„Jan van Buken Fecit”

Egy antwerpeni mester ismeretlen műve Magyarországon

Kovács Zoltán

Hozzávetőleges becslések szerint a holland–flamand festészet aranykorában, a 17. század folyamán mintegy 5–10 millió festmény készült a németalföldi tartományokban, amelyek együttes területe sem volt sokkal nagyobb, mint mondjuk a Dunántúlé. Ennek a hatalmas mennyiségnek mindössze nagyjából az egy százaléka élte túl a történelem viharait, amely még így is tekintélyes szám.

 

1 | Konyhai csendélet, magyar magángyűjtemény
 
A műtárgypiac aranykora
A németalföldi városok elsősorban tengeri kereskedelemre épülő gazdasága rövid idő alatt soha nem látott virágzásnak indult, és ez viszonylag nagy létszámú és tehetős polgárság kialakulását eredményezte. A gazdasági virágzás természetes módon kedvezett a művészetek, és főleg a festészet fejlődésének is.1 A képigény, a szép képek birtoklásának vágya a társadalom széles rétegeiben öltött szinte elképzelhetetlen méreteket. A 17. században Németalföldön járt külföldi utazók elképedve számolnak be arról, hogy nemcsak gazdag kereskedők, hanem egyszerű mesteremberek, pékek, mészárosok, kovácsok, suszterek házának falait is számtalan festmény díszítette.2 A legtöbb külföldi arról tudósít, hogy a képek Németalföldön teljesen általánosak, elterjedtek és nagyon magas színvonalúak, az emberek pedig különös előszeretettel díszítik velük házaikat.3 A neves holland költő, műértő és a korszak kulturális életének egyik meghatározó alakja, Constantijn Huygens (1596–1687) is megjegyzi, hogy Németalföldön csak a tájképfestők oly nagy számban vannak jelen és oly magas színvonalon dolgoznak, hogy egy egész kötetet tenne ki, ha mindegyikükről meg kellene emlékezni.4 Ez az állítás természetesen azonban nemcsak a tájképfestőkre volt igaz, hiszen Németalföldön a festészeti műfajok mindegyikének számos kiváló művelője akadt. Az európai művészet történetében először fordult elő, hogy a különböző műfajokra specializálódott festők már nem kizárólag a tehetős, gazdag megrendelők számára festettek, hanem képeiket a legkülönfélébb gazdasági és kulturális háttérrel rendelkező egyéni vásárlók számára is elérhetővé tették, azaz röviden az éppen kialakuló és rohamosan fejlődő műtárgypiac számára dolgoztak. A festészeti műfajok hagyományos hierarchiájában élen álló történeti (bibliai, szakrális, történelmi és mitológiai) ábrázolások mellé gyorsan felzárkózott a tájkép, az életkép, a csendélet és a portré, és ez ennek az egyre növekvő képigénynek a minél változatosabb és teljesebb kiszolgálását eredményezte. A folyamat természetes módon járt azzal, hogy a festők egy-egy műfaj specialistájává váltak, amelyet aztán tehetségükhöz mérten a lehető legmagasabb színvonalra fejlesztettek.5 Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak kevés olyan Rembrandthoz vagy Vermeerhez hasonló festő akadt, aki többféle műfajban is otthonosan mozgott és egyenletesen kiemelkedő színvonalon dolgozott.
 
A budapesti kép
Az alábbiakban egy olyan specialistáról lesz szó, aki a konyhai csendéletek és piaci jelenetek ábrázolásában jeleskedett, és akinek mindeddig nem szentelt különösebb figyelmet a művészettörténeti kutatás. Egy, a közelmúltban Magyarországon felbukkant, konyhai enteriőrt ábrázoló festmény vizsgálata irányította a figyelmet az antwerpeni születésű Jan van Buken személyére, akinek életművét a magyarországi festmény apropóján megkíséreljük majd rekonstruálni.
   kancsó társaságában. Az asztal mellett a földön hatalmas festett porcelántál, kosár és néhány újabb konyhai mérőedény tűnik fel. Az előtérben, a konyha padlóján különféle zöldségeket, fehérrépát, retket, kínai kelt és káposztafejeket látunk, míg a mellvéd szélén vizesdézsa és hús sütéséhez használt grillező edény jelenik meg, alatta különféle kiegészítő eszközökkel (1. kép).6
   A csendéleti részletek látszólagos rendezetlensége nagyon is átgondolt, alapvetően háromszögekre épülő kompozíciós sémát követ. Az enteriőr inkább csak kulisszaként szolgál a különböző formájú és anyagminőségű tárgyak részletgazdag és virtuóz megfestéséhez. Az infrakamerával végzett technikai vizsgálatok egy csupán a kompozíció fő vonalait tartalmazó, A budapesti képen megjelenő, sokféle csendéleti elemből építkező kompozíció hátteréül egy kétszintes belső tér szolgál. A helyiség felső szintjén egy férfialak tűnik fel, amint éppen kilépni készül egy ajtón, míg a jobb oldalon látható nő a hatalmas kandalló körül szorgoskodik, talán éppen annak párkányát takarítja. Az alsó szint, melyet öt lépcsőfok választ el a felsőtől, minden bizonnyal konyha lehet, erre utal a kék és fehér kerámialapokkal burkolt padló, valamint a sütéshez és főzéshez használt eszközök sokasága. Jobbra az előtérben fém- és cserépedények hevernek látszólag rendezetlenül, középen fehér abrosszal hevenyészve leterített asztal áll, rajta elejtett nyúl, kenyér és sonka látható néhány borosvékony, ecsettel készült előrajzot mutattak (2. kép), az egyes tárgyak gyors és magabiztos ecsetvonásokkal felhordott részletformái a csendéletfestés műfajában jártas, képzett festőre utalnak. Ultraibolya fényben láthatóvá váltak a felület utólagos javításai, melyek minimálisak és jórészt a kép széleire korlátozódnak. Az elszíneződött retusok öregedése alapján a festményt feltehetően valamikor a 19. század vége táján restaurálták, valamint az eredeti vásznat dublírozták.
 

2 | Az infrakamerás felvételek gyakorlott, rutinosan dolgozó kézre utalnak
 
Jan van Buken
A vizsgált mű stíluskritikai alapon jól beilleszthető a 17. század második felében Antwerpenben működött, elsősorban konyhai csendéletekre, illetve csendéletekkel kombinált életképekre specializálódott Jan van Buken (1635–1694) életművébe. Az írott források szerint az 1635. március 10-én keresztelt Buken (vagy Buecken) 1658-ban lépett az antwerpeni Szent Lukács céh tagjai közé.7 A céhiratokban több alkalommal is felbukkan a festő neve, arról azonban nincs tudomásunk, mely mestereknél töltötte tanulóéveit.8 1666-ban Itáliába utazott, és 1682-ig Rómában élt.9 Festészetére az ott töltött évek mindenesetre döntő befolyást gyakoroltak. Buken festményei sok tekintetben közel állnak a haarlemi születésű, 1654 és 1696 között ugyancsak Rómában működött „bambocciante” festő, Dirck Helmbrecker (1633–1696) műveihez. 10 Csendéleti elemekben bővelkedő piaci jelenetei ezenkívül jól párhuzamba állíthatók Erasmus de Bie (1629–1675), Pieter van Bredael (1629–1719) vagy Pieter Gijsels (1621–1690) hasonló témájú műveivel is.11 Rómából visszatérve, szülei halála után Buken nagynénjével, Anna van Tetelroyjal élt viszonylagos jólétben a Lombaardstraaton álló Vörös Oroszlán („Roode Leeuw”) nevű házban. A céhkönyvek bejegyzései között 1690-ben tűnik fel újra, amikor is Jan Baptist van Beveren (műk. 1689–1699) mestereként említik, aki nála tanulja a festészetet.12 Az iratok utoljára 1694-ben említik, amikor özvegyétől a céh bevételezte a február 6-án súlyos betegségben elhunyt mester után befizetendő illetéket.13
 
Múzeumban lévő művek
A művészettörténet viszonylag kevés hiteles művet ismer a festőtől. Múzeumi gyűjteményekben csupán két festmény reprezentálja Buken életművét. Egy Itáliai piactér komédiásokkal című szignált kompozícióját a stockholmi Statens Konstmuseum őrzi (3. kép),14 egy szintén jelzett Konyhai csendélete pedig a schwerini Staatliches Museum gyűjteményét gazdagítja (4. kép).15 A stockholmi mű egy gazdag architekturális környezetben ábrázolt sokalakos kompozíció, amelynek hangsúlyosak a csendéleti részletei, a schwerini festmény pedig egy semleges háttér előtt megjelenített, jellegzetes konyhai csendélet zöldségekkel, húsokkal és edényekkel. A stockholmi mű rokonaként Didier Bodart említ egy Római piac című festményt Bukentől, amely az 1666-os évszámot viseli (5. kép).16 A chartres-i magángyűjteményben őrzött kompozíció egy itáliai (talán római) városi környezetben ábrázolt piaci jelenetet mutat, amelynek figurális részletei között felfedezhetjük a budapesti mű két alakjának párhuzamait is: az előtérben balra feltűnő kalapos férfi jellegzetes figurája a képünk hátterében látható, ajtón kilépő alakot idézi, míg a kandalló körül szorgoskodó nő figuráját a chartres-i kép piaci kofái között látjuk viszont. Úgy tűnik, hogy Buken más műveihez is gyakran kiemelte kelléktárából a már jól bevált figurákat. Más testtartásban ugyan, de mindkét alakot felfedezhetjük a stockholmi múzeum festményén is.
 

3 | Buken itáliai piacteret ábrázoló kompozíciója a stockholmi múzeum gyűjteményéből (Fotó: De Maere – Wabbes 1994 után)



4 | A schwerini képtár konyhai csendélete (Fotó: De Maere – Wabbes 1994 után)


5 | A Római piac 1970 táján egy chartres-i magángyűjteményben volt (Fotó: Bodart 1970 után)
 
Műkereskedelemben forgó művei
A budapesti kép talán legközelebbi rokona az a festmény, amely 2000-ben bukkant fel a londoni Christie’s árverésén, majd egy évvel később a bécsi Dorotheum aukcióján is.17 A korszak jeles szakértője, a hágai Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie munkatársa, F. G. Meijer által véleményem szerint helyesen Bukennek tulajdonított mű kompozicionálisan és a részletek tekintetében is számtalan hasonlóságot mutat (6. kép).18 A két figura, a kék-fehér kerámiával burkolt padló, a lépcső, a kandalló motívuma, valamint a csendéleti részletek azonosságai egyértelműen a két festmény közeli rokonságára utalnak. Ráadásul a két mű közel azonos mérete még annak a lehetőségét is felveti, hogy eredetileg akár még párdarabként is működhettek.19
   A budapesti kép vonatkozásában Buken szerzőségét tovább erősíti néhány, az utóbbi évtizedekben a nemzetközi műkereskedelemben felbukkant jelzett munkája. Példaként említhetjük a Konyhai jelenet kagylót vásároló szolgálóval című, 1683-ra datált festményt, amelyet a londoni Christie’s aukcionált 1997-ben20, vagy a 2007-ben Amszterdamban árverésre bocsátott Itáliai piaci jelenet című kompozíciót (8. kép),21 amely minden bizonnyal valamivel korábban, még Buken itáliai éveiben készült. Mindkét mű háromszögekből építkező kompozíciós sémája, a különféle edények és zöldségek elrendezése és festésmódja, valamint a Buken művein szinte toposzként alkalmazott karakterfigurák hasonlósága miatt ez a két festmény is jó analógiának tekinthető. 
 


6 | Ez a kép a Dorotheum árverésén még téves attribúcióval, H. M. Sorgh műveként cserélt gazdát


7 | Konyhai jelenet kagylót vásároló szolgálóval a londoni Christie’s 1997-es aukciójáról

 

8 | Piaci jelenet a Sotheby’s amszterdami árverésén 2007-ben
 
Hatások: Itália és a kortárs németalföldiek
Miként ez utóbbi, hannoveri magángyűjteményből előkerült, piacteret ábrázoló kép is mutatja, Buken itáliai éveinek hatása elsősorban a szabadtéri életképein alkalmazott, olykor valós, gyakrabban azonban fantázia szülte architektúrák festésében érhető tetten.22 Még 1666-os itáliai utazása előtt készült a Kertrészlet gyümölcsökkel címet kapott kompozíciója, amely egy vidéki udvarház kertjét ábrázolja, gazdag gyümölcs- és zöldségcsendéletekkel, vadászkutyával és három alakkal (9. kép). Mind a háttérben feltűnő hegyvidéki táj az örökzöldekkel, mind az architektúra jellegzetesen olasz. A korábban tévesen Dirk Valkenburg (1675–1721) körébe sorolt mű azonban a jelzés tanúsága szerint még 1657-ben készült, és jól mutatja Buken korai vonzódását Itáliához.23 Az olasz táj és elképzelt építészeti részletek megfestése mellett azonban a csendéletek, ill. csendéleti részletek ábrázolásánál festőnk jól érzékelhetően a műfaj nagy múltú németalföldi hagyományaihoz kapcsolódott.24 A schwerini múzeum csendéletén túl néhány műkereskedelemben felbukkant, szintén jelzett kompozíciót is ismerünk Bukentől, amelyeken jól megfigyelhető a csendéletfestés kiemelkedő antwerpeni mestereinek hatása. Legutóbb a brüsszeli Horta árverésén tűnt fel Buken egy Csendélet leölt madarakkal kompozíciója,25 amely példának okáért a műfaj specialistáinak számító Alexander Adriaenssen (1587–1661)26 és Joannes Fijt (1611–1661)27 hasonló témájú műveinek ismeretéről tanúskodik. A 2007-ben Bécsben árverezett Konyhai csendélet halakkal és lepényhallal pedig a holland Abraham van Beijeren (1620 k.–1690) halas csendéleteinek hatását mutatja (12. kép).28
 

9 | A képen olvasható jelzés ellenére ez a mű eredetileg téves meghatározással került a Christie’s katalógusába
 


10 | Alexander Adriaenssen csendélete Wilanów kastélymúzeumából (Fotó: Wikimedia Commons)

 
A budapesti kompozíción kevéssé érzékelhető az itáliai hatás, sokkal inkább idézhető mintaképként, ill. párhuzamként a már említett antwerpeni festők munkái mellett a többek között id. Jan van Kessel (1626–1679), Hendrick Martensz. Sorgh (1609/11–1670) vagy Gerrit van Battem (1636 k.–1684) nevével fémjelezhető konyhai csendéletek jellegzetes festői világa. Kessel műhelyében, valószínűleg az ifjabb Jan van Kessel (1654–1708) közreműködésével készült az a párdarabjával együtt aukcionált mű, amely tájképi háttér előtt ábrázol különböző zöldségekből komponált csendéletet. Káposzta, tök, hagyma, spárga, zeller és padlizsán látható a képen látszólagos rendezetlenségben, élethűen és aprólékosan megfestve (13. kép).29 Amint azt a budapesti kép előterének bal oldalán elrendezett zöldségek is jól mutatják, Buken festői erényei az átgondolt komponálásmód mellett éppen ezeknek a csendéleti elemeknek a pontos, érzékletes és harmonikus megformálásában mutatkoztak meg.30 Láthatóan nem okozott neki gondot a különböző típusú és anyagú tárgyak (fém- és cserépedények, porcelánok, drapériák, zöldségek, gyümölcsök, leölt állatok, nyers húsok stb.) egyenletesen jó színvonalú megfestése. Egy különösen sokféle és részletgazdag konyhai jelenetet ábrázoló, nagyobb méretű kompozíciója 1995-ben került kalapács alá a londoni Sotheby’s aukcióján. A számtalan zöldség, hal, rák, konyhai berendezési tárgy, bútor és edény mellett három nőalak, három gyerek és egy kutya is feltűnik a képen.31
   Jan van Buken ismert életműve a már említett jelzett képeken túl ma mintegy 25-30 festményt tartalmaz, ami elsősorban F. G. Meijer utóbbi évtizedekben végzett kitartó attribúciós munkájának köszönhető.32 A nemzetközi műkereskedelemben rendszeresen felbukkanó, gyakran tévesen attribuált művek szakértői szemmel történő vizsgálata lehetőséget teremt arra, hogy az alkotások minél pontosabb és hitelesebb meghatározásokkal kerüljenek kalapács alá, és ilyen módon a kevésbé ismert mesterek művészetéről is egyre árnyaltabb képet formálhassunk.
   A budapesti mű közelmúltban elvégzett szakszerű tisztítása és restaurálása során előkerült, szabad szemmel alig látható jelzéstöredék (J.v.B…) megerősítette azt a fentebb vázolt gyanúnkat, hogy a Konyhai csendélet szerzőjét az antwerpenicsendélet- és életképfestő Jan van Buken személyében lássuk,33 akinek életművét a vizsgált festmény egy újabb jó színvonalú alkotással gyarapítja.
 


11 | Az antwerpeni csendéletfestés egyik nagymestere, Joannes Fijt jelentős hatást gyakorolt Bukenre

 

12 | Buken halas csendélete a Dorotheum 2007-es aukciójáról
 
13 | A csendéleti részletek aprólékos, élethű megfestése az Antwerpenben működött id. és ifj. Jan van Kessel közös művén is megfigyelhető
 
• • •
 
1 A holland gazdaság és művészet fejlődésének összefüggéseihez lásd M. North: Art and Commerce in the Dutch Golden Age. Hew Haven – London, 1997 
2 Lásd pl. az angol utazó, Peter Mundy (1600– 1667) naplóbejegyzését 1640-es amszterdami élményeiről: The Travels of Peter Mundy in Europe and Asia 1608–1667. Ed. by R. C. Temple. Vol. IV. Travels in Europe 1639–1647. London, 1925, 70. o.
3 Mundyéhoz hasonló tapasztalatokról számol be a neves angol író és kerttervező John Evelyn (1620–1706) és a francia fizikus és filozófus Samuel Sorbiere (1615–1670) is. Vö. E. J. Sluijter: Over Brabantse vodden, economische concurrentie, artistieke wedijver an de groei van de markt voor schilderijen in de eerste decennia
4 Vö. C. Huygens: Mijn jeugd. Ford. Ch. L. Heesakkers. Amsterdam, 1987, 78–79. o.
5 A témához lásd bővebben W. Kloek: „Dutch Seventeenth-century Painting – the Art of Talented Specialists”, in: Dutch Art of the Age of Vermeer. Kiáll. kat., Tokió, 2000
6 A festmény első ízben néhány évvel ezelőtt bukkant fel a Nagyházi Galéria 138. aukcióján (2007. május 15., 142. tétel, „Németalföldi festő, 17. század” meghatározással).
7 A céh iratai első alkalommal 1658-ban említik Bukent a „szabad” mesterek között. Th. Rombouts – Th. van Lerius: De liggeren en andere historische archieven der Antwerpsche Sint Lucasgilde II. ’s Gravenhage, 1876, 285. o.
8 A Buken életére és festészetére vonatkozó adatokat első ízben F. J. van den Branden adta közre: Geschiedenis der Antwerpsche Schilderschool. Antwerpen, 1883, 1124–25. o. Vö. Thieme-Becker Allgemeines Künstlerlexikon V. Leipzig, 1911, 213. o.
9 J. de Maere – M. Wabbes: Illustrated Dictionary of 17th century Flemish Painters. Brussels, 1994, 88. o. Van den Branden szerint Buken csupán rövid ideig tartózkodott Itáliában, és hamarosan visszatért szülővárosába. Van den Branden 1883, 1124. o. Vö. Saur Allgemeines Künstlerlexikon 15. München–Leipzig, 1997, 96. o. A római írott források Bukent ’Giovanni de Buc’ néven, mint Laurent van der Leen társát említik 1682-ben. Vö. G. J. Hoogewerff: De nederlandsche kunstenaars te Rome in de XVIIe eeuw en hun conflict met de academie van St.Lucas, Amsterdam, 1926, 127. o.
10 Párhuzamok elsősorban a mindennapi életből vett jelenetek hátteréül választott, többnyire fantázia szülte architektúrák festésében, valamint a kompozíció figurális elemeinek elhelyezésében fedezhetők fel. Vö. D. Bodart: Les peintres des Pays-Bas méridionaux et de la principauté de Liege a Rome au XVIIeme siecle. Bruxelles–Rome, 1970, 448. o. Helmbreker művészetéhez lásd G. J. Hoogewerff: Theodoor Helmbreker, schilder van Haarlem (1633–1696), Oud-Holland 31 (1913), 28–64. o.; A. Busiri Vici: Dirk Helmbreker en zijn voorstellingen van Romeins volksleven, Oud-Holland 74 (1959), 59–79. o.
11 R. H. Wilenski: Flemish Painters 1430–1830 I. London, 1960, 518. o.; Bodart 1970, 449–452. o.
12 „Jan-Battist van Beeveren leert schilderen by van Buecken”. Rombouts–Lerius 1876, 544. o. Vö. Van den Branden 1883, 1125. o.
13 Rombouts–Lerius 1876, 571. o.
14 Olaj-vászon, 61x83 cm, jelezve: J.v. Buken. De Maere – Wabbes 1994, 216. o. A stockholmi mű esetében párhuzamként idézhetők Adam- Frans van der Meulen (1632–1690), Pieter Spierinckx (1635–1711) vagy Pieter Bout (1658–1719) hasonló témájú kompozíciói. Vö. Wilenski 1960, 518. o.
15 Ltsz: G 530, olaj-vászon, 42x58,8 cm, jelezve: J. VAN BVKEN FE. Vö. F. Schlie: Beschreibendes Verzeichnis der Werke älterer Meister in der Grossherzoglichen Gemälde-Galerie zu Schwerin. Schwerin, 1882, 82. o., no. 123.; De Maere – Wabbes 1994, 217. o.
16 Olaj-vászon, 80x110 cm, jelzett és datált (J. Van Buken Fec.1666), Lelievre-gyűjtemény, Chartres. Bodart 1970, 447. o., 253. kép
17 Christie’s London, 2000. április 19., 240. tétel; Dorotheum Bécs, 2001. március 22., 116. tétel (mindkét aukción H. M. Sorghnak attribuálva). A mű fotójáért, valamint a bécsi árverés katalógusáért a Dorotheum munkatársainak, Monika Fritschnek és Simon Mraznak tartozom köszönettel.
18 Vö. Hága, Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie, Kunstwerknummer 64753. (http://www.rkd.nl/rkddb/(S(fleibhu4apes3ui5hzq23fdc))/detail.aspx?parentpriref=)
19 Mindkét mű hordozója vászon, a budapesti mérete 56x76 cm, a Dorotheum aukcióján szerepelté 55x78 cm a katalógus szerint. 
20 Olaj-vászon, 158,4x233 cm, jelzett és datált (Jan van Buken fec/ an 1683), Christie’s London, 1997. április 18., 64. tétel. Ugyanennek a kompozíciónak ismert egy valamivel kisebb méretű, ugyancsak jelzett variánsa is, amely 1995-ben a Sotheby’s londoni aukcióján tűnt fel: olaj-vászon, 83x118 cm, jelzett (i VAN BVKEN/ FECIT), Sotheby’s London, 1995. április 5., 94. tétel (7. kép)
21 Olaj-vászon, 85x118 cm, jelzett (JvBuken Fe.), Sotheby’s, Amszterdam, 2007. március 27., 15. tétel
22 Bodart Bukennek tulajdonítja a párizsi Louvre gyűjteményében őrzött A római Trajanus-oszlop és a Sta Maria de Lorette látképe című festményt (Inv. Nr. 1047., olaj-vászon, 45x55 cm), azonban ezt az attribúciót a Louvre gyűjteményi katalógusa nem tartja eléggé megalapozottnak. Bodart 1970, 448–49. o. Vö. Catalogue sommaire illustré des peintures du Musée du Louvre I. Ecoles flamande et hollandaise. Paris, 1979, 162. o. (mint holland vagy flamand festő, 17. sz. 2. fele).
23 Olaj-vászon, 83,5x60,3 cm. A festmény „Dirk Valkenburg köre” meghatározással került a londoni Christie’s árverési katalógusába 2002. december 13-án (113. tétel), majd miután F. G. Meijer levélben felhívta az aukciósház figyelmét arra, hogy a mű jelzett (jobbra lent: Jan van Buken fecit 1657) és mint ilyen az antwerpeni mester hiteles alkotása, módosították az attribúciót.
24 Buken néhány további csendélete a nemzetközi műkereskedelemből: Csendélet gyümölcsökkel és zöldségekkel, olaj-vászon, 27x29 cm, London, Sotheby’s, 1995. december 6., 126. tétel
25 Olaj-vászon, 61x87 cm, jelzett (J.van.Buken. fecit), Horta, Brüsszel, 2010. szeptember 13., 173. tétel. A mű korábban több ízben is megjelent a brüsszeli műkereskedelemben: Servarts, Brüsszel, 1995. május 2–5., 1313. tétel, valamint uott 1995. november 7., 59. tétel.; Giroux, Brüsszel, 1951. október 3–5., 200. tétel (mint J. van Bakken)
26 Vö. Adriaenssen azonos témájú, még a 17. sz. első felében készült kompozíciójával, amelyet a lengyelországi Wilanów kastélymúzeumában őriznek (olaj-fa, 50x66 cm, 10. kép)
27 Vö. többek között Fijt Csendélet vadászzsákmánnyal című festményével, Sotheby’s, London, 2008. december 4., 222. tétel (11. kép)
28 Olaj-vászon fára ragasztva, 41x29,5 cm, Dorotheum, Bécs, 2007. december 11., 180. tétel, korábban Neumeister, München, 1998. szeptember 23., 354. tétel. Vö. többek között Abraham van Beijeren Bécsben őrzött Piaci halárus című kompozíciójával (Akademie der Bildenden Künste, Ltsz. 760.) J. Bernström – B. Rapp: Malningar av I. Jan Fyt, II. Abraham van Beijeren, III. Isaack van Duijnen, IV. Michiel Simons, V. Giuseppe Recco, VI. Edwaert Colyer och VII. Charles Field. In: Iconographica. Stockholm, 1957, Nr. 48.
29 Sotheby’s, London, 2005. december 8., 240. tétel
30 Buken magabiztos komponálási módszerének jó példája egy jelzett Csendélet zöldségekkel és gyümölcsökkel kompozíciója, amely egy lépcső alján, kültérben jeleníti meg a látszólagosan rendezetlenül felhalmozott konyhai alapanyagokat (olaj-vászon, 27x29 cm, jelzett: I.V[an]BVKEN). Sotheby’s, London, 1995. december 6., 126. tétel 
31 Olaj-vászon, 83x118 cm, jelzett: i VAN BVKEN / FECIT. Sotheby’s, London, 1995. április 5., 94. tétel
32 Meijer az 1980-as évek közepe óta figyelemmel kíséri Buken műkereskedelemben felbukkanó műveit. Attribúciói a hágai Rijksbueau voor Kunsthistorische Documentatie (RKD) adatbázisában Buken neve alatt nyomon követhetők: http://www.rkd.nl/rkddb/(S(gykyp3ezpzhrwu4keqdcni4n))/brief.aspx
33 A mű restaurálását Szentkirályi Miklós végezte 2008-ban, aki a festmény technikai vizsgálatánál is felbecsülhetetlen segítséget nyújtott.