Tavaly novemberben Irene Ludwig követte 1996-ban elhalálozott férjét, Peter Ludwigot a túlvilágra. Volt mit maga után hagynia. A házaspár – egy német csokoládégyár gazdag családi örökségéből – bő fél évszázad alatt grandiózus műgyűjteményt halmozott fel, 12 ezer műalkotással.

A nagy aukciósházak hozták a formát a múlt heti modern és impresszionista árveréseken. Kisebb sikerek, kiegyensúlyozott kereskedés.

Január végén mindkét nagy aukciós ház megrendezte a saját régi mesterek és 19. századi művek árverését.

A Galerie Eigen+Art – ahol többek között Neo Rauch is befutott – meglepő módon nem hivatalos idén az Art Baselre. Gerd Harry Lybke galerista tiltakozik.

A világ egyik legrangosabb fotós vására, a Paris-Photo tekintetét éppen a mi régiónkra, Közép-Európára vetette. Így november közepén, az eddig is rendszeres kiállító Vintage-zsal együtt már három magyar galéria viszi ki áruját a nemzetközi fényképbörzére. Ezen ma már meg se lepődünk, pedig a fotóval való kereskedés nem mindig volt magától értetődő. Egy dörzsölt volt CIA-ügynöknek kellett utat törnie a fotógalériák előtt, előbb az Egyesült Államokban, majd Franciaországban. A 20. századi fotókereskedés története madártávlatból és békaperspektívából egyszerre.

A fenti kód nem a csúcstechnológia legújabban kifejlesztett repülőgépének, és nem is egy vitatott arányban hasznos vagy káros új gyógyszernek, hanem egy kortárs képzőművészeti magángyűjteménynek, és egyben bemutatóhelyének a neve, méghozzá szomszédos nagyvárosunkban. Ha valaki Bécs belvárosában sétál, érdemes betérnie a Stephansplatztól két percre lévő kis utcába, és ott a bécsiek számára is új kortárs művészeti helyszínre, a T-B A21-be.

Érdekes kérdés, hogy milyen motivációk vannak, lehetnek a mögött, ha egy privát gyűjtő nyilvánossá, bárki számára hozzáférhetővé teszi nívós kollekcióját? A kérdés aktuálisát jelzi a nagy port kavart Flick gyűjtemény év eleji, berlini bemutatója is, amelynek sajtóvisszhangja sokkal inkább a társadalmi kontextusra, és annak etikai vonatkozásaira koncentrált, mint magára a gyűjteményre. Azóta is egyre több kiállítás és konferencia aktuális témája a kortárs köz- és magángyűjteményezés, illetve annak reprezentációja.

A műalkotások tőkeként való adása-vétele egy újabb lökést kap: hamarosan beindul az első műtárgytőzsde Párizsban. Az on-line rendszer az értéktőzsdék szokásos mechanizmusát követi.

Nagy hét volt az előző a kortárs műkereskedelem számára. Nem véletlen írta az Art Price a FIAC-ra időzített elemzésében , hogy a nagy globális árverezőházak sikereit a gazdasági világ számos  szereplője irigykedve nézik.

A legnagyobb on-line műkereskedelmi adatbázissal rendelkező Artprice ismét kijött éves kortárs elemzésével. Mit olvasnak ki a piaci váteszek a mögöttünk álló esztendő adataiból? Kortárs klasszikusok, olcsó művészek, Kína és dizájn.

A szeptemberi Art Newspaperben Necmi Sönmez elemezte a kortárs török művészet virágkorát. A Düsseldorfban dolgozó kurátor – ahogy azt szokás – ostorozta a kereskedelmi szemléletet és a dekorativitásra fogékony gyűjtőket.

Profilt tisztít és speciális kiállítással jelentkezik a Budapest Artfair 2010.
Idén november 25 és 28 között ismét a Műcsarnokban lesz az egyetlen átfogó hazai kortárs művészeti vásár, de ami új: kizárólag modern és kortárs képzőművészettel. Kiállítói egyfelől a vezető hazai kortárs galériák  - mint például az acb, a Vintage, a Deák Erika Galéria, a Várfok és a Dovin, akik létrehozták a Magyar Kortásművészeti Galériák Országos Egyesületét, a hatékonyabb együttműködés reményében.

2007 őszén igazi nehézbombaként robbant be a hazai művészeti életbe Szilágyi Sándor Formabontók I., Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984. című monográfiája és a könyvet megelőző kiállítás. Szinte minden, a hazai képzőművészeti életben jegyzett sajtóorgánumban megjelent az eseménnyel kapcsolatos kritikai írás, amelyek a visszafogottól az igen éles, már-már személyeskedésbe hajló hangvételig terjedtek.

Az Artprice összegyűjtötte az elmúlt évek nemzetközi műkereskedelmének legdrágább szobrait. Meglepő trend: az első tízből négyet idén adtak el rekordáron!

A washingtoni bíróságon folytatódik Herzog Mór örököseinek pere, akik a második világháborúban elkobzott műkincseiket követelik vissza a magyar államtól. A per tárgya több mint negyven kiemelkedően értékes műalkotás, amelyek becsült értéke meghaladja a százmillió dollárt. A második világháború előtti egyik legjelentősebb műkincs gyűjtemény Herzog Mór Lipót báró nevéhez kapcsolódik, és olyan művészek alkotásaiból áll, mint El Greco, Fransisco de Zurbaran vagy idősebb Lucas Cranach. A visszaigényelt művek a valaha 2500 darabból álló Herzog-kollekció Magyarországon található részei. A most indult per, szakértők szerint, pedig az utolsó nagyobb, a holokauszt óta rendezetlen művészeti tárgyakat érintő ügy. Lásd kapcsolódó írásunkat a Herzog-családról, és a gyűjtemény egyik legjelentősebb darabjának sorsáról.

A híres, hírhedt galériás Charles Saatchi legújabb húzásával igencsak felkavarta a művészeti színtér állóvizét. Ugyanis a 6 és félezer négyzetméteres, londoni magángalériáját, 200 műtárgyával együtt (melyek összértéke meghaladja a 25 millió fontot) a brit államnak ajándékozta. Így a Saatchi Galéria ezentúl a Londoni Kortárs Művészeti Múzeum nevet viseli.

A héten, június 16–20. között tartják Bázelben a képzőművészeti vásárok koronázatlan királyát, az Art Baselt. A negyvenegyedszerre megrendezett svájci börzén az érdeklődés meggyőző, az üzlet megindult, bár a piac itt-ott átrendeződött: visszatért a hetvenes–nyolcvanas évek és hódít az intellektus. „Nagyszerű” – lelkendezett egy amerikai galériás az Artinfo.com újságírójának – „Olyan, mint 2006-ban. A piac nem lángol, de duruzsol.” Rövid beszámoló az Art Newspaper cikke alapján:

Ha valaki arra vállalkozik, hogy megírja a Magyarországon először megjelent nyugati, kortárs művészettel foglalkozó kereskedelmi galéria történetét, annak óhatatlanul el kell merülnie a magyarországi rendszerváltás történetében és az átmenet időszakának szociokulturális, intézményes közegében is, amit ez az írás meg sem kísérel most. Persze egy galériáról születésnapi tárgyú cikket írni nem tartozik a könnyű és hálás műfajba, és pillanatnyilag hiábavaló vágyakozásnak tűnik valamiféle teljességre törekedve (történeti? kronologikus? tematikus?) előszámlálni a Knoll Galéria által képviselt vagy teremtett értékeket.
 

A képregények aukciós árai villámgyorsan haladnak felfelé. A kalapács alá bocsátott amerikai füzetek idén már harmadszorra állítottak fel új világrekordot. A műfajra specializálódott ComicConnect.com aukciós weboldalon március végén 1,5 millió dollárt fizettek ki egy képregény-füzetért. Nem egy hétköznapi kiadványról van szó, hanem minden gyűjtő álmáról, az Action Comics 1938-as első számáról, amiben a később világsztár mesehőssé avanzsált Superman bemutatkozott.

Miközben a hazai médiát a görög válság és a Dow Jones zuhanása tartotta izgalomban, a tengerentúlon a műkereskedelem ismét csúcsokat döntött. Az aukciósházak óriási szerencséjére egy-két nappal a New York-i tőzsdepánik előtt került sor a szokásos tavaszi modern és impresszionista árverésekre. A hatás elsöprő, a februári Giacometti-szobor nem sokat időzött a legdrágább műalkotások listájának az élén, mert egy Picasso 106,5 millióval máris letaszította. Kérdés, hogy a 2010-es műkereskedelmi konjunktúra folytatódhat-e a hét második felében tapasztalható aggasztó gazdasági jelek után.

Szerkesztőségünk Bécsben járt, a május 9-éig látható Viennafairen. Az osztrák kortárs művészeti börze az elmúlt években a közép-kelet-európai régió legfontosabb vásárává vált, nem világsztárok forognak itt, hanem a nagy jövő előtt álló fiatal helyi tehetségek és persze az ausztriai művészeti színtér apraja-nagyja. A bejáratott öreg mesterek helyett inkább kísérletező fiatalok szerepelnek – a nagy piaci áttörés reményében. Köztük természetesen az öt vezető budapesti galéria (acb, Inda, Kisterem, Ráday és Viltin) mezőnybe tökéletesen beleillő művészei. Az Artmagazin képes összefoglalója következik a Viennafairen látott izgalmas, humoros, fontos vagy jellegzetes munkákról.