2013 márciusában nyílt A meztelen férfi című kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban. A linzi Lentos Kunstmuseummal való együttműködés eredményeképp létrejött tárlat a férfitest változó jelentését vizsgálja a századfordulós aktoktól a kortárs művészetben megjelenő  szerep(lehetőség)ekig. A kiállítás az elmúlt évszázad különféle férfiasság elképzeléseit bemutatva  hívja fel a figyelmet arra, hogy a maszkulinitás térben és időben változhat, társadalmilag konstruált. A tárlat a férfitest újszerű megközelítésmódjaival látja el a hazai közgondolkodást, s ezek helyi működését a linzi anyaggal párbeszédbe állított közép-kelet-európai példák szemléltetik.

A meztelen férfi hiánypótló kritikai attitűdöt erősít a köz- és a képzőművészeti gondolkodásban: a társadalmi nemi szerepekkel szemben kritikus gender elméleteket a kortárs kiállítási gyakorlatban aktiválja. A tárlat tematikus termei a férfitest és a szexualitás különféle olvasásmódjait ismertetik meg a befogadóval, s így a férfi (és a nő) készen kapott szerepeivel kapcsolatos problémák megértését segítik elő.

Mivel ezidáig nem került sor Magyarországon olyan kiállításra, mely átfogóan foglalkozott volna a férfitest feminista nézőpontú olvasatával, a tárlat a Női tekintet teremben ennek is teret biztosít. A kiállításon ugyanakkor a férfitest homoerotikus vonzalommal átitatott tárgyiasulási folyamata is megelevenedik, s A vágy tárgya című teremben összpontosul. A két teret Katarzyna Kozyra Férfi Fürdő című munkája köti össze, melyben a lengyel művész „meztelen férfinek öltözik”, s a budapesti Gellért Fürdő férfi látogatóit a női tekintet tárgyává teszi azáltal, hogy lencsevégre kapja az „egy szál semmiben” bóklászó ruhátlan férfi közösséget. A mű a cross-dressing egy radikális példájaként ugyanakkor queerelő gesztusként is értelmezhető: a test, a szexualitás és a társadalmi nem határait átlépve a bevett férfi és női szerepeket meghatározó társadalom-modellel helyezi magát szembe.


A meztelen férfi, kiállítási enteriőr Katarzyna Kozyra installációjával, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2013.
© Fotó: Darabos György / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Digitális Archívum és Adattár

A meztelen férfi csaknem az első hazánkban rendezett nemzetközi csoportos kiállítás, mely az újraértelmezés, a homoerotika, a homoszexualitás és a nemváltás olykor árnyalt, ám szinte folytonos jelenlétének köszönhetően alkalmat ad a heteronormatív társadalom felforgatását megcélzó pozíciók tárgyalására is. A téma hazai feldolgozatlansága pedig kifejezetten indokolttá teszi, hogy a homoszexualitás képzőművészeti megjelenéséről is szóljak néhány szót.

Süvecz Emese Jegyzetek a queer láthatóságáról (Balkon 2002/7-8) című recenziójában a 2002-es Műcsarnokban is bemutatott utazó kiállítás, a Trans Sexual Express kapcsán született kritikákat elemezvén mutat rá a hazai queer diskurzus hiányára, és arra, hogy a cikkek szerzői miként értelmezik félre a témával kapcsolatos szakkifejezéseket. Magyarországon az elmúlt bő tíz évben (!) nem történt nagyobb léptékű változás a homoszexualitás megítélésében, és a témával kapcsolatos szakmai attitűdben sem. A közép-kelet-európai régió más országaiban ugyanakkor egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a homoszexualitás – és egyéb szexuális identitások – képzőművészeti megjelenése iránt. Ezt példázza a tallinni Untold Stories (Tallinn, Kunsthalle Tallinn, 2011), és az Amszterdamban megrendezett What a Material! Queer Art from Cetral Europe (Amszterdam, Tsjechisch Cenztrum Nederland, 2012). A 19. századi művészeti akadémiák férfiaktjainak homoerotikus értelmezési lehetőségét pedig a közép-kelet-európai régióban első ízben a varsói Nemzeti Múzeumban megrendezett Ars Homo Erotica (2010) mutatta be.

A meztelen férfi az utóbbihoz hasonló felütéssel indít. Első terme Új Ádám címmel Ferenczy Károly, Wilhelm von Gloeden és más művészek munkáin keresztül idézi fel a századforduló férfiképét, azt a kort, mikor az akt iránti érdeklődés középpontjába kerülő reneszánsz testkép kidolgozása a homoerotika elméleti kibontakozásával párhuzamban zajlott, s olykor összefonódott a teoretikusok munkáiban. Ferenczy és Kernstok Károly művei tehát nem véletlenül kerültek egy térbe a meleg szex turizmusról hírhedt Szicíliában dolgozó német fotós, Gloeden klasszicizáló fiúaktjaival. Ferenczy kései festészetének homoerotikus vetületeire Boros Judit hívta fel a figyelmet a 2012-es Ferenczy-kiállítás (Ferenczy Károly [1862-1917] gyűjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 2011) katalógusába írott tanulmányában, a teremben szintén látható Thomas Eakins fiú aktjaival és Gloeden fotóival egybe vetve a művész munkáit. A meztelen férfi első terme egy új, a bevettől eltérő megközelítésmódot mutat be, s az interpretáció művészettörténeti megalapozottságát jelzi. A kiállítás ehhez hasonló újraértelmezések sora, melyek nem felülírni, hanem kiegészíteni igyekeznek az egyes művek körül felhalmozódott tudást.


Bal oldalon: Ferenczy Károly: Est, 1912. Fotó: Muskovics Gyula
Jobb oldalon: Wilhelm von Gloeden: Pánsípon játszó fiú és Faun, 1890 körül. Münchner Stadtmuseum

A vágy tárgya a századforduló művészetét bemutató teremhez képest igen nagy ugrás térben és időben egyaránt, a hatvanas éveknél nem régebbi, de javarészt kilencvenes évekbeli és kortárs „nyugati” műveket mutat be. „A meleg művész”, David Hockney és az egyesült államokbeli fotós, Richard Avedon munkái mellett szembeötlő méreteket ölt a brit művész duó, Gilbert&George óriási Spunk Money (Sperma pénz) című alkotása, melyen felnagyított spermium cseppek, Gilbert végbélnyílása és George meztelen teste látható vörös háttér előtt. A művészduó saját testük nemkívánatosságára irányítja a figyelmet, az életművükben töretlen hagyományú abject és a groteszk elemeit beemelve önportréjukba. A kubai művész, Felix González-Torres üresen álló színpadát a térbe belépve szintén nehéz nem észre venni. Tudvalevő az is, hogy egy olyan életmű egyik darabjáról van szó, mely a művész AIDS-ben elhunyt szerelmének, „csak és kizárólag” egy bizonyos Ross-nak szól. A Spunk Money öniróniája és az üres színpad drámaisága a férfi szerepek egy sokkal reflektáltabb megközelítését mutatja be, mint amire egyes hazai művészettörténészek szerint a közép-kelet-európai képzőművészet valaha is vállalkozott a téma kapcsán.


A meztelen férfi, kiállítási enteriőr, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2013.
© Fotó: Darabos György / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Digitális Archívum és Adattár

A vágy tárgya és a Metamorfózisok terem határán Szabó Benke Róbert Cunyi Yashi című sorozata helyezkedik el. Azt jelzi, hogy csupán akkor válik kitapinthatóvá a fotókon szereplő két fehérre festett férfi fehér háttér előtti láthatatlan szexuális együttléteinek művészettörténeti és kulturális meghatározottsága, ha újragondoljuk a rendszerváltás előtti idők művészetével foglalkozó értelmezési kereteket. A kiállítás éppen ezt teszi: olyan megközelítésmódokat is bemutat, melyek olykor elkerülik a hazai szakmai közeg figyelmét.

Az egyesült államokbeli AIDS pánik és a nyugati queer kultúra megidézői mellé a Metamorfózisok illetve a Hős és antihős termekbe a kiállítás hazai társkurátorai (Simon Katalin és Turai Hedvig) által régióspecifikusan válogatott közelmúltbéli és kortárs közép-kelet-európai munkák kerültek. A meztelen férfi ezen szekciója az egyeduralkodó férfiképpel szemben kritikus olvasat közép-kelet-európai lehetőségeit mutatja be a 2008-as Gender Check (Bécs, MuMoK) kiállítás után másodikként. A bécsi volt ugyanis az első olyan tárlat, mely a régió művészetéből válogatva a férfi és a nő művész testét új fénytörésben mutatta be, a nemek közti társadalmi viszony problémáira hívva fel a figyelmet a rendszerváltás előtti és az azt követő időkben.

A Metamorfózisok teremben Koncz András hetvenes évekbeli cross-dressingje (Önarckép I-III.) a (nyugat-)német származású Jürgen Klauke Átváltozása mellé kerül, melyben a művész egy tükör segítségével rejti el péniszét, s így szintén a szimbolikus nemváltással kísérletezik. Az egy időben készült, párba állított sorozatok mellett Zbigniew Libera Univerzális pénisz expanderének megnyújtott fallosza látható. Hajas Tibor Lou Reed Total című fotója a Hős és antihős termében pedig azt jelzi, hogy a heroikus férfi szerepet kritizáló pénisszel való játék a rendszerváltás előtti idők művészetében is megfigyelhető. A kiállításon nem látható Halász Károly-mű, a Batyu és ecset egyébként szintén ezzel kísérletezik: a művész piros pöttyös kendőbe rejti nemi szervét, s így fogalmazza meg a társadalmi nyilvánosság hiányára adott kritikáját.


A meztelen férfi, kiállítási enteriőr, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2013.
© Fotó: Darabos György / Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Digitális Archívum és Adattár

Adrás Edit a kiállítás katalógusába írott esettanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy Hajas fotóján a pénisz közszemlére tétele az előző rendszer férfiképének instabilságáról ad számot. A szerző szembemegy azon elképzelésekkel, melyek látványosan elzárkóznak attól, hogy bármilyen nemi szerepekkel kapcsolatos képzőművészeti állásfoglalás lett volna Magyarországon a rendszerváltás előtti időkben, és a rendszerváltás utáni (test-)művészet legfőbb feladatának azt tekintik, hogy a Hajas által képviselt „heroikus egót” lebontsa. A Hős és antihős teremben kiállított művek egyebek mellett erre a gondolatra cáfolnak rá.


Hajas Tibor: Lou Reed Total, 1978. Fotó: Muskovics Gyula

A kiállítás válogatása a rendszerváltás előtti body art és performansz művészetből lehetővé teszi, hogy a társadalmi nemi szerepekkel kapcsolatban feltett kérdésekre adott keleti és nyugati válaszokat összehasonlítsuk. Bár a társadalomkritikus attitűd nehezen kitapintható az előző rendszer művészetében, a rendszerkritika kódjai alatt meztelen férfi és női testek bújnak meg, s ezek a testek mai fénytörésben gender problémákat vetnek fel. A kérdés csupán az, miben különböznek a volt keleti blokk képzőművészeinek kérdésfelvetései a vasfüggöny túloldalán alkotó kortársaikétól.

Halász Károly életműve ennek vizsgálatához kiváló kiindulópont lehet. A művész, ahogyan külföldi utazásai során az élvonalbeli alkotók névsorát és a művészetét nagyban meghatározó piros pöttyöket is begyűjtötte, találkozhatott a társadalmi nemeket övező kritikai attitűd nyugati elméleteivel, de ugyanígy a meleg művészet nemzetközi képviselőivel is. Mindez későbbi munkáiban is érződik: a rendszerváltás óta alakuló Nyitott geometria sorozata a rendszerkritikus konstruktív festői eljárásmódok és a(z) (homo)erotikus férfiakt közti átmenetet mutatják, mely a kiállítás Akt termében bemutatott Testépítő reneszánsz modorban című sorozat fotóin teljesedik ki. A mű szexuális identitással kapcsolatos bizonytalansága Robert Mapplethorpe munkájával párba állítva, a kiállítótérben válik egyértelművé, s új megvilágításba helyezi az alkotó korábbi munkáit is, melyek sok esetben szintén az amerikai fotós képeire utalnak.


Robert Mapplethorpe: Thomas, 1987 és Halász Károly: Testépítő reneszánsz modorban, 2000. Fotó: Muskovics Gyula

A kiállítás kurátorai tehát mondhatni rendbe szedték azokat a megközelítésmódokat, melyek újabb értelmezési szálak kibontakozását teszik lehetővé a jövőben. Ilyen a homoszexualitás és a queer diskurzusa is, melyek a mai napig hiánycikknek számítanak hazánkban annak ellenére, hogy akadnak képviselői a fiatalok között: Dallos Ádám rózsaszín háttér előtti pornográf festményei az Ars Homoeroticán is ki voltak állítva. Eljött az ideje egy olyan kutatásnak is, mely a neoavantgárd művész generáció szexuális identitással kapcsolatos kérdéseit fejti fel, s rendszerezi a már meglévő, explicit állásfoglalásokat is – gondoljunk itt El Kazovszkij életművére.

A kiállításon bemutatott „normaszegő” (szexuális) identitások – mint amilyen a homoszexualitás is – képzőművészeti párbeszéde egyes teoretikusok szerint hozzájárul a rendszerváltás folyamatának megértéséhez, hiszen ezek fokozódó nyilvánossága éppen abból következik. Míg az ellentétpárok mentén való gondolkodás az előző rendszer sajátjaként nehezítette meg a társadalommal szembeni kritikus attitűd kialakulását, addig a rendszerváltás utáni művész generációnak éppen az a feladata, hogy rámutasson a bipoláris gondolkodás napjainkban való érvénytelenségére. A meztelen férfi alternatív értelmezési lehetőségeknek biztosítván felületet, az átalakulás folyamatához járul hozzá.