Steampunk, Verne, Hollywood. Egy frissen végzett MOME-diák meghódítani készül a nagy filmes álomgyárat. Névjegyként egy vizuális ízelítőt tett le az asztalra. Acélvázas bolygó füstös metropoliszokkal, kézi vezérlésű légbiciklikkel, evezős repülőszerkezetekkel, szkafandersisakokkal és gigászi óriáshüllőkkel. Az Artmagazin idei nyertes diplomamunkája több, mint egy hétköznapi diplomamunka.

A képzőművészeti könyvpiac lassan tökéletesen leáll. Még szerencse, hogy a vezető aukciósházak nem hagytak fel teljesen a színes-szagos művészeti albumok kiadásával. Most Virág Judit örvendeztette meg a műértő közönséget egy parádés Mednyánszky-kötettel. A festő 121 legszebb festménye, Virág Judit és Törő István válogatásában.

Az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek azok a művészettörténeti kutatások, amelyek olyan magyar művészek munkásságával foglalkoznak, akik karrierjüket még Magyarországon kezdték, ám ezt követően külföldön futottak be fényes vagy kevésbé szárnyaló karriert. Némelyikük mind a mai napig ismert és népszerű maradt, itthon és külföldön egyaránt, például Moholy-Nagy László, mások viszont idővel eltűntek a köztudatból, életművük pedig feledésbe merült. Ezen művészek egyike Medgyes László is.

A legnagyobb aukcióspiac-elemző webes cég, a francia Artprice ismét kihozta éves jelentését a kortárs műkereskedelemről a párizsi FIAC-ra.

„E sorok írója kevés híján fél százada Közép–Itália félreeső csöpp városkáit járva még látta, hogyan csillant fel a fogadósok szeme a hírre, hogy vendégük Pulszky Károly földije, és hallotta szájukból a még frissen élő történetet arról a férfiúról, akihez foghatóan – a lelkes elbeszélés szerint – nem nyomozott ki, nem vásárolt és nem szállított el képet senki.” (1) Fülep Lajos

A magyar művészet egyik legeredetibb alkotója a kilencvenes évek elején induló nemzedéktársaihoz hasonlóan posztkonceptuális: egymásra épülő ironikus, abszurd és mérnöki pontossággal megtervezett projektjei, „termékcsaládjai” a művészet és a valóság peremhelyzeteit vizsgálják úgy, hogy Lakner hol a menedzser vagy a dizájner, hol a növénynemesítő vagy az építészmérnök szerepébe bújik. Interaktív találmányai a kiállítótermekben megszokott viselkedésformákat írják felül, a nyilvános terekben elhelyezett, „rejtőzködő” projektjei pedig a városi terek lakóit késztetik arra, hogy áthangolják a köztérrel kapcsolatos elképzeléseiket.

Amikor pályája elején bekopogtatott egy New York-i galériába és megmutatta a rajzait, még elküldték, jöjjön vissza, ha majd fest. Mára, nem kis részben neki is köszönhetően, a rajz a többi papíralapú műfajjal egyetemben kiszabadult a fiókokból és elfoglalta helyét a galériák és a gyűjtők falain. William Kentridge esetében még tovább jutott: a vetítővászonra, sőt egyenesen a New York-i Metropolitan Opera színpadára.

A címlapon Madonna, Andreas Gursky lélegzetelállító struktúra konstrukciójába veszve, pár lappal később Ferenczy Károlyról kaphatnak olvasóink árnyaltabb képet. Az Irokéz Gyűjtemény filmszerű részletei után Bortnyik Sándor oeuvre-jének felkutatásáról esik szó, bekukkantunk a húszas évek Képzőművészeti Főiskolájára és megpróbálunk rájönni Bakos Rita Ackermann titkára. Végül a Bauhaus színház gépies táncát követően a Duna-parti szobrok és az orvosgyűjtők sorozatok záró akkordjai is felcsendülnek.

A nemzetközi aukciós forgalom megoszlása az elmúlt tíz évben, művészettörténeti korszakok szerinti bontásban. (forrás: artprice.com)

A hatvanas-hetvenes években a magyar plakát újra feltámadt, jó fél évszázaddal az első aranykor, Bíró Mihály vagy Bortnyik Sándor emblematikus falragaszai után. A korszak egyik kulcsfigurája, a pop-art plakát hazai harcosa Kemény György. Flippergép a pártüdülőben, imperialista pornó, kirúgott reklámosok és habzó szájú vállalatigazgatók. A Nyugat illúziója a Kádár-kor ölén.