A kis alapterületű lakások divatba jöttek a huszadik század második felében, a zsúfolt metropolisok szűkös lehetőségei és a személyes tér iránti elemi igény miatt. A Taschen új építészeti képkötete a szükségből kovácsolt erény mintapéldáit dolgozza fel, Bogotától New Jerseyig, háromnyelvű (angol, román és magyar) kísérőszöveggel.

Vannak benne praktikus megoldások: kerekeken guruló elválasztófalak, acéllemezekből hegesztett galériák, gombnyomással szabályozható ablakok és többfunkciós helyiségek. Meg persze tervezői sziporkák: monte-carlói tengerpartra nyíló csupafehér enteriőr, betonból öntött robusztus fürdőkád, városi istállóban kialakított belső tér, rafinált háttérvilágítás és nosztalgikus loft-maradványok. A tulajdonosok gyaníthatóan nem ínségből, hanem szórakozásból választották a kislakásos megoldást. Legalábbis a sztártervezők foglalkoztatása (például Philippe Starck) erre utal. A „kis apartman” persze nem is garzont jelent – az itthoni lépték szerint inkább közepes városi lakásról beszélhetünk. Luxuskivitelben, trendi minimalista és loft-jellegű megoldásokkal. Az összhatást csak egyes fotók rossz minősége és gyarló felbontása rontja, ami sehogy se illik a kínzó divatéhséget kielégítő képes kiadványba.
Kis apartmanok. Szerk. Simone Schleifer. Taschen(Evergreen)–Vince, 2007, 192 oldal, 3245 Ft

R.G.

2007/4. 92.o.