Dürertől Megyik Jánosig

A Bécsi Képzőművészeti Akadémia rajz- és metszetgyűjteménye.(1)

Kovács Ágnes

Miért hiányoztak egy darabig a női akttanulmányok a Bécsi Képzőművészeti Akadémia gyűjteményéből? Miért van viszont rengeteg vázlat az alpesi vidékről és növényzetről? És bár számtalan magyar hallgatója volt az intézménynek, hová tűntek az ő műveik? Gyűjteménytörténet még szinte monarchikus alapon.

A Bécsi Képzőművészeti Akadémia épületében a különböző művészeti ágakat oktató műtermek között számos, a művészettörténeti kutatás szempontjából alapvető gyűjtemény „rejtőzködik”. A méltán világhírű festménygaléria, az egyetemi archívum és a minden igényt kielégítő gyönyörű könyvtár mellett az akadémia egy olyan különleges gyűjteménnyel is büszkélkedhet, amely alapítása, 1692 óta őrzi az intézményben folyó művészeti oktatás és a 19. századi osztrák műgyűjtés emlékeit. Kevéssé ismert, hogy a mintegy negyvenezer rajzból, százezer nyomtatott grafikából és a mintegy húszezer történeti fotográfiából álló gyűjtemény a második legjelentősebb Ausztriában. Az első az Albertináé.

A muzeológusok legfőbb feladatai közt szerepel az is, hogy újra közkinccsé tegyék a megőrzött műveket, vagyis hogy a múzeumok gyűjteményeinek elfeledett darabjait újra felfedezzék a kutatás és a nagyközönség számára. A bécsi Kupfertischkabinettben az utóbbi tíz évben igencsak felgyorsult a hatalmas gyűjtemény tudományos feldolgozása. Az első nagyszabású kutatási projekt a kiváló Bosch- és Dürer-szakértő Erwin Pokorny nevéhez fűződik, aki 1997-ben a 16–17. századi német és németalföldi mesterek ott őrzött rajzaiból rendezett kiállítást, amelyen még főként az ismertebb nevek, Dürer, Goltzius, Ostade, Rembrandt, Ruisdael szerepeltek.(2) (A gyűjtemény óriási anyagának megismertetésében nagy szerepe volt Monika Knofler tanulmányainak, amelyekben a gyűjtemény állományát történeti és tematikus szempontok alapján is rendszerezte,(3) és kiemelkedő szerep jutott a Cornelia Reiter által vezetett kutatásoknak is, amelyek a német és az osztrák romantika és késő klasszicizmus eddig kevéssé ismert műveit dolgozták fel.(4) A kutatások eredményeit bemutató „utazó” kiállítások pedig felhívták a figyelmet a gyűjtemény különleges értékeire.)

„Egy grafikai gyűjtemény rendszeres feldolgozása különösen nagyszabású és időigényes vállalkozás. Már a különböző gyűjteményi területek nagy száma is óriási kihívást jelent, és csak a művek részletes leírása, elemzése és amennyire lehetséges, jó reprodukciója tudja az eddig ismeretlen műveket a tudományos kutatás számára elérhetővé tenni. Sokszor éppen a rajzok azok, amelyek különösen mély bepillantást engednek a mindenkori művészek gondolatvilágába és műveik keletkezésének folyamatába” – írta Cornelia Reiter, amikor a kabinetben folyó kutatásokat ismertette.(5)

A Kupfertischkabinett gyűjteményének története természetesen elválaszthatatlanul összeforrott a Bécsi Képzőművészeti Akadémia történetével, valamint a mindenkori osztrák művészeti és kulturális viszonyokkal. Így az állomány visszatükrözi a művészeti akadémia fejlődésének egyes fázisait is, Peter Strudel privát kezdeményezésétől kezdve, aki az olasz studio-accademia értelmében tanított az 1688-as években, Jacob von Schuppen francia mintára átszervezett akadémiáján át (1725) a Mária Terézia korabeli bécsi akadémiáig, amelyet akkoriban a svéd származású Martin von Meytens irányított, illetve a különböző speciális iskolák egyesüléséig, 1772-ig.(6)



Albrecht Dürer: 18 éves fiú portréja, 1503, szén, fehér fedőfesték
© Akademie der Bildenden Künste Wien

 
Az első pontos adatok a gyűjteménnyel kapcsolatban 1783-ból származnak, amikor is Anton Weinkopf protektorátusa alatt leltárba vették az állományt. Ekkor az egyes iskolák gyűjteménye összesen 1242 rajzból és 670 nyomtatott grafikából és 88 modellből állt, amelynek funkciója egyértelműen az oktatás támogatása volt.
 
A következő leltár (1810) már Metternich herceg protektorsága idejére esik, amikor a legjelentősebb változás történt a gyűjtemény profiljában. Hét nagy ajándékozás által(7), valamint az 1837-es, a Ferdinand Waldmüller által is támogatott, Thomas Ender híres brazíliai utazását megörökítő sorozattal kibővült a kabinet gyűjtési köre is. Ekkor az állomány már 6436 rajzból és 11 835 grafikából állt.(8)
 
A legértékesebb darabok megszerzése azonban az 1850-től rendszeressé vált állami vásárlásoknak és Carl von Lützownak (1832–1897), az akadémia lelkes könyvtárosának köszönhető. Például a már említett német–osztrák romantikus rajzművészetet reprezentáló jelentős anyag is, amelyet Johann Christoph Endristől vásárolt meg. Endris, akinek nagy képgyűjteménye is volt, a bécsi Eitelberger-körhöz tartozott, amelynek tagjai műgyűjtők és művészetpártolók voltak. Ízlésüket erősen befolyásolta katolikus konzervativizmusuk, ezért a női akttanulmányok teljesen hiányoznak gyűjteményeikből, de Endris kollekciójához tartozott például a zseniális nazarénus, Johann Evangelist Scheffer három vázlatkönyve, amely 1815-ös nápolyi és római tanulmányútján született. Ez a naplószerű, személyes bejegyzéseket is tartalmazó rajzgyűjtemény igazi kultúrtörténeti érdekesség. Endris gyűjteményét gazdagították az egykori bécsi akadémia ellenségeinek számító nazarénusok bibliai és irodalmi tárgyú, meghatóan szép rajzai, Julius Schnorr Carolsfeld római portrékönyve, amely a leghíresebb nazarénusok fiatalkori arcképeit tartalmazza, a késő romantikus Moritz von Schwind müncheni királyi palotához készült freskóvázlatai és meseillusztrációi vagy például Jacob von Steinle színes litográfiái, amelyek az angyalok hierarchiáját ábrázolják Dionüszosz Aeropagita műve alapján.



Moritz Michael Daffinger: Caltha palustris L. Mocsári gólyahír, 1841–49, akvarell, ceruza
© Akademie der Bildenden Künste Wien

 
Steinle, aki a Bécsi Komponáló Kör tagja volt és Dürer nagy tisztelője, akit szerinte elhanyagoltak a bécsi akadémián, gyűjtötte és népszerűsítette Dürer nyomtatott grafikáit.
 
A tájképfestészet nagy inspirátora, Joseph Anton Koch – tőle 900 rajzot és akvarellt ő̋riz a kabinet, a korai, svájci hegyekben készült természettanulmányoktól kezdve a nagy formátumú illusztrációkig, amelyek például az Osszián-énekhez, Dante Isteni színjátékához készültek vagy mitológiai és bibliai jeleneteket ábrázolnak.(9)
 
Az 1870-es években szintén a k.u.k. minisztérium vásárlásainak köszönhetően kerültek a gyűjteménybe Moritz Daffinger virágakvarelljei (1850), a kiváló, késő klasszicista Cellini művészcsalád vagy a korabeli Bécset megörökítő Rudolf Alt hagyatéka.
 
Természetesen itt lehetetlen kitérni a gyűjteménybe került összes konvolútumra, az értékes hagyatékokra, a vásárlások vagy a kiváló műtárgyak történetére, fontos állomás volt azonban, hogy amikor az akadémia a Theophil Hansen által tervezett új épületbe költözött 1872-ben, a gyűjteményt már önállóan kezelték. A 20. század elején is folytatódott a gyűjtemény gyarapodása és létrejött az a máig egyben tartott Kupfertischkabinett, amely 1996-tól a Képzőművészet Barátainak Társasága támogatása révén (GFBK) a fiatal kortárs művészektől is vásárol alkotásokat.
 
Ismert tény, hogy a magyar művészet történetében milyen fontos szerepet játszott a bécsi akadémia, hogy több száz magyar művész tanult az intézményben a 19. század folyamán.



Melegh Gábor: Fiatal nő az öltözőasztal előtt, 1825–30, ceruza
© Akademie der Bildenden Künste Wien

 
A már sokat emlegetett Carl von Lützow, amikor megírta a Bécsi Képzőművészeti Akadémia történetét, statisztikai táblázatokat is közölt az egyes, a Monarchia különböző nemzeteiből érkező diákok számára vonatkozóan, és adataiból kiderül, hogy a magyar hallgatók mobilitásának intenzitását ugyan nagyon is befolyásolták a mindenkori politikai események, így a forradalmat követően, a Bach-korszak idején a magyar hallgatók száma hatra csökkent. De a hetvenes években már újra negyvenen iratkoztak be a különböző szakokra, és annak ellenére, hogy a müncheni akadémia egyre növekvő népszerűsége, majd a budapesti Mesteriskola is csábító erővel hatott a leendő művészhallgatókra, még az 1890-es években is meghaladta a tíz főt a beiratkozók száma.
 
Sajnos ha a Kupferstischkabinettben „hátrahagyott” anyag nagyságát tekintjük, amelyekről egyelőre nem tudjuk, hogyan kerültek a gyűjteménybe – feltételezésem szerint ott felejtődtek –, akkor meg kell állapítanunk, hogy az egyáltalán nem tükrözi vissza ezt az óriási hallgatói számarányt, de a 19. századi magyar művészet fő vonulatát sem. A bécsi akadémia növendékei közé tartozott Barabás, Borsos, Fadrusz és Lotz is, de semmi nyomukat nem találni a gyűjtemény anyagában. Ezért szinte kellemes meglepetésként bukkant fel a kiváló biedermeier festő, Melegh Gábor néhány kiváló rajza, a később keleti utazásairól híressé vált tájképfestő, Libay Károly néhány akvarellje vagy a soproni Storno Ferenc gyönyörű ablaküveg-tervei. A sovány 19. századi rajzanyaghoz tartozik még M. Lieb, azaz Munkácsy néhány tanulmánya, amelyeket a Krisztus Pilátus előtt című festményéhez készített, és amely valószínűleg vásárlás útján kerülhetett a gyűjteménybe. A 19. század végének magyar művészetéhez tartoznak még a bécsi akadémia építésznövendékeinek azon tanulmányrajzai, tervei is, amelyek az ezredéves sürgés-forgás során kiírt „Vajdahunyad” pályázat alkalmából születtek. A két világháború között meglehetősen lecsökkent a magyar hallgatók száma, így a gyűjteményben sincs nyomuk. Ezzel ellentétben viszonylag sok rajz és akvarell tűnik fel a gyűjteményben a II. világháború után időkből, illetve az 1956-os forradalom után Bécsbe menekült magyar művészektől. Ezek beszerzésének körülményeiről is jó lenne többet tudni. Mindenesetre Varga Angéla, Harsányi László, Harta Félix, Kasza Edit, Megyik János műveinek egy része igazán frissnek hat az ekkor már kissé modorossá vált, Kokoschka ízlését követő akadémiai rajzokkal szemben.

 
Jegyzetek:
(1) Ez a cikk az ÖAD és a Collegium Hungaricum által nyújtott egy-egy hónapos ösztöndíjaknak köszönhetően jöhetett létre, de a Kupfertischkabinett magyar anyagának kutatása még nincs lezárva.
(2) Erwin Pokorny: Meisterzeichnungen des 16. und 17. Jahrhunderts aus dem Kupfertischkabinett der Akademie der bildenden Künste Wien. Ausstellungskatalog. Akademie der bildenden Künste, Wien, 1997
(3) Monika Knofler: Das Kupfertischkabinett der Akademie der bildenden Künste Wien. Von einer Lehrmittelsammlung zur zweitgrößten graphischen Sammlung Österreichs. Mitteilungen der Winckelmann-Gesellschaft 65. 2001. Beilage 2.
(4) Cornelia Reiter: Suche nach dem unendlichen. Aquarelle und Zeichnungen der deutschen und österreichischen Romantik. Prestel, 2001
(5) Cornelia Reiter: Schöne Welt, wo bist Du? Zur Zeichnung des Spätklassizismus. In: Parnass. 30. Jahrgang, 1. Heft. 2010
(6) Vö.: Walter Wagner: Die Gesichte der Akademie der bildenden Künste in Wien. Wien, 1967
(7) 1837-ben mintegy hat. 6600 rajz és 12 ezer nyomtatott grafika került a gyűjteménybe. Ezek közül a legjelentősebb Franz Jaeger ajándéka volt, Baldung, Bosch, Bruegel, Chodowiecki, Dürer, Rembrandt és mások rajzaival.
(8) Vö.: Otto Wagner: Thomas Ender in Brasilien 1817– 1818. Aquarelle und Zeihnungen aus dem Kupfertischkabinett der Akademie der bildenden Künste. Wien, 1994
(9) Vö.: Cornelia Reiter: Ideal und Natur. Zeichnungen und Aquarelle von Joseph Anton Koch und Johann Michael Wittmer. Bestandskatalog des Kupfertischkabinett der Akademie der bildenden Künste Wien. Salzburg, 2011