A gordiuszi csomó metaforájának erejét elképzelhetősége adja. A gondolat, hogy egykor nemcsak a történetekben, de a valóságban is létezhetett egy háncsból készült, tekervényes szerkezet, amely Gordion városában látható és megtapintható volt. A valós csomót egy történet szerint Nagy Sándor kettévágta, a képzeletet azonban több mint két évezrede foglalkoztatja, vajon milyen éles lehetett a kard, amellyel suhintott, milyen trükkel csavarodott önmagába a háncs, és hogyan maradhatott a szekérrel együtt évszázadok alatt is ép. Az utókort tehát a materiális, technikai kérdések foglalkoztatják, s első látásra ilyen probléma a csomó utánzása is. Lehetséges-e ma gőzölt és hajlított bükkfalécekből, fémcsavarokból, rétegelt faelemekből az ókori struktúra hasonmását létrehozni? Újraalkotni egy mítoszok révén elevenen maradt, ugyanakkor épp a mítoszok által a múlt ködébe burkolt tárgyat.
A hét egyharmada a kortárs fotó, a másik harmada a kortárs képzőművészeti kiállításokon zajló tárlatvezetések, a harmadik harmada pedig egy nagy költözés jegyében zajlik. Mondjuk, hogyan.
Későknek, feledékenyeknek, workaholicoknak vagy bárkinek, akinek nem volt ideje megnézni.
Életének 78. évében elhunyt Kovács Attila.
Az Everybody Needs Art örömmel mutatja be OMARA (Oláh Mara), "Gondolj amit akarsz" című egyéni kiállítását.
Néhány évvel ezelőtt, amikor Szegeden festészetet tanultam, felmerült az ötlet, hogy csoportos parafrázis-kiállítást csináljunk a tanszéki galériában. Az egyik kedves barátom Marcel Duchamp 50 köbcentiméter párizsi levegőjét választotta, melyet egy kiürített és visszaragasztott parizercsomagolással parafrazeált, így egy adott művet egy másik, Duchamp által kedvelt munkamódszerrel, a jelentéspluralizmus segítségével alkotott újra. Az eszményi párizsi levegő helyett, korunk élelmiszeriparának szégyenfoltjára, a párizsira hívta fel a figyelmet. Mindenkinek eldicsekedett, hogy „Szerintem ez Duchamp-nak is tuti, bejönne!” Persze még mielőtt világszintű hírnévre tett volna szert munkájával, a takarító szemétnek ítélte, és kidobta a dokumentálatlan gyöngyszemet. Ez volt az első személyes találkozásom az hommage fogalmával, a Frida Fiestas 2 pedig a legutóbbi.
A Költészet napján Hevesi Judit Holnap ne gyere című, most megjelent kötetéből ajánlunk egy verset, és nem csak azért mert a műnek vannak képzőművészeti vonatkozásai is. A szerző történetesen odavan a hatalmas víziókat, elbűvölő látványokat, nagyléptékű fényinstallációkat megvalósító izlandi-dán kortárs képzőművészért, Olafur Eliassonért. Hogy ennek milyen hatása van a lírájára, azt mondja meg az olvasó!
Ezen a héten ismét beindul a diplomaprojekt-szezon – először az elméleti szakos hallgatók mutatják meg, mit tud az új generáció. Természetesen lesznek megnyitók is, sőt, akár szabadegyetemre is mehetünk.
A Kiscelli Múzeum Templomterében két hétig láthatja a közönség Nádler István Hét szó című, hét festményből álló sorozatát. A mű tisztelgés Esterházy Péter emléke előtt.
Embert próbáló, három órás előadás – egyetlen életmentőnek bizonyuló szünettel – a Maladype Színház új Csehov-feldolgozása. A bárszék mintázatát, amin nyomorogtam, máig viselem. A Három nővér inkább belül, mint kívül bonyolódó életét a művészettörténet ikonikus képein keresztül megidézni, értelmezni kezdetben nagyon ígéretes felvetésnek tűnt. A nyitókép trecento szárnyasoltára a már előre szentté avatott glóriás nővérekkel, a szinte néma, lélegzetvételt metronómmá alakító hangokkal és azt ezt követő reneszánsz és barokk szentképek jeleneteivel még nagyon ült. A százféleképpen csavarható vörös, zöld, bordó selyemköntösök és a különös, kifacsart mozdulatok, kezek játéka ajándék volt a szemnek. De amikor sorjázni kezdtek szédítő iramban a direkt képimitációk, akkor a rácsodálkozás élménye – mellettem egy harsányan örvendező nézővel súlyosbítva – egyre tompult, a vége felé pedig már inkább könyörögtem volna, hogy ne legyen több, hogy ez vagy az ne jusson eszükbe. De eszükbe jutott. És meg is csinálták.
Április 9-én ért véget a 19. RiverRun Nemzetközi Filmfesztivál, melyen Bucsi Réka magyar-francia koprodukcióban készült elsőfilmje, a LOVE a zsűri díját nyerte. Az amerikai fesztivál értékelőbizottsága a film kiváló stílusa, humora és a kivételes vizuális történetmesélése miatt ítélte oda a díjat Bucsi animációjának. Mivel a RiverRun Oscar-kvalifikáló fesztivál, ezért a nyertes alkotások automatikus meghívást kapnak az Akadémia szűkített listájára. A LOVE így a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában vált esélyessé a 90. Oscar-gálán.
A mozgás és az egészség, a fenntartható vállalkozások és a tudatos élet, a kulináris oktatás és a nők üzleti életben betöltött szerepét járják körül a beszélgetések április 20-án és 21-én a Loffice-ban, a Startup Safary keretében megrendezésre kerülő eseménysorozaton.
Negyedik toplistánkat Kozma Eszter kurátor, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnöke állította össze. Kozma 2012-ben diplomázott az MKE művészetelmélet szakán, 2014-ben pedig a MOME design- és művészetelmélet alapképzésén. Az egyesület mellett az OFF Biennále kurátori stábjában dolgozik, építve az FKSE és az OFF hosszútávú partnerségét. Legfontosabb független kurátori projektjei – koprodukcióban – a Kívül Tágas és a Nem Szabad című dokumentumszínház voltak. TOP 5-ösében kiemelt szerepet kapnak az FKSE-ben tömörülő fiatal tehetségek, az általuk szervezett kritikai művészeti projektek, valamint mindemellett ott olvashatjuk még Ladik Katalin és Jovánovics György neveit is.
A Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, a jelentős kortárs művészeti elismerést 2011-ben alapította az ír házaspár, Mary McLoughlin és John Ward, akik műgyűjtőkként és műtárgyszállítási szakemberekként kerültek kapcsolatba a hazai képzőművészettel.
„Felejts el mindent, amit tudsz, ha megakarod érteni” – mondta Adam Szymczyk, a documenta 14 kurátora a gigarendezvény csütörtöki sajtótájékoztatóján. A 2013 óta tartó titkolózás ellenére igen intenzív és érzelmes bevezetőrendezvényen vehettek részt azok, akik eljutottak most csütörtökön Athénba. Az interneten máris köröző beszámolók alapján pedig meglehetősen sokak tettek így: a művészeti világ idei legtitokzatosabb és legjobban várt eseményének első, „preview” napjain tömeges volt a jelenlét.