Világszerte napirenden van a sikeres múzeumok bővítése. Itthon a Szépművészeti Múzeum után most a Nemzeti Múzeum került terítékre, Londonban a Tate kezdett újabb növekedésbe. Az Art Newspaper májusi számában két cikk (itt és itt) is megjelent a Tate Modern, a londoni kortárs művészeti múzeum leendő átalakításával kapcsolatban, mivel idén januárban elkezdődtek a földmunkák a már évek óta tervezett átalakítás első lépéseként.
Minden nyári múzeumjáró ismeri azt a kellemetlen fázós érzést, ami elkapja, ha belép a légkondicionált kiállítóterembe. Hűvös levegő, tüsszögés, megfázás. A nemzetközi szabványoknak megfelelően a páratartalom 40–50% között mozog, a hőmérséklet pedig 18–25ºC között – ami a kánikulából beesve nem épp kellemes. A nagy nemzetközi múzeumok restaurátorai és igazgatói most készülnek felrúgni ezt a szabályozást: hadat üzentek a hideg kiállítótereknek, a fenntartható fejlődés és persze a felborult költségvetések megfékezése végett.
Az Artmagazin május 26-án ismét tárlatvezetést tartott hűséges előfizetőinek. Ez alkalommal – rendhagyó módon – nem egy nagy országos múzeum megakiállítására látogattunk el, hanem az egyik kereskedelmi kisgaléria aktuális bemutatójára. A két évvel ezelőtt indult Viltin Galéria tulajdonosa röviden beszélt a pénzügyi kilátásokról, a művészeti vezető pedig a profil kialakításáról. Végül a kiállító művész, Chilf Mária – munkatársunk kérdéseire válaszolva – végigvezette a nagyérdeműt a művésztársak által kiegészített hatalmas csoportportrék és a terápiás ülést idéző installáció között. Néhány fotó a hangulatos estéről.
Akik nem szeretik a profi módon kivitelezett és komoly médiafelületekkel megtámogatott, sorban állós, blockbuster kiállításokat, azoknak érdemes most lelátogatniuk Pécsre. Európa Kulturális Fővárosa kisléptékű, nyári turistalátványosságokkal kedveskedik a múzeumjáróknak. Félig elkészült beruházások, szóra sem érdemes felújítások és ijesztően fajsúlytalan tárlatok. Pécsi riportunk következik a lüktető mediterrán városból, ahol a fehéren szikrázó utcakő-burkolat minden pénzt elnyelt – többek között a megakiállítások elől.
Nem könnyű a művészek élete, bár az alkotókat évszázadokig sújtó művésznyomor visszaszorult, az elmúlt ötven évet pedig a kortárs művészet térhódítása jellemzi. (Igaz, ez a fejlődés a közelmúltban megtorpant és csak mostanság látszik újra beindulni). A művészek egy maroknyi csoportja viszont valódi vagyonnal büszkélkedhet. Ennek a maroknyi, befutott művésznek eléggé jól megy a sora. De mégis mennyire? Az Artinfo utána nézett.
Ebben a számunkban régi zűrös ügyeket, „döglött aktákat” szedünk elő. Terítékre kerül a korai modern művészet szupersztárja, Van Gogh, aki sosem gondolta volna, hogy a múzeumok egyszer közönség-kedvencként rajongják körül. Fekete Ilona a legújabb német művészettörténeti botránykönyv kapcsán utánaeredt a Van Gogh-mítosznak, lerombolva a legendákat és kihüvelyezve a tényeket. Tényleg Gauguin vágta le Vincent fülét egy vívótőrrel vagy tartja még magát a borotvás öncsonkítás meséje?
Miközben a hazai médiát a görög válság és a Dow Jones zuhanása tartotta izgalomban, a tengerentúlon a műkereskedelem ismét csúcsokat döntött. Az aukciósházak óriási szerencséjére egy-két nappal a New York-i tőzsdepánik előtt került sor a szokásos tavaszi modern és impresszionista árverésekre. A hatás elsöprő, a februári Giacometti-szobor nem sokat időzött a legdrágább műalkotások listájának az élén, mert egy Picasso 106,5 millióval máris letaszította. Kérdés, hogy a 2010-es műkereskedelmi konjunktúra folytatódhat-e a hét második felében tapasztalható aggasztó gazdasági jelek után.
Szerkesztőségünk Bécsben járt, a május 9-éig látható Viennafairen. Az osztrák kortárs művészeti börze az elmúlt években a közép-kelet-európai régió legfontosabb vásárává vált, nem világsztárok forognak itt, hanem a nagy jövő előtt álló fiatal helyi tehetségek és persze az ausztriai művészeti színtér apraja-nagyja. A bejáratott öreg mesterek helyett inkább kísérletező fiatalok szerepelnek – a nagy piaci áttörés reményében. Köztük természetesen az öt vezető budapesti galéria (acb, Inda, Kisterem, Ráday és Viltin) mezőnybe tökéletesen beleillő művészei. Az Artmagazin képes összefoglalója következik a Viennafairen látott izgalmas, humoros, fontos vagy jellegzetes munkákról.
A legtöbb nagyváros mind nagyobb erőkkel üldözi a házfalakon garázdálkodó falfirkászokat, pénzbírságokkal és börtönbüntetéssel fenyegetőzve. A népszerű diákcsínnyé váló graffitizéstől közben elvált a kortárs képzőművészet egyik ágává nemesedő street art. Az Obama-kampány ikonikus plakátját megalkotó Shepard Faireynek sem vandalizmus miatt kell bíróságra járnia, hanem a felhasznált fotóporté ki nem fizetett jogdíja miatt. Az ezredforduló óta egyre népszerűbb „utcai művészet” mára a műtárgypiac komoly szegmensévé vált. Az Arprice elemzése szerint átrendeződésnek vagyunk tanúi: a főváros London lett, de Párizs is erősíti pozícióit.
Csak a pesti galériavilág állócsillaga, a Falk Miksa utca mozdulatlan. A legtöbb nagyvárosban a műkereskedők folyamatos vándorlásban vannak. Az ingatlanárak emelkedését követve költöznek át a dráguló luxusnegyedekből az olcsó és divatos bohém környékekre. Párizsban is élénk mozgolódás tapasztalható, Jennifer Allen a Le Monde riportja alapján összesítette a városban zajló átrendeződés három fő irányát. Három külön univerzum: Champs-Elysées, Belleville és Marais.
A magyar szakmai és laikus közvélemény felháborodott a hír hallatán, hogy a Szépművészeti Múzeum felszín alatti bővítése kőkubussal és lépcsőkivágással is járhat. Vajon mit szólnának, ha egy vezető absztrakt festő dekorálná ki az egyik terem mennyezetét? A Louvre nem ilyen szívbajos, most adták át elegáns ünnepség keretében Cy Twombly hatalmas freskóját a világ legismertebb, évi 8,5 millió látogatóval büszkélkedő múzeumában. A klasszikus szobrok fölé került 400 négyzetméteres képóriás a Louvre kortárs művészeti missziójának a része.
Az Artprice idén is megjelentette a nemzetközi aukciós forgalmat összesítő éves műkereskedelmi mérlegét. Hatalmas változások zajlottak le az élmezőnyben, 2008-ban még a kortárs művészet komoly tényezőnek számított, az akkor negyedik helyen álló Damien Hirst viszont most a 44. helyre zuhant vissza. A top 10 összforgalma is jelentősen esett, a 2007-es piaci csúcsnak csak a harmadát tette ki a válságtól sújtott 2009-es esztendőben. Azért kétségbe sem kell esni, a tíz legdrágább művész által begyűjtött 650 millió dollár még így is több, mint a 2000-es évek közepén mért éves eredmény!
Pár száz évnyi kihagyás után az Esterházy család ismét beszállt a kortárs művészeti mecenatúrába. Az új idők új szelének megfelelően nem maguk a hercegi leszármazottak jótékonykodnak, hanem az osztrák Esterházy Magánalapítvány, amely a família egykori javait, a kastélyokat és a műtárgyakat kezeli.
Múlt héten került sor Maastrichtban a huszonharmadjára megrendezett Európai Művészeti Vásárra, a TEFAF-ra. A világ egyik legrangosabb és legpatinásabb képzőművészeti börzéjén ezúttal több mint 2,7 milliárd dollár értékben kínáltak antik, modern és kortárs műtárgyakat. A 72 ezer látogató nem csak nézelődni jött, a szervezők jobb évet zártak, mint tavaly. A legdrágább alkotás Cranach közel ötszáz éves bibliai festménye lett.
Mivel Van Gogh – alig tíz alkotó esztendővel a háta mögött – 37 évesen egy revolverrel mellkason lőtte magát, nem maradtak fenn róla fecsegő kiállításrecenziók, színes napilapbeli hírek vagy adatgazdag interjúk. Ráadásul legfőbb támasza, a Párizsban műkereskedőként ügyködő Theo is meghalt rögtön Vincent után. Ezért felbecsülhetetlen értékű forrás a művészettörténet számára Van Gogh levelezése. A labilis idegrendszerű, zárkózott holland festő többkötetnyi levelet írt össze rövid élete során – ma ezek jelentik a legfontosabb forrást és a kulcsot az életművéhez.
