2011-ben Oltai Kata független kurátor és Nánási László fotográfus nagyszabású projektbe kezdett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS) alkotóival és különböző budapesti non- és for-profit galériákkal. Az ÁTLÁTÁS program célja az volt, hogy pályakezdő kurátoroknak és fiatal, a fotó médiumával dolgozó alkotóknak teremtsenek lehetőséget az együttműködésre, professzionális környezetben. Bejött.

A kb. 0 forintból megvalósított projekt sikerén felbuzdulva, átemelve az első program jó gyakorlatait, 2013-ban Barta Edit, az FFS jelenlegi és Trembeczki Péter, az FFS korábbi titkára fogott bele az ÁTLÁTÁS 2 megvalósításának előkészítésébe. Bejött. A program ugyan messze volt az ideális finanszírozottságtól, az NKA támogatása azért adott neki egy kisebb anyagi biztonságot ahhoz, hogy 2014 tavaszán tizenkét alkotó, kilenc kurátor és hét galéria részvételével egymást követően megnyílhasson a hét kiállítás. Az ÁTLÁTÁS 2 jelentősége az esélyteremtésen és a tehetséggondozáson túl abban rejlik, hogy rámutat azokra az érdeklődési területekre, művészeti jelenségekre, melyek a hazai fiatal alkotókat és elméleti szakembereket foglalkoztatják.
A projektben látható kiállítások a fotó mint kortárs vizuális művészeti médium használatának és témaválasztási lehetőségeinek széles spektrumát fedték le, hiszen a témák között megjelent az archívum, a múltfeldolgozás, a személyes narratíva, a digitális technológia forradalma, a „selfie-zés”, vagy épp a fotó és köztéri művészet kapcsolatának kérdése is. De nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy milyen hívószavak mentén, milyen elméleti és gyakorlati kérdésekre reflektáltak az egyes kiállítások.


Illés Katalin: Tornasor, egyenruha, férfi tekintet, tornadressz

Talán nem is lehet égetőbb kérdéseket feltenni ma Magyarországon, mint a – sok szempontból traumatikus és kibeszéletlen – múlt feldolgozása. Érdemes ezért az elsőként megnyílt kiállítással kezdeni. Kácsor Adrienn, kurátor a személyes és társadalmi emlékezet kérdéseit felvetve három alkotóval dolgozott együtt, munkájuk során a szocialista örökség feldolgozásának lehetőségeire a három alkotó három különböző alkotói módszerrel reflektált. Barcza Gergely a kisajátítás (appropriation art) gesztusával élve használta fel egy család kidobott diakereteiben maradt privátfotóit, és helyezte kortárs kontextusba, azáltal, hogy a QR-kóddá alakított installációja egy Facebook-oldalra vezet. Bakonyi Zsuzsa a szocialista fogyasztói kultúra vizuális örökségét archiválta. A mai napig megmaradt, városszerte látható kirakatokról készült következetes, tipologizáló fotósorozat felidézi a szocialista múlt vásárlási hagyományait és termékeit, azonban elhagyható lett volna a fotókat ellenpontozó, kirakat-berendezést imitáló, kissé didaktikussá sikerült installáció. Illés Katalin az egyik legnépszerűbb internetes fotógyűjtemény, a Fortepan kincset érő képeiből, illetve saját családi emlékgyűjteményéből válogatva készített parafrázisokat, gender szempontból tematizált kortárs női szerepeket.

Neogrády-Kiss Barnabás Naplóm című sorozatából, 2013

A személyes emlékezet, az egyén múltfeldolgozásának és jelenbe ültetésének legintimebb és feltárulkozóbb sorozata Neogrády-Kiss Barnabás nevéhez köthető. A Juhász Anna által kurált kiállításon Neogrády-Kiss naplóját tárták a nagyközönség elé. A napló vezérfonala egy gyógyulás folyamata, mellékszálai a család, a baráti, szerelmi kapcsolatok történeteit, a fent és lent állapotait foglalja magában. Az igen sűrűn – egyes helyeken kissé kapkodva – installált képek, az azokat összekötő falra írt bejegyzések, naplórészletek masszív érzelmi és gondolati nyomot hagyhattak a befogadóban.


Hodosy Enikő: Arbre - a Bleu című sorozatból

Ugyanúgy intimen, mégis sejtelmesebben és kevésbé kitárulkozón mutatta be Hodosy Enikő Bleu-sorozata (kurátor: Barkóczi Flóra) a lírai éjjelek homályából fel-felbukkanó élethelyzeteket, lélekállapotokat, lélekrezdüléseket. Misztikus, rejtélyes jelenetek, a magány, az elvágyódás, a bizonytalanság, a titokzatosság érzetei születnek meg az éjszakák sötétjében egy-egy pillanatra felvillanó vaku fényében megjelenő impressziók által.


Szent-Iványi Réka: Untitled sorozat, 2012-13

Személyes terekbe, de nem saját tereibe engedett betekintést Szent-Iványi Réka is (kurátor: Ruda Szandra). A tárlat mind témaválasztásában, mind az analóg technika használatával idézte egyfelől a Diane Arbus-i hagyományokat, másfelől az 1980-as években induló, Nobuyoshi Araki vagy Nan Goldin nevével fémjelzett személyes fotó (intimate life photography) irányzatát. Szent-Iványi 18+-as munkája egyfajta másság megmutatására irányult, mely a kamera előtt és a kamera mögött álló személyek kölcsönös bizalmán, illetve az eredmény nyilvános terekben történő felvállalt bemutatásán alapszik. A kiállításon látható képeket kiegészítő, intim részletekbe menő videó bemutatása azonban mégis erősen felborzolta kedélyeket, ezért úgy tűnik, a hazai befogadó közeg még mindig nincs felkészülve az ilyen mélységű kitárulkozásra.


Horváth János és Rácmolnár Milán közös szelfije, 2013   Fotó: FFS

Többek között a társadalmi nyilvánosság és a privát képek közötti viszony kérdése merült fel a Horváth János és Rácmolnár Milán alkotópáros Zsámboki Miklós által kurált kiállításán is, mely a napjainkban uralkodó selfie (a mobiltelefonnal készített önarckép) térnyerését figurázta ki. A folyamatos vigyorgásra késztető, humorban és gagekben bővelkedő tárlat fontos társadalmi kérdésekre irányította a figyelmet. Pontosan milyen is a kapcsolatunk a virtuális kivetüléseinkkel? Mit árulunk el magunkról a virtuális terekben, mit tárunk a nyilvánosság elé? (Pontosan ki vagy mi is az a nyilvánosság?) Milyen hatása van ennek a valós életünkre és felismerjük-e a social media ránk gyakorolt, akár negatív, akár pozitív hatását? És vajon fel tudjuk-e mérni a jelen kommunikáció technológiai determinizmusának a jelentőségét a jövőre nézve? Közhely, mégis újra és újra fontos tematizálni azt, hogy életünk jelentős részét és szinte mindennemű kapcsolatunk minőségét meghatározza a virtuális élet.


Zagyvai Sári: Mountain

Martinkó Márk és Zagyvai Sári (kurátor: Török Tünde) ember és természet viszonyát vizsgálva jutott arra, hogy ha már a természetet is a monitoron keresztül vizsgáljuk, akkor váltunk igazán a digitális világ illúziójának áldozataivá. A két alkotó hasonló gondolatra, de eltérő megoldási lehetőségre építve - Zagyvai mesterségesen létrehozott tájakkal, míg Martinkó mesterségesen életben tartott növények képeivel - keresi a választ a városi ember természettől való eltávolodásának kérdéseire.


Bartha Máté - Kozma Andrea: Cím nélkül, 2014

Határhelyzetek a valós és a kreált között. A Bartha Máté - Kozma Andrea alkotópáros három tagú kurátor csapattal (Gyenge Nóra, Lődi Virág, Mucsi Emese) dolgozott – az Erwin Wurm Egyperces szobrait idéző – a köztéri művészet, mint a társadalmi nyilvánosság számára felvetett provokatív, reflexiókat kiváltani kívánó pillanatnyi művek és a fotó, ebben az esetben mint közvetítő médium szerepét betöltő sorozaton. A projekt problémafelvetéseit egy művészeti kutatás (artistic research) alapozta. A „Gondolattérkép” mint a tárlaton megjelenő eligazítási/eligazodási kísérlet, alapja lehet a további együttműködéseknek, de adott esetben akár egy komolyabb tudományos kutatás kiindulópontjává is válhat.

Átlátva az ÁTLÁTÁS 2 kiállításait, elmondható, hogy tudatosan gondolkodó fiatal alkotók és a képzett elméleti szakemberek támogatására nyitott galériák (ArtBázis Összművészeti Műhely, Casati Art Corner Galéria, Faur Zsófi Galéria – Panel Contemporary, FKSE Stúdió Galéria, Godot Galéria, Várfok Project Room, Viltin Galéria) együttműködésének lehettünk tanúi 2014 tavaszán. A különböző kiállításokon megjelenő sorozatok megmutatták az FFS-ben aktuálisan kibontakozó, a fotográfiával kapcsolatos gondolati irányokat. A kiállítások tematizáltak szociális és társadalmi kérdéseket, az intim szféra és nyilvánosság közötti problematikát; felvetették többek között az archívum, az eredetiség, a szerzőiség, a kisajátítás vagy épp a digitális képalkotás kérdéseit, s a felvetett kérdésekre a fotó médiumáról tudatosan és reflexíven gondolkodva valósítottak meg munkáikat az alkotók. A hét kiállítás létrejötte azt jelzi tehát, hogy tehetségben, ötletben, gondolatban nincs hiány. A hiány csupán az ilyen és ehhez hasonló, progresszív, nemzetközi szinten is helytálló projektek folytatáshoz szükséges mecenatúrában, támogatásában jelentkezik.

Kapcsolódó tartalmak:

Márton Zsófia Eszter: Berakat
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Stúdió Galéria

Márton Zsófia Eszter: Para
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Viltin Galéria

Márton Zsófia Eszter: BLÚ z
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Várfok Project Room

Márton Zsófia Eszter: Infectio imaginis
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - ArtBázis Összművészeti Műhely

Márton Zsófia Eszter: Illanat
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Faur Zsófi Galéria - Panel Contemporary

Márton Zsófia Eszter: Hecc a köbön
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Godot Galéria

Márton Zsófia Eszter: Muki, a fless
Karcolatok az ÁTLÁTÁS 2 kiállítássorozatról - Casati Art Corner Gallery