Nem hiába követelte meg a moszkvai Puskin Múzeum veterán igazgatónője, Irina Antanova a londoni Royal Academyben bemutatott orosz kiállításhoz a brit kormányzat garanciáját. A volt szovjet múzeumok tele vannak a klasszikus moderneket gyűjtő korábbi milliomosok elzabrált műalkotásaival. Az államilag szavatolt kiállítás körül egyből felizzott a levegő, szakértők és ellenszakértők estek egymásnak a sajtó hasábjain, bírálva vagy megvédve az orosz múzeumokat.
A REHAB ('elvonó') egy menedék, ahol elrejtőzhetünk, amikor ki akarunk törni hétköznapi életünkből és azon káros befolyások alól, melyek mentális és fizikai jólétünkre nehezednek. Egy olyan rendszerben, melyben mindenkor kötelesek vagyunk társadalmilag megbízhatónak mutatkozni, az olyan pillanatokban, amikor kis nyugalmat szeretnénk a társadalmi normákhoz való folyamatos alkalmazkodásban, a REHAB egy vészkijárat.
Társasági esemény, mini-fesztivál, a legfrissebb képzőművészeti irányzatokkal való ismerkedési lehetőség, a nagymesterek előtt történő főhajtás, összefogás egy jó ügyért, a múlt, a jelen és a jövő iparművészeti remekeinek bemutatója, csütörtök esti könnyed kikapcsolódás - az összes jelző egy eseményt takar: a 7. Műgyűjtők Éjszakáját a négy évente ránk köszöntő szökőnap előtti estén, 2008. február 28-án rendezik meg Budapest belvárosában. A negyedévenként jelentkező program a főváros galériás negyedében, a Falk Miksa utcában és környékén a korábbiakkal megegyező módon 17 órakor kezdődik és éjfélig tart. Ezúttal 12 kiállítás nyílik meg az este folyamán - köztük Antonio Briceno fotókiállítása, a Franciaországban élő Reigl Judit festőművész 60-as években készített "Homme" (ember) sorozatából, valamint több kortárs művész alkotásaiból válogatott tárlatok - ezek mellett koncertekkel, állandó kiállításokkal és bútorfelújítási bemutatóval várják az érdeklődőket.
A műkritika és műkereskedelem egyik vezető nemzetközi havilapja, a The Art Newspaper összesítette a múzeumok tavalyi látogatottsági statisztikáit. Az eredmények nem meglepőek, de elgondolkodtatók. Kiderül belőlük, hogy a japánok a legfegyelmezettebb múzeumlátogatók, hogy a klasszikus műkincsektől a kortárs művészetig a közönség bármit megnéz, megfelelő körítéssel. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy a Szépművészeti Múzeum példásan megállja a helyét a nemzetközi mezőnyben!
Míg a hazai múzeumok az egyre apadó anyagi forrásokkal viaskodnak, a Nyugati világ művészeti intézményeit a fejlesztés gondja tartja izgalomban. Európában a közgyűjtemények javainak eladhatósága a divatos vitatéma, a tengerentúlon pedig a pénzpiac egyre erősebb ölelése. A magángyűjtők hatalmas, dollármilliós adományaikkal és saját múzeumaikkal gyökeresen formálják át a művészeti és a múzeumi szcénát. Rendszerint saját jól felfogott piaci érdekeik szerint. A The Art Newspaper publicistája, Adrian Ellis erről írt egy keserű esszét:
A tavaly Essl díjjal jutalmazott Horváth Dánielnek A Földnek szeme van, az erdőnek pedig füle címmel nyílt kiállítása a NextArt Galériában. Az új generációs képalkotó technikákat felvonultató festő látásmódja a ma analitikus festészetébe kapcsolódik be. A fotó után lazábban megfestett munkáknak azonban mégsem adományozza a fotó nyelvezetét. Fotót idéző, mégis festői munkáiban a valóság, a reprezentáció és a kettő között megbúvó csel dominál.
Bár egyes nyugati szakembereknek már elege van az ázsiai művészet nyomulásából, az Artnet kritikusa, Charlie Finch pedig egyenesen a kínai piac összeomlását vizionálta 2008-ra, a The Artnewspaper súlyos tényekkel állt elő. Illetve még nem számszerű tényekkel, csak tényszerű számításokkal. Ezek szerint a kínai műtárgypiac megelőzte a francia műkereskedőket. Vagyis a vezető szerepet toronymagasan őrző Egyesült Államok és a másodikként terjeszkedő Nagy-Britannia után az ázsiai szuperhatalom megszerezte a harmadik helyezettet a nemzetközi műkereskedelemben.
Az FBI az illegális műkincspiac éves forgalmát 6 milliárd dollárra becsüli. A műtárgy tolvajoknak serényen kell dolgozniuk, hogy lopott alkotásokat biztosítsanak a sötétben üzletelő kereskedők számára. Ügyetlenségük és naivitásuk néha optimizmusra ad okot: a Sao Paolóból tavaly decemberben ellopott Picasso-portré például máris megkerült. Most egy zürichi múzeum munkatársai izgulhatnak, mivel gyűjteményük Európa egyik legnagyobb szabású műkincsrablásának esett áldozatul a hétvégén.
A metró 4 galéria a Móricz Zsigmond Körtér palánkkal övezett szegletében látható. Olyan képzőművészeti projekt, amelynek lényege, hogy a főváros által építetett új metróvonal állandóan változó munkafolyamataira ráirányítsa a járókelők figyelmét. Az ABDK csoport – Antal Balázs és Dobos Kata – ötleteként létrejött public art projekt az építők szándékára reflektál, akik betekintést engedtek a munkafolyamatokba úgy, hogy különböző méretű réseket vágtak a munkát elbarikádozó palánkokon.
Legjobb védekezés a támadás. A londoni Royal Academy nagy orosz kiállításának anyaga körül forr a diplomáciai levegő, hiszen az impresszionista és posztimpresszionista francia mesterek remekműveinek nagy része az orosz burzsoák gyűjteményéből került a szovjet állam tulajdonába 1917 után. Nem épp önkéntes alapon. A putyini kormányzat persze nem Scsukin leszármazottjaival pereskedik, hanem bemutat egy új internetes oldalt, ahol a németek által elhurcolt orosz műkincsek hosszú listája várja a történelmi igazságtételre érzékenyeket.
Mikor 1954-ben minden idők legrangosabb képes magazinjának, a Life-nak a tudósítójaként felrobbant egy taposóakna a lába alatt, már rég beírta magát a fotótörténet nagykönyvébe. Robert Capa (született Friedmann Endre) merész akciófotóival megalapozta a modern haditudósítás műfaját. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” - mondta a zöldfülű kezdőknek. Ő mindig az első sorból fényképezett, ahogy ezt a spanyol polgárháborúban készített, most előkerült több ezer negatívja is tanúsítja.
London egyik turisztikai csomópontjában, a Trafalgar tér északnyugati sarkában áll a „Negyedik Talapzat”. A 19. században épített hasáb alakú architektúra 1999 óta különböző kortárs művészeti programoknak ad helyet. A londoniak nem idegenkednek a közösségi terek köztérként való használatától. A Trafalgar Square-t a hatalmi reprezentáció emlékművei, a tábornokok és hadvezérek szobrai díszítik, de régi hagyománya van itt a politikai megmozdulások szervezésének is. A Negyedik Talapzaton is izgalmas public art installációk váltogatják egymást.
Január utolsó szombatján egy nem mindennapi kiállítás került megrendezésre a VAM Design Centerben. A kiállítás apropója 2007 őszére nyúlik vissza, mikor is a Nagyházi Galériába bevittek egy hamisított képekkel teli hagyatékot. Első felindultságukban a szakemberek a képek megsemmisítésére gondoltak. De csak pár reprodukciót dobtak máglyára a Falk Art Fesztivál keretében, mivel az elégetésnél sokkal jobb ötlete támadt Nagy T. Katalin művészettörténésznek. Miért ne kezdjünk ezekkel a festményekkel valami teljesen mást? Varázsoljunk belőlük újat!
Doreta Peppa egészen különös felfedezést tett nemrégiben. Miközben az elhunyt édesapja után maradt kacatok között turkált, egy tenyérnyi papírfüzet került a kezébe. Az érdektelen apró könyvecskét ma bank széfje őrzi, ugyanis a megkérdezett görög műtárgyszakértők szerint Vincent Van Gogh használta egykor vázlatfüzetként. A szenzációs lelet eredetiségét már az amszterdami Van Gogh Múzeum munkatársai vizsgálják.
INTRO
Idei első számunk a 25. megjelent Artmagazin, de ezt csak nagyon visszafogottan
jegyezzük meg, minden ünneplés vagy jubileumi eufória nélkül. Azért egy kis számvetésre mindenképpen készteti szerkesztőségünket ez a szám, éppen ezért
szeretnénk köszönetet mondani elsősorban előfizetőinknek és azoknak az olvasóknak akik rendületlenül vásárolják kéthavonta a lapot. Köszönjük hirdetőink bizalmát is – talán mondanunk sem kell, hogy az Artmagazin nem jöhetne létre, ha ők nincsenek.
