Berény kontra Czóbel

Szúrópróba

Rum Attila

Új sorozatunk szakmai vitákra sarkall. Szerzőnk olyan műveket vizsgál, amelyek esetében az alkotó személyét illetően kétségei vannak, illetve amelyekkel kapcsolatban új adalékokat talált. Az első eset egyszerű kérdést vet fel: Berény Róbert vagy Czóbel Béla az alkotója annak a 20. század eleji portrénak, ami minden valószínűség szerint Bölöni Györgyöt ábrázolja. Nézzük, milyen is a sokat emlegetett stíluskritika közelről, hogyan segít a korabeli irodalom, illetve lehet-e a mérleg nyelve a restaurátor?

 

Bölöni György portréja, 1906 körül, fotográfia, Budapest, PIM. Közölve: Magyar Vadak 2006, 219.
 
Ennek az írásnak a főszereplőjével több mint egy évtizede találkoztam először. A fiatal, elegáns öltözetű férfit ábrázoló, jelzés nélküli olajkép Nagyváradról került elő, Czóbel Béla egy jelzett művének társaságában. A festményeket a magyar művészet iránt elkötelezett azon kevés gyűjtők egyike vásárolta meg, aki kiváló ízléssel, valóban átgondolt koncepció mentén építi, gyarapítja kollekcióját. Amikor először láttam a képet, az még tisztítás előtt állt. A festmény stílusa és színvilága egyaránt az 1900-as évek elejére utalt, magán viselve a magyar modernizmus hőskorának számos jellegzetességét. A képen megörökített modell személyének beazonosítása viszonylag egyszerű feladatnak tűnt: emlékeztem, hogy valahol már találkoztam a férfit ábrázoló fotóval. Pár óra kutatás elég is volt annak bizonyítására, hogy az egykori modell azonos Bölöni György műkritikussal, az egykori Nyolcak művészcsoport propagátorával és mentorával. Ez lényegesen leszűkítette azon festők körét is, akik szóba jöhettek a portré alkotójaként, de csak egy bizonyos pontig. Felmerült Czigány Dezső, Pór Bertalan, Czóbel Béla, Berény Róbert, de Mikola András és Körmendi Frim Ervin neve is, mint olyan művészeké, akik kapcsolatban álltak Bölönivel 1905 körül. Viszont korai műveik ekkor ismert csekély száma még nem biztosított kellő alapot a festmény hiteles attribúciójához. Egykori kutatásom végén nyitva kellett hagynom ezt a kérdést, mivel az akkor rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé a művész személyének hitelt érdemlő azonosítását. Tehát lemondva a kellő információ hiányában borítékolható tévedés miatt biztosan talmi dicsőségről, bízva a még lappangó művek, dokumentumok jövőbeni felbukkanásában, reménykedtem csak a rejtély megoldódásában. A festmény előkerülése óta eltelt bő évtizedben, egyrészt a korszakkal foglalkozó szakemberek aktivitása, valamint a műkereskedelem fellendülése jóvoltából, a korai magyar modernizmust reprezentáló művek igen nagy számban bukkantak elő az évszázadnyi lappangásból. A tudomány megállíthatatlan fejlődése és a szerencsés véletlenek láncolata együttesen vezetett a Bölöni György portréját megalkotó festőművész hiteles azonosításához.
 

A Tasnádi-féle Bölöni-kötet borítója
 
   Bár e tanulmány megírásának időpontjáig (2013. augusztus–október) nem ismert olyan írásos bizonyíték, mely akár csak utalna arra, hogy Berény Róbert valaha is festett volna portrét Bölöniről, a kép ennek dacára, a korszakkal foglalkozó publikációkban már évek óta mint a művész egyik főműve szerepel.1 Barki Gergely 2006-ban a következő indokkal azonosította a képet: „A feltehetően1906-ban készült, jelzés nélküli festmény Berény-attribúciója mellett elsősorban stíluskritikai érvek szólnak. Azt tudjuk, hogy Berény és Bölöni barátsága ebben az évben kezdődött Párizsban.2 A stíluskritikai érvek közlésére azonban sem ekkor, sem a későbbiekben nem került sor, viszont Barki a portréhoz a Magyar Vadak-kiállítás katalógusában még a további megjegyzést fűzte: [a kép] „feltehetően azonos a párizsi Salon d’Automne 1906. évi tárlatán Berény által bemutatott Esquisse pour un portrait (Portrévázlat) című festménnyel3. Ez a feltételezés megkérdőjelezhető, mivel sem írásos adat vagy archív fotó nem támasztja alá, valamint az sem valószínű, hogy akármelyik magyar művész aláírás nélkül mutatta volna be bármely művét akár hazai, de főként nagyhírű külföldi kiállításon. A Párizsban szerencsét próbáló magyar festőknek elsőrendű érdekük volt, hogy alkotásaikat minél tágabb körben megismerjék, hírük és nevük minden potenciális vásárlóhoz és a kiállításokkal foglalkozó kritikushoz eljusson. Ezért azután, a legritkább kivételtől eltekintve, műveiket aláírva, nem ritkán datálva állították ki. A jelzetlen és feltehetően befejezetlen Bölöni-portré, akárki is festette, szinte biztos, hogy sosem szerepelt korabeli kiállításon sem itthon, sem pedig határainkon túl.4
   Adatok hiányában marad az említett stíluskritika, mely azonban nem Berény, hanem határozottan Czóbel életművében jelöli ki a portré helyét. Czóbel és Berény is előszeretettel datálták műveiket, így az esetek többségében nem kell találgatni a művek elkészültének idejét. Czóbelnek már a tágan 1906–1910 közötti fauves periódusát megelőző, nagybányai korszakából is viszonylag sok és évszámmal is ellátott műve ismert. Berénytől lényegesen kevesebb a korai festmény, de ezek közül feltétlenül kiemelésre méltó, mivel az összehasonlításhoz is remek példát szolgáltat az 1905-ben festett, Nő pohárral című alkotása.5
 

Czóbel Béla: Bölöni György portréja, 1906, vászon, olaj, 70 × 46 cm, jelzés nélkül, mgt. Közölve: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914
 
   Czóbel először 1903-ban látogatott Párizsba, s ettől kezdve egészen az első világháború kitöréséig Franciaországban élt és dolgozott. Bölöni első ízben szintén 1903-ban járt a francia fővárosban. Közben Czóbel 1903, 1904 és 1906 nyarát a nagybányai művésztelepen töltötte, de ezt követően már nem tért ide vissza. Mielőtt Czóbel 1906-ban utoljára utazott Nagybányára, képeit az akkor már barátként és bizalmasként kezelt Bölöni gondjára bízta, aki később így emlékezett erre: „Párizsban egy időben a 9. rue Campagne- Premiere-ben laktam. Hatalmas műteremház ez, sok-sok műteremmel, a világ minden tájáról verődtek össze itt piktorok. 1906-ban volt ez. [...] A fiatal festők közül Czóbel Béla hamarosan tekintély lett kiállított képeivel, és egyszerre híre ment az idegen festők között is. A nemzetközi társaságban őt találták a legtehetségesebbnek. Amikor nyáron hazautazott Nagybányára festeni, nagy műtermemben szívesen láttam a képeit. Volt vagy 20-25 képe, és ezekkel valósággal kitapétáztam a műterem falait. A látogatók egymás után kopogtak az ajtómon, úgy jöttek hozzám, mint valami kiállítási helyiségbe, és látni akarták Czóbel képeit.”6
   Czóbel 1905-ben festett művei egymáshoz képest is komoly stílusváltozást mutatnak, mivel művészetének egyik legnagyobb fordulatára ebben az évben került sor. Az 1905 legelején festett Fiatal férfi portréja az ekkorra már akademizálódó nagybányai portréfestészet nyomvonalába illeszkedik.7 Czóbelnek a festmény hátoldalára ragasztott francia vizitkártyáján az „Állami művészeti ösztöndíj pályázat” kéziratos szöveg található, mely magyarázattal szolgál a portré visszafogott színvilágára. A klasszikus portréfestés hagyományainak tiszteletben tartása elsőrendű feltétel volt ekkor bármely állami ösztöndíj elnyeréséhez. Mintha Czóbel ezzel a fölényes mesterségbeli tudással megfestett, szemléletében lélekábrázoló naturalista, festésmódjában azonban impresszionista képmással tisztelgett volna korábbi mestere, Ferenczy Károly előtt. A portré párdarabjáról, a budapesti Műcsarnok 1904–1905. évi téli kiállításán bemutatott Czóbel-önarcképről Rottenbiller Ödön műkritikus a következőket jegyezte meg: „A főváros költségén tanuló fiatal Czóbel Béla arcképe sokat ígérő, érdekes, kezdő munka, egyelőre erősen Rembrandtra emlékeztető modorban megfestve. Ám az egész képen ott ül valami öntudatos, fiatal merészség, mely érdemessé teszi a képet a vele való foglalkozásra.” 8 A „kezdő”, „Rembrandtra emlékeztető” és „öntudatos” jelzők pontosan illenek az arisztokratikusan elegáns, fesztelen testtartásban megörökített Fiatal férfi portréjára is, mely az úgynevezett barátságképek sorába tartozik. Tudomásom szerint Czóbel sosem vállalt megrendelést reprezentatív képmásra, barátait viszont szívesen és számos alkalommal lefestette. 1905 első felében Czóbel egyre intenzívebben kezdte tanulmányozni a kortárs francia művészetet. Gauguin, Van Gogh és Cézanne váltak ebben az időben meghatározóvá a világ minden tájáról idesereglő, újításra vágyó fiatal művészek számára. Czóbel pár hónappal később, 1905 őszén arról a párizsi Őszi Szalonról küldött beszámolót a budapesti Modern Művészet című folyóirat számára, ahol maga is kiállított. Így nyilatkozott ekkor: „És vannak itt Gauguinek, Van Gogh-ok is, ha nem is képeikkel, de a szalonban a fiatalok által kiállított legtöbb képen ott kísért kettőjük szelleme. Nehéz is a tőlük való szabadulás azoknak, kik egyszer beleláttak az ő belsejükbe.” 9 Nem csekély önkritikát is tartalmaztak sorai, mivel 1905-ben festett és kiállított műveinek java elsősorban Gauguin és Van Gogh változó mértékű hatásáról árulkodnak.
 

Czóbel Béla: Kislány ágy előtt, 1905, vászon, olaj, 80 × 105 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Czóbel 905, mgt. Közölve: Magyar Vadak 2006, 205. (kat. 102.)
 
   A modern művészet nagy, 1904 és 1914 közötti évtizedének hajnalán Czóbel ott volt az események sűrűjében és nagyon hamar ki is vette részét azok alakításából. 1903-ban Ambroise Vollard párizsi műkereskedő Gauguin hetven alkotását mutatta be a nagyközönségnek. A szintén 1903-ban első alkalommal megrendezett Salon d’Automne-on pedig az akkor tavasszal elhunyt művész egész teremnyi művét állították ki. Ezeken a tárlatokon Czóbel alaposan tanulmányozhatta a francia posztimpresszionizmus egyik legnagyobb mesterének művészetét. Egyik önéletrajzában így emlékezett az őt ekkor ért hatásokra: „1903 októberében mentem ki. Beiratkoztam a Julianakadémiába, de inspirációimat nem ott találtam. A Luxembourg múzeumban az impresszionisták terme, a rue Lafitte, Durand-Ruel és Vollard galériáival. Itt láttam Gauguin kiállítását kevéssel halála után 1904-ben[sic!]. Akkor láttam az Indépendants-ben Seurat és Van Gogh kollektívjét.”10 Az 1905-ös Salon des Indépendants legnagyobb szenzációja a tizenöt évvel korábban elhunyt Vincent van Gogh retrospektív kiállítása volt. A március– áprilisban tartott kiállításon a holland származású mester negyvenöt műve került bemutatásra.11 Czóbel 1905 nyarán a belgiumi Bruges-be utazott, ahonnan néhány hét múlva több portréval és városképpel tért vissza Párizsba.12 E művein Van Gogh és Gauguin, valamint általában a posztimpresszionista kísérletek hatása felváltva és egymással is keveredve érvényesül. Emellett 1905-ben alkotott művei az önálló stílus keresésének is beszédes bizonyítékai, melyek közös jellemzője a posztimpresszionizmus már elért eredményeinek szisztematikus feltérképezése. A Csendélet zöld ajtó előtt, az egykor Bölöni tulajdonában volt Rózsaszín ruhás kislány és A piac sarka Van Gogh, a Kislány ágy előtt és a Bölöni-portré pedig Gauguin művészetének magasfokú megértését tükrözi.13 Ezeket a műveket Czóbel már 1905–1906 fordulóján, Belgiumból Párizsba való visszatértét követően festette. A nagy elődök nyomdokain járó fiatal magyar művész e tanulmányokon keresztül sajátította el a francia mesterek művészi látásmódját, eszköztárát és műfogásait. Tanulmányi munkák voltak ezek, melyekre feltétlenül szüksége volt a továbblépés, saját művészi hangja, egyéni stílusa megtalálása érdekében. Ez a végtelenül alázatos művészi hozzáállás nem sokkal később meg is hozta a várt eredményt, melyről Czóbel 1906 februárjában megjelent önvallomásában számolt be: „– Igen, elfeledni mindent, mi rám erőszakolt, eldobni mindazt, mi másokból kiválogatott, semminek lenni, s újra megszületni, hogy az első hang az én gagyogásom legyen, mi ha mondattá válik, szóljon az bármiről, én rólam beszéljen!”14
 

Berény Róbert: Nő pohárral, 1905, vászon, olaj, 61 × 46 cm, jelzés és datálás lent balra: Berény 1905, Közölve: Magyar Vadak 2006, 221. (kat. 5.)
 
   Czóbel művészetének kutatásában rendkívüli jelentőséggel bír az utolsó előtti pillanat tettenérése, az 1906-ban bekövetkezett nagy fauves stílusváltást közvetlenül megelőző időszak művészi termésének vizsgálata. Bár Czóbel már 1905-ben (leghamarabb az Őszi Szalonon) is látta Matisse prefauves műveit, de ő maga még posztimpresszionista képeket festett. A színátmenetekkel operáló valőrfestészettől a tiszta színfestészetig vezető utat képviselik a már említett, 1905–1906 fordulóján született művei. Ezek közül is kiemelt jelentőségű az 1905 legvégén alkotott Kislány ágy előtt, mely az anyaghasználat, a festésmód, a színkezelés és a kontúrok alkalmazási módja alapján is a Bölöni-portré elsőrendű párdarabjának tekinthető. A puritán műteremszobában megörökített Kislány ágy előttön már Gauguin példája mellett a kortárs Matisse hatása is tetten érhető. Matisse 1905–1906 fordulóján festett művein is megjelenik a határozott kontúrozás, amely nemcsak kétdimenziós, dekoratív felületet eredményez, de alkalmazásával a halványabb színárnyalatok is erőteljesebbé válnak. 1905 őszén Czóbel is felismerte a kontúrok színélénkítő szerepét, mikor a Kislány ágy előttön a monokróm, rajzos háttérbe belekomponálta a határozott kontúrokkal körbefogott modell friss, tiszta színekkel megfestett figuráját. Czóbel a dekorativitás érdekében sem mondott le a perspektíva és az árnyékolás lehetőségeiről, de a kontúrok alkalmazásával (Matisse fauves kísérleteivel azonos időben) megtette az első lépést saját fauves korszaka felé. A Bölöni-portré alakját pontosan azok a laza szerkezetű, sötét párizsi kék kontúrok ölelik körül, melyek a Kislány ágy előtt figuráját is körbefogják. Czóbel a következő év nagy áttörését jelentő sorozatának (Festők a szabadban, Téren és a Szalmakalapos férfi) esetében is ugyanazt a sötét párizsi kék vagy ultramarin kontúrt használta, éppúgy, mint az Ülő férfi vagy az Egy párizsi magyar diák portréja esetében.15
 

Czóbel Béla: A piac sarka, 1905, vászon, olaj, 47 × 56,5 cm, jelzés lent jobbra: Czóbel, mgt, Közölve: Virág Judit Galéria, Exkluzív ajánlat, 2012. tél, 27.
 
   Ezzel ellentétben Berény az 1905-ben festett Nő pohárral modelljét többféle, egymástól eltérő színű kontúrral keretezte, melyek így egészen eltérő funkciót töltenek be, mint Czóbel esetében. Berény számára 1906 körül sokkal fontosabb volt a test tömegének színek általi erőteljes érzékeltetése, így a sokféle színű kontúrt és az egyazon szín számos árnyalatának egymás melletti alkalmazását is a plasztikai hatás szolgálatába állította. Czóbellel ellentétben Berény iránymutatója 1905 és 1907 között nem Gauguin vagy Van Gogh, hanem sokkal inkább Cézanne művészete volt. Ha együtt szemléljük a Kislány ágy előtt, a Bölöni-portré és a Nő pohárral című képeket, akkor egyértelművé válik az alapvető szemléletbeli különbség, mely elsősorban a színek és a kontúrok erősen eltérő alkalmazásában nyilvánul meg. Az utóbbi két művet nem festhette ugyanaz a művész ugyanabban az időben, mivel a képek egymástól gyökeresen más festői látásmódról árulkodnak.
   Bölöni portréját, valamint a Kislány ágy előtt című festményt is ugyanaz a szakember restaurálta. Ő és a portré tulajdonosa vették észre azt a mindkét festmény hátterében megbúvó apró részletet, mely a művek azonos alkotója melletti további bizonyítékként szolgál. Mindkét kép hátterében a művész sommásan, de mégis határozottan örökítette meg az ábrázolt szoba falán futó, króm-oxid-zöld mintázatot. Két vízszintesen futó vonal közötti függőleges csíkozás jelzi a fal lábazatának felső szegélyét. Alig feltűnő, de mégis fontos és jellegzetes részlet ez, ami azt bizonyítja, hogy Bölöni és az ismeretlen kislány portréja ugyanabban a műteremnek használt szobában készült. Ezenkívül a restaurátor hívta fel a figyelmemet arra is, hogy a két festmény szürkés piszkosfehér, homogén hátterének szín- és ecsetkezelése, még az eltérő hordozó ellenére is rendkívül hasonló anyaghasználatot és öregedési folyamatot mutat. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a két ábrázolt személy arcának, kezeinek és teljes alakjának színezése és festésmódja oly nagymértékű egyezésről tanúskodik, mely a restaurátor után számomra is nyilvánvalóvá tette alkotójuk azonosságát.
 

Czóbel Béla: Bölöni György(részlet) Czóbel Béla: Kislány ágy előtt (részlet) Berény Róbert: Nő pohárral (részlet)

   A stíluskritikai megközelítés után még egy másik módszer segítségével is meg kívánom erősíteni, hogy Bölöni portréját Czóbel festette 1905–1906 fordulóján Párizsban. Számos esetben nemcsak egy adat megléte a beszédes bizonyíték valamely teóriához, de némelykor a források hiánya is bizonyító erővel bírhat. A fennmaradt dokumentumok és visszaemlékezések segítségével megvizsgáltam, hogy Bölöni a kérdéses időszakban milyen viszonyban állt Czóbellel és Berénnyel, azaz 1905–1906 fordulóján mennyire volt szoros a közöttük lévő kapcsolat. Ennek kutatásához komoly segítségül szolgált, hogy Bölöni művészeti írásait és kiállítási kritikáit, valamint párizsi tartózkodásának dokumentumait már meglehetős alapossággal feldolgozták és publikálták.16
   Bölöni és Czóbel is 1903 őszén utaztak először Párizsba. Arra nézve, hogy pontosan mikor ismerkedtek meg, nincs közelebbi adat. Czóbel egy későbbi interjúban számolt be arról, hogy őt és Ady Endrét Bölöni mutatta be egymásnak Párizsban.17 Bölöni a levélnaplója tanúsága szerint 1905 májusa és december eleje között Budapesten tartózkodott, s csak ezt követően utazott ismét a francia fővárosba. Czóbelt első ízben 1906 áprilisában így említette egy kéziratban maradt írásában: „Itt Párizsban, fent a Montmartre-on nyomorúságos kis képkereskedésben kiállította a munkáit egy fiatal magyar festő: Czóbel Béla. A munkái azonban nem voltak nyomorúságosak, sőt igen messze repültek abból a skatulyabutikból, mely színes azilumot adott számukra. Ránk valamelyes szenzációként hatott az ügy, mert széttekintve a szegényes tanyán, megláttuk, hogy ez a magyar festő sokat ér, sokat ígér, ott keresgél a munkáival, hol már valóságos művészet kezdődik. Nem a nagyképű pingálás, nem a patriarkális magyar művészet, hanem valami magasabban szálló piktúra, mely finomabb, fejlettebb gyökereken ered; művészet, amilyen formához például szeretettel és tisztelettel kapcsoljuk odahaza Rippl-Rónai József nevét, amilyenhez idekint Henri Matisse vagy Picasso neve forog fogalomként.”18
 

Czóbel Béla: Rózsaszín ruhás kislány, 1905, vászon, olaj, 60 × 44 cm, jelzés jobbra lent: Czóbel, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 33. téli aukció, Budapest, 2009. december (kat. 69.)
 

Czóbel Béla: Fiatal férfi portréja, 1905 eleje, vászon, olaj, 94 × 84,5 cm, jelzés és datálás fent balra: Czóbel Béla 1905, Közölve: Mű-Terem Galéria, 22. aukció 2006. május (kat. 128.)
 
   Az 1906. március 20-án megnyílt párizsi Salon des Indépendants-on szereplő Czóbel-képek azonban valószínűleg okafogyottá tették az előbbi írás publikálását. Bölöni a Lóránt Dezső és Lázár Béla lapjainak fúziójából született Jövendő – Modern Művészet című irodalmi és művészeti folyóirat 1906. júniusi számában a következő sorokban méltatta Czóbel legújabb párizsi műveit: „Anélkül, hogy valami nacionalista érzés diktáltatná, az előhaladók csoportjába kell beiktatnom feltétlenül egy fiatal magyart is: Czóbel Bélát, akinek nyolc képe a modern törekvések szubsztrátuma. Durva kézzel, könnyen rajzol és modelljeiből, azok arcából, brutálisan kisajtolja a karaktert. Emellett nagy kolorista, akinek keze alatt pillanatra születnek meg bátor, hatásos színharmóniák, nemcsak a jövő áll előtte, de jelenje is van, olyan érdeklődést tudott munkáival rövid idő alatt kelteni maga iránt.”19 Majd a valószínűleg szintén Bölöni tollából származó, ugyanitt, pár oldallal később megjelent mondatok a következőkkel egészítették ki az eddigieket: „Az Indépendant-ok szalonjában [...] különösen szép sikere volt Czóbel Bélának, akiről nagy elösmeréssel emlékeztek meg az összes nagy francia lapok. Így a New York Herald párizsi kiadása mindjárt a legérdekesebb emberek között említi fel és figyelmébe ajánlja az amatőröknek Czóbel portréit, melyeket a modern törekvések dernier crie-jének tart.”20
   A utóbbi idézetek nem csupán arról tanúskodnak, hogy Berénnyel ellentétben Czóbel már 1906-ban rendkívüli sikereket aratott a párizsi művészeti életben, de azt is bizonyítják, hogy Bölöni és Czóbel között 1906 tavaszától szoros munkakapcsolat alakult ki és közeli barátság szövődött. Erre utal a tanulmány elején közölt idézet is, melyben Bölöni beszámol a Czóbel által Párizsban rábízott festmények sikeréről. A publikált írások alapján, Czóbel művészi fejlődéséről Bölöni 1906 tavaszától kezdve rendszeresen tudósított, külön kiemelve a portéfestésben elért eredményeit. Barki azon fenti állításával szemben, mely szerint Bölöni és Berény barátsága 1906-ban kezdődött Párizsban, a kritikus a művészt csak három évvel később, 1909 nyarán említette, első ízben az Arad és Vidéke című lapban: „...Berény Róbert (a hazájában még nem is állított ki sehol), aki csendesen, tempósan, rettentő nyugalommal és biztonsággal szeleget nekünk le szép, komoly karajokat a nyári, lombos, zöldellő természetből.”21 Bölöni tehát 1906 és 1909 közötti párizsi tartózkodása idején meg sem említette beszámolóiban, kritikáiban és levélnaplójában Berényt, aki pedig az 1906-os Őszi Szalonon, valamint az 1907-es és 1908-as Visszautasítottak Szalonján is bemutatta új festményeit. Nevezhető ez beszédes hallgatásnak, mely nemcsak arra utal, hogy Berénynek azok a művei, melyeket ekkor a nyilvánosság elé tárt, Bölöni számára nem voltak említésre méltók, de ennél is nyilvánvalóbban mutatja azt, hogy közöttük a barátság nyomai sem lelhetők fel ebben az időszakban. Még a fentebb közölt, Berény tájképeit említő 1909-es kritika sem a későbbi rajongás hangján szólal meg, sőt meglehetős szarkazmussal kezeli ezeket a műveket. Aki így hallgatott és írt Berény 1905 és 1909 közötti művészetéről, az valószínűleg nem ismerte vagy nem értékelte megfelelően például a már említett Nő pohárral című 1905-ös remekművet.
 

Czóbel Béla: Bölöni György Czóbel Béla: Kislány ágy előtt (részlet)


Berény Róbert: Nő pohárral (részlet) portréja (részlet)
 
   Összefoglalva: A tárgyalt festmény minden kétséget kizáróan Bölöni Györgyöt ábrázolja. Mivel a képmás sokkal inkább Van Gogh, Gauguin és Matisse művészetének hatását mutatja, valamint Berény ekkori és még jóval későbbi művei is inkább Cézanne követésére vallanak, így a stíluskritikai vizsgálat egyértelműen Czóbel életművében jelöli ki a portré helyét. Ebben az esetben kiemelt jelentőségű és bizonyító erejű a két művész egymástól gyökeresen eltérő kontúrhasználati módszere. A portré elkészültének feltételezhetően legvalószínűbb időpontja 1905–1906 fordulója, mely időszakban Bölöni és Czóbel közeli barátok voltak. Ezzel ellentétben, ugyanekkor Bölöni és Berény között nem mutatható ki semmiféle kapcsolat. Bölöni 1906 elejétől rendszeresen beszámolt Czóbel párizsi eredményeiről, fejlődéséről, míg Berényt első ízben csak hazatérte után, 1909-ben említette, nem túl hízelgő kontextusban. Czóbel képei 1906 elején, hónapokon át Bölöni műteremlakásában voltak elhelyezve, és később a kritikus tulajdonából is került elő ebből az időszakból származó alkotása. Czóbel művészbarátait szívesen és számos alkalommal megörökítette, így 1904 és 1907 között valóságos portrégalériát hozott létre a közeli ismerőseit, barátait ábrázoló képmásokból. Önarcképein kívül 1903-ban Nagybányán megfestette Buzi László festőt; 1904-ben szintén ugyanitt Lehel Ferenc festőt és kritikust, valamint Maticska Jenő festőt; 1905 és 1906 fordulóján már Párizsban Dobai Székely Andor festőbarátját; 1906-ban dr. Réh Bélát, a sógorát, egy meg nem nevezett párizsi barátját, valamint a feltehetően Adolf Baslert ábrázoló Szalmakalapos férfit.22 Ebbe a sorba probléma nélkül illeszkedik a Bölönit megörökítő képmás is. Berény ugyanebben az időben a már említett Nő pohárral című 1905-ös kompozíción és az 1907-es, korábbi mesterét, Pór Bertalant ábrázoló képmáson kívül javarészt önarcképeken tette próbára saját tehetségét.23 Végül, de nem utolsósorban bizonyító erejű apróság a Bölöni-portré és a Kislány ágy előtt című képek azonos karakterű és faktúrájú hátterében a fentebb említett jellegzetes, dekoratív minta egyezése. 
 
 
 
Jegyzetek
1 Bölöni György portréja, 1906, vászon, olaj, 70 x 46 cm, jelzés nélkül, mgt. Közölve: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. március 21 – július 30. Katalógus: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 [továbbiakban Magyar Vadak 2006]. Szerk. Passuth Krisztina, Szücs György. Budapest, MNG, 2006. 218. o. (kat. 3.); Fauves Hongrois 1904–1914; Céret, Musée d’Art moderne, 2008. június 21 – október 12.; Cateau- Cambrésis, Musée départemental Matisse, 2008. október 25 – 2009. február 22.; Dijon, Musée des Beaux-Arts, 2009. március 13 – június 15. Katalógus: Fauves Hongrois 1904–1914 [továbbiakban Fauves Hongrois 2008]. Paris, Biro éditeur, 2008. 218. o. (kat. 28.); A Nyolcak, Pécs, Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, 2010. december 10 – 2011. március 27.; Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2011. május 17 – szeptember 12. Katalógus: A Nyolcak [továbbiakban: A Nyolcak 2010]. Szerk. Markója Csilla, Bardoly István. Pécs, JPM, 2010. 160. o. (kat. 6.)
2 Magyar Vadak 2006, 234. o. (11. jegyzet) 
3 Magyar Vadak 2006, 295., 319. o.; Société du Salon d’Automne. 4e Exposition. L’Art Russe. Grand Palais des Champs-Élysées, Paris, 1906, 6 octobre – 15 novembre (kat. 140. Esquisse pour un portrait.)
4 Barki a Bölöni-portréval kapcsolatban azonban nemcsak az 1906-os párizsi Őszi Szalonon való szereplést valószínűsíti, hanem úgy véli, hogy a képmás a Nyolcak 1911-es budapesti kiállításán is bemutatásra került. Lásd A Nyolcak 2010, 546. o. A Bölöni-képmás annak dacára kapott Berény művei között biztos helyet a Nyolcak- kiállításokon megjelent művek rekonstrukciójában, hogy a 2006-os Vadak és a 2010-es Nyolcak tárlatok között eltelt négy év során sem került elő olyan dokumentum, mely ezt igazolná vagy akár csak utalna erre.
5 Berény Róbert: Nő pohárral, 1905, vászon, olaj, 61 x 46 cm, jelzés és datálás lent balra: Berény 1905. Közölve: Magyar Vadak 2006, 221. o. (kat. 5.)
6 Bölöni György: Friss szemmel. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968. 620–621. o.
7 Czóbel Béla: Fiatal férfi portréja, 1905 eleje, vászon, olaj, 94 x 84,5 cm, jelzés és datálás fent balra: Czóbel Béla 1905. Közölve: Mű-Terem Galéria, 22. aukció 2006. május (kat. 128.)
8 Rottenbiller Ödön: Téli tárlat a Műcsarnokban. Ország-Világ, 1904. november 27. 954. o. 
9 Czóbel Béla: Levél a párisi őszi szalonról. Modern Művészet, 1905. november, o. n. (hátul a hirdetések közé betördelve)
10 Czóbel Béla: Önéletrajz levélben. In: Az új magyar művészet önarcképe (Európai Iskola 7–8.) Szerk. Pán Imre. Budapest, Művészbolt [1945], 14–16. o.
11 Société des Artistes Indépendants, 21eme Exposition, Paris, Grandes Serres de l’Alma et des Invalides, au Cours-la-Reine, 1905. március 24 – április 30. (Vincent van Gogh művei kat. 1–45.)
12 Czóbel Béla: Bruges-i öregasszony, 1905, vászon, olaj, 52,5 x 47 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Czóbel 905, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 26. őszi aukció, Budapest, 2007. október (kat. 93.); Czóbel Béla: Munkás,  1905, vászon, olaj, 59,5 x 43,5 cm, jelzés és ajánlás fent jobbra: Czigány Dezsőnek Czóbel Brugge, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 29. őszi aukció, Budapest, 2008. október (kat. 48.); Czóbel Béla: Városrészlet (Bruges), 1905, vászon, olaj, 60 x 73,5 cm, jelzés lent balra: Czóbel, Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum, ltsz.: 84.533. Közölve: A művészet szolgálatában. Budapest, MNG, 1985. 112. o.
13 Czóbel Béla: Csendélet zöld ajtó előtt, 1905, vászon, olaj, 65 x 45,5 cm, jelzés és datálás fent balra: Czóbel 05, mgt. Közölve: Magyar Vadak 2006, 176. o. (kat. 103.); Czóbel Béla: Rózsaszín ruhás kislány, 1905, vászon, olaj, 60 x 44 cm, jelzés jobbra lent: Czóbel, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria és Aukciósház 33. téli aukció, Budapest, 2009. december (kat. 69.); Czóbel Béla: A piac sarka, 1905, vászon, olaj, 47 x 56,5 cm, jelzés lent jobbra: Czóbel, mgt. Közölve: Virág Judit Galéria,  Exkluzív ajánlat, 2012. tél, 27. o.; Czóbel Béla: Kislány ágy előtt, 1905, vászon, olaj, 80 x 105 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Czóbel 905, mgt. Közölve: Magyar Vadak 2006, 205. o. (kat. 102.) 14 Czóbel Béla: Önvallomás. Modern Művészet, 1906. február, 305. o. 15 Czóbel Béla: Ülő férfi (dr. Réh Béla portréja), 1906, vászon, olaj, 170 x 80 cm, jelzés és datálás lent balra: Czóbel 906. MNG, ltsz.: 55.752. Közölve: Magyar Vadak 2006, 207. o. (kat. 105.); Czóbel Béla: Ülő férfi II. (Egy párizsi magyar diák portréja), 1906, vászon, olaj, 92 x 54 cm, jelzés és datálás fent balra: Czóbel 906. FNAC–Musée d’Art et d’Histoire, La Rochelle, ltsz.: 22-168-6. Közölve: Magyar Vadak 2006, 206. o. (kat. 106.)
16 Bölöni György: Magyarság–emberség. Magvető Könyvkiadó, 1959; Bölöni György: Képek között. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967; Bölöni György: Friss szemmel. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968; Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója 1906–1912. Szerk. Nagy Csaba. Budapest, PIM, 2005; Tasnádi Attila: Bölöni György, a kritikus. Budapest, Argumentum Kiadó, 2006;  „Az utak elváltak” A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja. Szöveggyűjtemény I. 1901–1908. Szerk. Tímár Árpád. JPM–MTA MKI, Pécs–Budapest, 2009 17 H. D.: A magyar festészet párizsi nagyköveténél, Czóbel Bélánál. Falusi Vasárnap, 1958. november 2. o. n. A szoros Bölöni–Ady–Czóbelkapcsolat további bizonyítéka, hogy 1908-ban Bölöni két Czóbel-képet közvetített ki Párizsban, a költővel szoros kapcsolatban lévő Diósi házaspárnak. Lásd Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója 1906–1912. Szerk. Nagy Csaba. Budapest, PIM, 2005. 54. o.
18 Bölöni György: Czóbel Béla képei (kézirat, 1906. április). Közölve: Bölöni György: Képek között. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967. 29–30. o.
19 Bölöni György: A párisi Szalonok. Jövendő – Modern Művészet, 1906/3, 24–29. o. [25–26]. 20 N. n. [Bölöni György?]: Magyar művészek sikere Párizsban. Jövendő– Modern Művészet, 1906/3, 55. o.
21 Bölöni György: Kernstok Károly és társai. Arad és Vidéke, 1909. július 4. 1–3. o. Közölve: „Az utak elváltak”. A magyar képzőművészet új utakat kereső törekvéseinek sajtóvisszhangja, 1909–1910. Szerk. Tímár Árpád. Pécs–Budapest, JPM-MTA MKI, 2009. 135–137. o. [136]. 
22 Czóbel Béla: Buzi László képmása, 1903, vászon, olaj, 69 x 50 cm, jelzés és datálás lent balra: Czóbel 1903, Szentendre, Czóbel Múzeum. Közölve: Kratochwill Mimi: Czóbel Béla élete és művészete. Veszprém–Budapest, Magyar Képek Kft. kiadása, 2001 (a továbbiakban: Kratochwill 2001), 3. kép; Czóbel Béla: Lehel Ferenc Nagybányán, 1904, vászon, olaj, 95 x 93 cm, jelzés és datálás lent jobbra: Czóbel B. 1904 Nbánya, mgt. Közölve: Kratochwill 2001, 4. kép; Czóbel Béla: Maticska Jenő képmása, 1904, vászon, olaj, 75 x 55 cm, jelzés balra középen: Maticska Jenőnek Czóbel B. Nbánya, Nagybánya, Máramaros Megyei Múzeum, ltsz.: 665. Közölve: Magyar Vadak 2006, 52. o.; Czóbel Béla: Dobai Székely Andor képmása, 1905–1906, méret és jelzés ismeretlen, lappang. Közölve: Magyar Vadak 2006, 204. o.; Czóbel Béla: Szalmakalapos férfi (Adolf Basler?), 1906–1907, vászon, olaj, 58 x 60 cm, jelzés lent jobbra: Czóbel, Johnson Collection. Közölve: Magyar Vadak 2006, 208. o. (kat. 112.)
23 Berény Róbert: Pór Bertalan képmása, 1907, vászon, olaj, 56 x 46 cm, jelzés és datálás fent jobbra: Berény 907 Paris, mgt. Közölve: Magyar Vadak 2006, 225. o. (kat. 10.); Berény Róbert: Szalmakalapos önarckép, 1906, vászon, olaj, 60 x 45 cm, jelzés lent balra: BR, Budapest, MNG, ltsz.: 56.208T. Közölve: Szíj Béla: Berény. Budapest, Corvina, 1981, 1. kép; Berény Róbert: Cilinderes önarckép, 1907, vászon, olaj, 79 x 60 cm, jelzés és datálás lent balra: Berény Paris 907, Pécs, JPM ltsz.: 87.8. Közölve: Magyar Vadak 2006, 230. o. (kat. 14.)