Hasonló helyzet áll fenn Berény Róbert esetében is. Szíj Béla Berény-monográfiái, illetve a festőről írott tanulmányok megjelenése óta hosszú idő telt el. Az utóbbi évtizedben tucatszám bukkantak fel ismeretlen és lappangó Berény-művek, melyek egészen új fénybe helyezik ennek az eddig is elismert és nagyra becsült művésznek a megítélését. A műkereskedelemben tapasztalható egyfajta trend hatására főképp korai alkotások kerültek elő, melyek között igazi fő műveket is találunk.

 

Egymást követően, több aukción is szerepelt a festő egyik legkorábbi, Munkácsy hatását idéző, még Budapesten készült önarcképe, amelyen már egy öntudatos, a mesterségbeli tudás birtokában lévő művész mutatkozik meg. Berény 1905-ben, maga mögött hagyva a Mintarajziskolát, 18 éves fejjel Párizsba ment, hogy megismerkedjen a legúj abb művészeti irányzatokkal. A festő eddig kevésbé feltárt párizsi korszakából olyan egészen korai, 1905-ben festett művek váltak néhány éve ismertté, mint például a Kieselbach-gyűjtemény Nő pohárral című vászna, amelynek, fauve-os hangvétele elárulja, hogy Berény azonnal magába szívta Párizs avantgárd levegőjét. Szintén a Matisse körül csoportosuló Vadak hatását tükrözi a még idén aukcióra kerülő, Monacói háztetők című, Weiner Leónak dedikált karton, amely az egyetlen ismert Monacóban készült Berény-mű.

 

 

Az újonnan felbukkant festmények és néhány csak most megismert dokumentum vizsgálata alapján egyre világosabb kép rajzolódik ki Berény párizsi időszakáról s leginkább a művész eddig teljesen ismeretlen (illetve téves információk alapján ismertetett) kiállítási szerepléséről.

 

Első megmérettetésén, az 1906-os Sálon d'Automne-on négy festmény képviselte az akkor mindössze 19 esztendős művészt. Ezek közül a már ismét Budapesten készült, édesapját ábrázoló portrét ismerjük, amely néhány éve bukkant fel a család birtokában. Az arckép előkerülése s néhány eddig ismeretlen életrajzi adatokat tartalmazó dokumentum vizsgálata világossá tette, hogy Berény 1905 és 1911 között - leszámítva a rövid monacói tartózkodást és egy Pór Bertalannal együtt megtett itáliai körutazást - tulajdonképpen ingázott a francia és a magyar főváros között. Az év nagyobb részét Párizsban, a nyári vakációkat pedig Magyarországon töltötte. Feltehetően 1906 nyarán készült az Olvasó lány pamlagon című - néhány éve ismeretlen magyar festő műveként aukcionált - olaj-kép, amely stílusa alapján logikusan illeszkedik Berény 1906-os műveinek sorába. Legközelebbi rokona a Szalmakalapos önarcképnek, az Utcán című, 1906 nyarán festett műnek, és bizonyos értelemben a Berény Nándor-portrénak. Az említett analógiák is megengedik, hogy a feltételes módot kijelentő módra váltva, a művet a korai Berény-oeuvre-be emeljük.

 

 

Az 1907-es Függetlenek Szalonja volt Berény második párizsi kiállításának helyszíne. Erről a tárlatról nem került elő új abb ismeretlen mű, csupán egy korabeli francia kritika a fauve-ok „keresztapjától", Vauxelles-től, aki a Sálon des Indépendantsról tudósítván Berényről is említést tesz, mint „aprenti fauve"-ról, azaz „fauve-tanoncról". Új titulusához méltón, sőt már mestereihez mérten, három újabb festménnyel jelentkezett Berény az 1908-as Sálon des Indépendants-on. A sors kegyéből erről a kiállításról két lappangó, a kutatók számára is teljesen ismeretlen mű bukkant fel az elmúlt évben: a Labdázók, illetve az Olasz lány aktja. A két festmény előkerülése revelációként hatott a korszakkal foglalkozó művészettörténészekre is. A Labdázók esetében leginkább a szokatlanul merész színhasználat nyűgözi le a nézőt. Az Olasz lány aktja már igazi főmű, egy alig húszesztendős, vérbeli fauve festő csúcsteljesítménye. Az Indépendants-on szereplő harmadik festményéhez, a Cilinderes önarcképhez hasonlóan itt is nyilvánvaló epatírozó szándék vezérelte a művészt. Berény egy különös perspektíva alkalmazásával, bátor torzításokkal élve ragadta meg a modell alakj át. A művész esetében eddig bizonytalanul, csupán sejtések alapján emlegetett fauve-os korszakmeghatározás ezeknek az ízig-vérig fauve műveknek a bizonyító ereje révén vált határozottan használhatóvá és használandóvá. Ezt az állítást tovább erősíti, hogy az utóbbi időben jelentős számú új, eddig ismeretlen grafikai anyag vált kutathatóvá. A főleg 1907 körül, Párizsban készült rajzok tanúsága szerint Berény ebben az időben több szállal kapcsolódott a fauve mozgalomhoz, egyes források szerint később Matisse iskolájában is megfordult.

 

A párizsi korszak végéhez közeledve Berény egyre több időt töltött Magyarországon. Néhány művével már a hazai közönség előtt is bemutatkozott a Bölöni György által szervezett 1909-es erdélyi vándorkiállításon, majd az év végén részt vett a Nyolcak első, Új képek című tárlatán, ahol távollétében egyetlen művével képviseltette magát. Az utóbbi évek egyik árverésén ez a kisméretű tájképe is előkerült, amely az egykori kiállítási kritikák leírása alapján vált egyértelműen azonosíthatóvá. Ezzel az 1909 nyarán alkotott, Parkrészlet című festménnyel újabb etap kezdődik Berény életművében. Innentől kezdve már nem állított ki Párizsban, ellenben Budapesten, 1911-ben már összesen 49 képével ő lett a Nyolcak újabb kiállításának protagonistája. Ennek a tárlatnak az egyik legbotrányosabb műve a Karosszékben kuporgó lány című akt volt, amely idén, 92 év elteltével került újra közönség elé a városmajori Berény-emlékkiállításon.

 

 

Ezen a tárlaton elenyésző számban szerepeltek korai művek, ellenben a festő későbbi korszakaiból bemutatásra került néhány nagyon szép, eddig ismeretlen munka. Közülük is kiemelkedik a meghívó hátlapján reprodukált, rejtett erotikával átitatott portré, amelyen Etát, második feleségét örökítette meg a festő. Néhány hónapja egy másik, szintén az érett Berény fő művei közül való festmény, a Nő rókával reprodukciója jelent meg a Mű-Terem Galéria által tervbe vett kiállítás beharangozójaként. Az utóbbi idők egyik izgalmasnak ígérkező kezdeményezése révén és az elkövetkező időszak aukcióinak anyagában várhatóan újabb, eddig ismeretlen Berény művek kerülnek napvilágra...