A Költészet napján Hevesi Judit Holnap ne gyere című, most megjelent kötetéből ajánlunk egy verset, és nem csak azért mert a műnek vannak képzőművészeti vonatkozásai is. A szerző történetesen odavan a hatalmas víziókat, elbűvölő látványokat, nagyléptékű fényinstallációkat megvalósító izlandi-dán kortárs képzőművészért, Olafur Eliassonért. Hogy ennek milyen hatása van a lírájára, azt mondja meg az olvasó!
Ezen a héten ismét beindul a diplomaprojekt-szezon – először az elméleti szakos hallgatók mutatják meg, mit tud az új generáció. Természetesen lesznek megnyitók is, sőt, akár szabadegyetemre is mehetünk.
A Kiscelli Múzeum Templomterében két hétig láthatja a közönség Nádler István Hét szó című, hét festményből álló sorozatát. A mű tisztelgés Esterházy Péter emléke előtt.
Embert próbáló, három órás előadás – egyetlen életmentőnek bizonyuló szünettel – a Maladype Színház új Csehov-feldolgozása. A bárszék mintázatát, amin nyomorogtam, máig viselem. A Három nővér inkább belül, mint kívül bonyolódó életét a művészettörténet ikonikus képein keresztül megidézni, értelmezni kezdetben nagyon ígéretes felvetésnek tűnt. A nyitókép trecento szárnyasoltára a már előre szentté avatott glóriás nővérekkel, a szinte néma, lélegzetvételt metronómmá alakító hangokkal és azt ezt követő reneszánsz és barokk szentképek jeleneteivel még nagyon ült. A százféleképpen csavarható vörös, zöld, bordó selyemköntösök és a különös, kifacsart mozdulatok, kezek játéka ajándék volt a szemnek. De amikor sorjázni kezdtek szédítő iramban a direkt képimitációk, akkor a rácsodálkozás élménye – mellettem egy harsányan örvendező nézővel súlyosbítva – egyre tompult, a vége felé pedig már inkább könyörögtem volna, hogy ne legyen több, hogy ez vagy az ne jusson eszükbe. De eszükbe jutott. És meg is csinálták.
Április 9-én ért véget a 19. RiverRun Nemzetközi Filmfesztivál, melyen Bucsi Réka magyar-francia koprodukcióban készült elsőfilmje, a LOVE a zsűri díját nyerte. Az amerikai fesztivál értékelőbizottsága a film kiváló stílusa, humora és a kivételes vizuális történetmesélése miatt ítélte oda a díjat Bucsi animációjának. Mivel a RiverRun Oscar-kvalifikáló fesztivál, ezért a nyertes alkotások automatikus meghívást kapnak az Akadémia szűkített listájára. A LOVE így a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában vált esélyessé a 90. Oscar-gálán.
A mozgás és az egészség, a fenntartható vállalkozások és a tudatos élet, a kulináris oktatás és a nők üzleti életben betöltött szerepét járják körül a beszélgetések április 20-án és 21-én a Loffice-ban, a Startup Safary keretében megrendezésre kerülő eseménysorozaton.
Negyedik toplistánkat Kozma Eszter kurátor, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnöke állította össze. Kozma 2012-ben diplomázott az MKE művészetelmélet szakán, 2014-ben pedig a MOME design- és művészetelmélet alapképzésén. Az egyesület mellett az OFF Biennále kurátori stábjában dolgozik, építve az FKSE és az OFF hosszútávú partnerségét. Legfontosabb független kurátori projektjei – koprodukcióban – a Kívül Tágas és a Nem Szabad című dokumentumszínház voltak. TOP 5-ösében kiemelt szerepet kapnak az FKSE-ben tömörülő fiatal tehetségek, az általuk szervezett kritikai művészeti projektek, valamint mindemellett ott olvashatjuk még Ladik Katalin és Jovánovics György neveit is.
A Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, a jelentős kortárs művészeti elismerést 2011-ben alapította az ír házaspár, Mary McLoughlin és John Ward, akik műgyűjtőkként és műtárgyszállítási szakemberekként kerültek kapcsolatba a hazai képzőművészettel.
„Felejts el mindent, amit tudsz, ha megakarod érteni” – mondta Adam Szymczyk, a documenta 14 kurátora a gigarendezvény csütörtöki sajtótájékoztatóján. A 2013 óta tartó titkolózás ellenére igen intenzív és érzelmes bevezetőrendezvényen vehettek részt azok, akik eljutottak most csütörtökön Athénba. Az interneten máris köröző beszámolók alapján pedig meglehetősen sokak tettek így: a művészeti világ idei legtitokzatosabb és legjobban várt eseményének első, „preview” napjain tömeges volt a jelenlét.
A hét a kiállításmegnyitók jegyében telik – most igazán megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, amikor minden napra esik egy-egy megnyitó. Képzőművészeti események lesznek szinte mindenhol: dunai hajón, kortárs galériában, szórakozóhelyen, múzeumban és vidéki helyszíneken is!
A filmes toplistákat lehet imádni, lehet utálni, de az egyszer biztos, hogy a nagybetűs Képkorszakban, amikor minden „távoli ismerősünk” gépén nullahuszonnégyben fut a uTorrent és szinte bármi elérhető a neten, rendkívül hasznos lehet egy-egy ilyen válogatás. Előttünk a képözön, és nagyon nem mindegy, hogy ebben a túlkínálatban mire figyelünk. Haladhatnánk tematikusan, korszakok vagy műfajok szerint, igazából minden érdekes, a javallat most mégis Artmagazin-specifikus: kortárs képzőművészek, hivatásos képalkotók sorolják fel életük eddigi legmeghatározóbb 5 mozi- vagy filmélményét – és ebből nem csak az derül ki, hogy egy művész mit meg hogyan néz!
A héten több alkalommal lesz lehetőségünk mozizni, a szerelemről diskurálni és a kiállításmegnyitók sem maradnak el.
A médiaművészet komplex fogalma nem pusztán a szoftveralapú, hanem az analóg technikai apparátusokat használó műveket (fotó, film, videó) is magában foglalja. Utóbbiak többek között dokumentációs eszközként szolgáltak az 1960-as évektől Magyarországon is megjelenő új művészeti jelenségek (akció, happening, performance) számára. A művészettörténeti kanonizációs folyamatok eredményeként mára ezek a felvételek – mint az események egyedüli, kiállítható reprezentációi – autonóm műtárgyakká váltak. Mindezek tükrében tehát az újmédia-művek megmentése az utókor számára lényeges feladat. Az újmédia-művészeti alkotások megőrzése azonban immateriális természetük, efemer jellegük; a napról napra elavuló szoftverek és az állandóan változó technikai környezet miatt rendkívül körülményes.
De vajon mit is kell pontosan megőrizni? Milyen módon védhető meg egy digitális mű a rohamos technológiai elavulástól? A folyamatos átalakítási eljárások során hogyan őrizhető meg az egyes alkotások eredetisége? A március 26-ig látogatható „Mentés másként…” – Mi marad az újmédia-művészetből? című kiállítás ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat.
Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényével lett a 2017-es Aegon-díjazott.
