A belvárosi lakásból építészetileg látványos térré alakított galéria az elmúlt három évben felváltva adott helyet magyar és külföldi alkotók képregény-, karikatúra- és kortárs képzőművészeti kiállításainak. Nem hiányzott a fotó (Lóránt Attila), a svájci design, sőt az építészeti multimédia-installáció sem. Vendégszerepelt svéd és finn képregény, válogatás a Belga Képregény Múzeumból, valamint a megnyitás harmadik évfordulóján a velencei biennálé észtországi kiállításának fiatal művésze is. A kortárs magyar képzőművészek közül van, aki már háromszor (Hecker Péter) vagy kétszer (Eperjesi Ágnes) is szerepelt önálló tárlattal; a legutóbbi hazai kiállító Babinszky Csilla volt. Külön projektterem (raktArt) fogadja be a kísérletező vagy helyspecifikus munkákat. Itt kiállított már Előd Ágnes, Szilágyi Teréz, Donnán Gyula vagy éppen Sophie Dodelin és Ingrid Schütz.

 

 

A kiállítások többségén a művek nem eladók, a galéria nem tör rövid távú kereskedelmi sikerre. Fontosabb a gyűjtemény fejlesztése, amely a galéria megnyitása előtti évtizedre nyúlik vissza. Az alapítvány hátterében álló kollekció Kozma Péter tulajdonában van. A negyvenöt éves kiugrott építészmérnök - háromgyermekes családapa - a hazai média ismert alakja. Bár rövid ideig tanított a Műegyetemen, már huszonévesen a saját alapítású reklámügynökségeivel futott be. Később alapító tulajdonosa volt a Kurír című lapnak, s más üzleti területen is vállalkozott (Hugo Boss). A rajzolás kamaszkorától vonzotta. Autodidakta módon tanult, bebocsáttatást nyert Barcsay Jenő műtermébe, az érettségi évében önálló kiállítása volt New Yorkban (1977, majd 1979), később európai nagyvárosokban is. Grafikáival, például lemezborítóival, díjat nyert Cannes-ban és Velencében. Ennek nyomán kezdett el rajzfilmeket csinálni, így ismerte meg a média világát. A festészettel ugyan felhagyott, de alkotóként és üzletemberként máig a hazai reklámfilmes piac szereplője.

 

 

Gyűjtői szenvedélye összefügg azzal, hogy abbahagyta a festést és rajzolást. Ötletgazdag üzletember, aki vállalkozói sikereit új kihívásokká formálja át, de belátta, nem olyan kitartó típus, amilyen a minőségi alkotóművészethez elengedhetetlen. Ehelyett tizenöt éve kezdett műgyűjtésbe, s ennek révén találta meg az esztétikai elmélyülés, kiteljesedés lehetőségét. Zene, írott szövegek, film és más művészetek a mindennapi szakmai munkája étlapján is szerepelnek. Ezért nyújt a képregény, karikatúra és a kortárs képzőművészet hármasa számára olyan ellazulást, feltöltődést, amelyben a gyűjtemény szisztematikus építése révén a napi pörgéstől függetlenül alkothat valami - remélhetőleg - maradandót. E három vizuális művészeti terület azért is szerencsés vadászmező Kozma Péternek, mert idehaza még kiaknázatlanok, s ez nagy anyagok kedvező megszerzését teszi lehetővé. Ő pedig olyan gourmet, aki gourmand is, vagyis a jóból és szépből szereti maga körül a sokat.

 

 

Gyűjtésének egy további motivációja a három művészeti ághoz elengedhetetlen kézügyesség szeretete. Mivel maga is gyakorolta őket, értékeli a színvonalasan kivitelezett, nagy manuális tudásról tanúskodó darabokat. Hamar tisztában volt az eredeti műtárgy (akár „csak" egy grafika) és a reprodukció közötti igazi különbségekkel. Nem elhanyagolható az sem, hogy a gyűjtemény és a vele való foglalatoskodás olyan burkot von Kozma Péter köré, amelyben a számára kedves tárgyakkal és emberekkel lehet együtt. Ez egyfajta kulturális védőháló a külvilág ellen. Amennyire megvéd az unalmas-banális hétköznapoktól, a kívánt mértékben ugyanannyira lehetővé teszi a társadalmi felelősségvállalást is. Ennek jegyében indultak meg a kiállítások.

 

 

A magángyűjtemény a kilencvenes évek végére már túlnőtt az otthon, irodában és barátoknál tartható méreten. Létrejött az alapítvány, majd a renoválás (1999-2001) után a galéria, amely nem kizárólag a kollekció bemutatására szolgál. Mint a fenti példák is mutatták, helyet kap számos egyéb tárlat, ami biztosítja a tulajdonos számára oly fontos változatosságot. Ezt a közönség is honorálja. Eleve az volt a koncepció, hogy a karikatúra-és képregény-kiállításokat olyan színes kulturális közegbe ágyazzák, amely sok embert vonz. S nem hiába: Kozma Péterről és alapítványáról ma havonta jelenik meg cikk. A kiállítások segítik a gyűjtemény bővítését: a rokonszenves elemek beépíthetők a hosszú távon fejlődő kollekcióba. A kiállítások és a gyűjtemény szempontjai közötti egyensúlyra kuratórium ügyel, amelynek neves alkotóművészek mellett a galéria szakmai vezetését ellátó Lázár Eszter művészettörténész is tagja.

 

 

Az első műtárgyvételek természetesen még nem voltak ilyen tudatosak. A fiatal üzletember sokat utazott külföldre, s egyszer-egyszer kis szériájú, számozott sokszorosított grafikával tért haza (Toulouse-Lautrec, Dalí, Warhol, Christo). Az első művész, akinek eredeti festményét vette meg, egy Ugarte nevű francia alkotó volt. Párizsban látta egy kiállítását, megtetszett egy műve, s különösebb mérlegelés nélkül megvásárolta. A spontán vételekből idővel körvonalazódott önmaga számára is, milyen esztétikai élményt keres. A kreativitás iránti igénye miatt döntött az általa viccesen „gógyis" szellemiségűnek nevezett, alternativitást és humort ötvöző karikatúra, valamint a sokoldalú tehetséget követelő képregény mellett. Mivel külhonban mindkét műfaj magas elismertséget vívott ki magának, idehaza ellenben alig sorolják őket a rangos művészethez, a magyar alkotások felkarolása lett a programja. Tíz éve kezdett a művészi hagyatékok és a hatvan-hetvendarabos képregénysorok minél teljesebb egységeinek felkutatásába. Az ennek nyomán megszületett Magyar Karikatúra és Képregény Múzeum Alapítvány küldetése a terület hazai alkotásainak gyűjtése, konzerválása, feldolgozása és lehetőség szerinti bemutatása.

 

 

Mivel nagyszámú lapról van szó, a teljes anyag bemutatása az interneten a legkézenfekvőbb, a kiállítások ebből csak szemezgetnek. A www.karton.hu honlap már most is nyújt ízelítőt, a teljes virtuális múzeum megjelenítése folyamatban van. Állandó kiállításra nincs elegendő hely, s ez a grafikák fényérzékenysége miatt nem is lenne megvalósítható. A képregény-gyűjtemény első számú, kiemelt alkotója Zórád Ernő; a már szintén elhunyt klasszikusok közül további jelentős anyag van Sebők Imre, Korcsmáros Pál és Gugi Sándor művészetéből. E terület a XX. század folytán egészen a hetvenes évekig nemzetközileg is elismert magyar alkotókat tudott felmutatni; az alapítvány szándéka, hogy az azóta bekövetkezett tetszhalott-állapotból újjáélessze. Ez hasonló kezdeményezés, mint a 2002 tavaszán alakult Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely (KOKSz), amelynek számos tagja képviselteti magát művekkel a kArton gyűjteményében is (Szerényi Gábor, Kemény György, Gyulai Líviusz). A karikatúrát Kozma Péter nem egyszerűen műfajként, hanem számos területen - például a sajtó, a művészet, az alternatív kommunikáció és média világában - alkalmazható módszerként határozza meg. A gyűjteményben már elhunyt klasszikusok (Várnai György, Réber László, Brenner György és Vogel Eric) mellett jelentős kollekció van Kaján Tibor, Hegedűs István, Tettamanti Béla, Császár Tamás, Lehoczky István, Jelenszky László, Marabu és mások műveiből is.

 

 

Külön említést érdemel Sajdik Ferenc, akinek festményeit is nagyra becsüli Kozma Péter. Fiatal karikaturisták közül például Makina és Varga Zsófi művei kerültek a kollekcióba. A gyűjtemény az utóbbi időben már kiterjed külföldi alkotókra is (Gerhard Glück, Gerhard Haderer). Tudatosan szándékoznak a magyar anyag válogatásait külföldön bemutatni, illetve külhoni alkotókat kiállításra meghívni és műveik közül vásárolni. A bázeli Karikatúra Múzeum halhatatlanjainak panteonjában majdnem minden hatodik alkotó magyar származású. A magyar karikatúra egyelőre külföldön magasabb árszínvonalnak, élénkebb piacnak örvend, mint idehaza.

 

 

Az alapítvány terve, hogy a nemzeti piacon is megteremtse e terület reális értékét. Ehhez árveréseket is indítanak majd: elsősorban nem a gyűjteményi anyagból, hanem duplumokból, töredékes sorokból, egyes lapokból. Divattá akarják tenni a honi karikatúrát és képregényt. A galéria és az internetes oldal piactér szerepét töltheti be, ahol a tulajdonosok információt és alkotásokat cserélhetnek egymással. A magasabb anyagi érték remélhetőleg szellemi elfogadottságot is hoz majd. A nemzetközi együttműködéshez már több külföldi intézmény is jelentkezett, például a hannoveri Wilhelm Busch Múzeum vagy az angouléme-i Képregény Múzeum. Felmerült egy Hogarth-kiállítás gondolata is. Tervezik a magyar gyűjtemény kiterjesztését a dia- és animációs filmek eredetijeinek irányába, hiszen ez iránt is nő a nemzetközi érdeklődés, miközben csak kevés példány őrződött meg idehaza.

 

 

Mivel a képregény- és a karikatúraanyag terén múzeumi teljességre törekszik az alapítvány, olyan alkotók munkáiból is vásárolnak, akiket egyébként, személyes ízlésük alapján nem sorolnak a legjobbak közé. A kortárs-művészeti gyűjtemény szubjektívebb. Ez a rész nem is tartozik a szorosan vett alapítványhoz, hanem Kozma Péter személyes területe. A kollekció oszlopai Hecker Péter, Eperjesi Ágnes, Filp Csaba, Fehér László és mások munkái. Fontos darabok kerültek Kozma Péterhez Wahorn András, ef Zámbó István, Udvardy Emese, Vogel Eric, Orosz István és Für Emil műterméből is. Bullás János és Mazzag István művei már a tudatos gyűjtés előtt, baráti kapcsolat révén a gyűjtő tulajdonába jutottak. Számos kevésbé ismert fiataltól vásárol Kozma Péter, s törekszik majd kiállításokon történő bemutatásukra. A galéria megnyitása óta elsősorban olyan művészeknek rendeznek tárlatot, akiktől bővíteni szeretnék állományukat. Ennek eldöntésében nagy szerep jut Lázár Eszternek. Ő mutatta be Kozma Pétert 2001-ben Heckernek is, akitől a gyűjtő fél évvel korábban már felfigyelt a Műcsarnok kiállításán egy festményre (A jószívű rendőr kölcsönadja pisztolyát a síró kisfiúnak). Személyes ízlés és szakmai választás ilyen egybeesését azóta is ideálisnak tartják: olyan új szerzeményeket keresnek, amelyek megfelelnek a profi szempontoknak és a gyűjtő egyéni vágyainak.