Steampunk, Verne, Hollywood. Egy frissen végzett MOME-diák meghódítani készül a nagy filmes álomgyárat. Névjegyként egy vizuális ízelítőt tett le az asztalra. Acélvázas bolygó füstös metropoliszokkal, kézi vezérlésű légbiciklikkel, evezős repülőszerkezetekkel, szkafandersisakokkal és gigászi óriáshüllőkkel. Az Artmagazin idei nyertes diplomamunkája több, mint egy hétköznapi diplomamunka.

A holokauszt során elrabolt műkincsek ügyében összeülő tanácskozások menetrendszerűen kinyilvánítják, hogy szükség lenne már egy nemzetközi adatbázisra.

Mélyi József Duna-parti szobrokról szóló sorozata lapunk 2010/3. számában ért el a ma heves viták kereszttüzébe került Kussuth tér környékére. Az Artmagazin ezért újra olvasásra ajánlja az értekezést, hiszen aktualitása most nagyobb mint valaha.

A kormányzat által a Műcsarnok mögé tervezett Andrássy-negyed körül még nem indult meg a nyilvános ötletelés. De az Ötvenhatosok terére álmodott új múzeumnegyedhez vezető „kulturális tengely” Andrássy úti része már alakul.

Ahhoz képest, hogy mekkora kincseket őriznek a múzeumokban, egész ritkán kerül sor rablásra. Azért is érte a széles közönséget meglepetésként a február 15-én kelt furcsa hír: két Árpád-kori kőfaragványnak lába kelt a Magyar Nemzeti Galériából. 

A művészettörténészeket már rég nem érdekli Mona Lisa, mert túl sok körülötte a találgatás. Mióta viszont popsztárrá vált, a közönség mindent tudni akar róla, mint egy jóravaló celebről. A kutatók helyett pedig főleg a Da Vinci-kódban utazó „brit tudósok” elégítik ki az elvárásokat. A helyzet most valamivel komolyabb: valódi művészettörténészek veszik gondjaikba Mona Lisa csontjait. 

Az atompánik szedi áldozatait. A japán földrengés által kiváltott szökőár komoly sérüléseket okozott a fukusimai erőműben, önfeláldozó munkások hetekig küzdöttek a repedések betömésén, a teljes médianyilvánosság előtt. A híradóközvetítések hatása nem maradt el a múzeumügy területén sem. A Hirosimai Prefektúra Művészeti Múzeuma április elején egy nagyobb impresszionista kiállítást tervezett megnyitni. 

Nagy élvezettel olvastam Buzinkay Péter írását (Az elfeledett márka – Szecessziós és art deco díszműkerámiák a kőbányai Drasche-gyárból) az Artmagazin 43. számában a számomra korábban teljesen ismeretlen cég által egykor készített valóban szépséges műtárgyakról. 

Idén nyáron ismét sor kerül a magyar szakmabeliek által leginkább várt nemzetközi kortárs művészeti eseményre, a Velencei Biennáléra. Az 54-jére megrendezett biennále 2011. június 4. és november 27. között várja a kultúrturistákat a lagúnák városában. A fő kiállítócsarnokban és az egykori hajóműhelyben, az Arsenaléban ILLUMInations címmel fut majd a nagykiállítás, a nemzeti pavilonokat felvonultató Giardini parkjában pedig – magyar részről – Németh Hajnal törött BMW-je várja a művészetértők rohamát. 

Jack Dorsey, a fiatal amerikai szoftverguru, akit a Twitter egyik megteremtőjeként ismert eddig a Szilícium Völgy, áttette székhelyét New York-ba. 

Bár a galeristák mindent megtesznek, hogy a legelképzelhetetlenebb anyagokból készült kortárs művek is eladhatóak legyenek, a múzeumok sokszor nehéz helyzetekbe kerülnek. Most éppen a párizsi Pompidou Köpont került célkeresztbe, amiért megvette a fiatal Tino Sehgal szituacionista „performance-alkotását”. 

Az Artkrush internetes művészeti magazin összegyűjtötte 2010 legjobb kiállításait. A listán – meglepő módon – egy fiatal magyar festő is szerepel.

A pesti galériaszíntér krémje előre menekül a gazdasági válságból: megújítja portáját. 

Tavaly év végén szinte észrevétlenül nyílt meg egy új művészeti központ Budapesten: a Blood Mountain Alapítvány. 

Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat beharangozó terveivel szemben (Artmagazin 2006/3. 28–30. o.) a képzőművészet kissé háttérbe szorult Pécsett. A Nagy Kiállítóterem áldozatul esett a halogató és impotens előkészítő hercehurcának.

Előző számunkban Földes András járta körül a Budavári Palota építészeti átalakításáról szóló pletykákat. Most két építészeti szaklap főszerkesztője osztja meg gondolatait olvasóinkkal. Szégyellt és vallott örökség a funkcióját vesztett hatalmi központban: meddig lehet küzdeni a múlt kísértő szellemével
a repedező várfalak és a szocialista díszletek között?

Nemcsak a rendszerváltás, hanem a második világháború utáni Magyarország legnagyobb volumenű beruházása indulhat el a közeljövőben: a teljes budai Várhegy városrendezése.

Az előző számban „leleplező cikk” látott napvilágot Robert Capa A milicista halála c. képével kapcsolatban (miszerint a kép „hamis”, megrendezett). E cikkben jó pár motívum zavaró a művészet és a fotográfia szerelmesei
számára, de nem az, hogy a kép esetleg megrendezett...

Nehru part, Boráros tér borárus szoborral, zikkurat, márványfüggöny, bronzkörhinta lánccal: csak kapkodja a fejét az ingerszegény környezetből idetévedt marslakó, ha a pesti oldal sorozatunk szempontjából utolsó szakaszára téved. A következő számban pedig jön Buda.
 

Az acélszobrászat nem könnyű és nem is túl elterjedt műfaj. Az alkotók megerőltető fizikai munkát végeznek, gyakran többtonnás acéllemezek mozgatásával, hegesztésével és forrasztásával hozzák létre műveiket. Mivel az acél megmunkálásához speciális ipari gépek szükségesek, az acélszobrászat szinte kizárólag olyan művésztelepeken valósulhatott meg, ahol az alapanyagot és a szaktudást a közeli gyárak biztosították. Most ilyen hely a pár éve alapított Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion.