változik, mindig viszi a piac felét – viva la Picasso!

4. 19. századi művészet: megállíthatatlanul megy ki a divatból, évről évre csökken az aránya – a viktoriánus ízlés nem trendi a globális műkereskedelem világában

5. régi mesterek: aránya lassan, de biztosan csökken; kivételt ez alól csak a 2009-es és a 2010-es válságév jelentett, amikor mindenki a biztos „aranyfedezethez”, az örök klasszikusokhoz nyúlt


R. G.