Mátyás, a király

Fáy Miklós

Szenet Newcastle-be, vizet a Dunába, művészetet Firenzébe. Vagány dolog, de mi megtettük. És ha az ember dörzsölte egy kicsit a tenyerét, hogy na, okos magyarok, most megkapjátok, hamar abbahagyta.

 

kiállítási enteriőr Firenzében a San Marco Múzeum és kolostor könyvtárában
 
Tele van Firenzében a Mattia Corvino kiállítás, mert jó helyet találtak neki, a San Marcót. Mennek októberi öregek, mennek osztálykiránduló gyerekek, végignézik az összes Beato Angelico-freskót, de közben bemennek a könyvtárba is, és örömmel látják, hogy itt valami más van, furcsa nevű magyar király és Lorenzo il Magnifico. Nézik, és nekünk most ez a fontos, hírünk a világban, mekkora ország is voltunk valaha. Emlékszem még, hogy mekkora történelmi sztár volt a hetvenes évek végén Bethlen Gábor, aki egy világbirodalom árnyékában próbált meg ügyeskedni, taktikázni, függetlennek maradni, szabadságmaradékokat őrizni. Aztán elmúlt a Kádár-kor, és Bethlen visszavonult a 2000 forintosra. Ha szeretjük az ilyen jellegű spekulációkat, óhatatlanul arra gondolunk, hogy volt ez a Mátyás nevű uralkodó, a semmiből jött, második generációs főúrból lett király. Alacsony, tömzsi, rövid lábú, életében nem szeretik, zsarnokozzák, összeesküsznek és hátba támadják, hogy aztán utólag jöjjenek rá, ez volt a mi aranykorunk, Bécsnek büszke vára, és hogy azóta van oda az igazság. Nem változott sokat a politikai hatalom elfogadtatásának eszköze a néhány évtized alatt.
 

Feltehetőleg Giovanni Dalmata (Ivan Duknović): Mátyás és Beatrix portréja, 1480-1490, fehér márvány és jáspis dombormű | Szépművészeti Múzeum
 

Francesco Laurana: Aragóniai Beatrix, 1471–74, fehér márvány, 40,5 × 40,3 × 20 cm | John F. Rockefeller, Jr. hagyatéka, The Frick Collection, New York
 
   A firenzeieket mindenesetre nem izgatja a mi paranoiánk, a francia iskolásokat még kevésbé, ők csak bámészkodnak a szépen elhelyezett tárlók előtt. A legnagyobb sztár a gyerekeknél a díszpallos, amit II. Gyula pápa küldött, sajnálatos módon nem Mátyás királynak, hanem Ulászlónak, de neki is volt ilyenje, mint a keresztény Európa védelmezőjének. Tartok tőle, hogy a nem magyarok nem nézik kellő megindultsággal a visegrádi Herkules-kút maradványait, faragott kő, van itt ebből különb is. Voltaképpen ez a fő kérdés: más lesz-e a sok ismerős könyv és kő és pénz attól, hogy idegenben látjuk? Hogy a szívünk majd szétpattan a sok Fra Angelico- és Ghirlandaio-fal után, és itt vannak, ebben a szobában ezek az elegánsan megfaragott márványok, ez a varázslatosan puha Nagy Sándor-fej, vagy az, amit ugyan Mátyás-profilnak is mondanak, de sokkal jobban hasonlít Sigismondo Malatestára. És akkor hiába vetjük be a mi reneszánsz nehéztüzérségünket, csak a kettős profilra futja, amely a legjobb esetben is Giovanni Dalmata, aki meg a legjobb esetben is igaziból Ivan Duknović, hiába játssza meg, hogy olasz. Mit akarunk mi megjátszani? Hogy majdnem mi is olaszok vagyunk, hogy ha csak egy kicsit is több szerencsénk van, akkor most Visegrádra özönölne a világ csodát látni?
   Vagy megfordítva nézve az eseményeket: Hunyadi Mátyástól indult el a mi Nyugat-követő igazodásunk, miatta kezdtük el azt nézni, hogy mit is csinálnak azok a boldogok Firenzében, Párizsban, de legalább Bécsben? Miatta számoljuk, hány magyar önarckép van az Uffiziben és hány magyar lőtt gólt a Bundesligában a hétvégén? Hiába vagyunk az itt fellógatott Európa-térképen akkora sárga pacni, mint Franciaország, már akkor is tudtuk, hogy ez itt a magyar ugar, l’ugar ungherese? Nézem a két márványt Aragóniai Beatrixról. A miénket, amit mindig úgy szerettem, de éppen azért, mert a királyné csak egy felpolcolt mellű, tokás tyukica rajta, mennyire igaz. Meg ami a Frick-gyűjteményből jött, Francesco Laurana munkáját. Félrebillent, karcsú nyakon ülő, végtelenségig kifinomult fej, még a haj is csak jelzés rajta, csupa tiszta forma, érinthetetlen, de valóságos, dereng a márvány az üveg alatt. Hol szeretnél élni, itt vagy ott?
 

kiállítási enteriőr Firenzében a San Marco Múzeum és kolostor könyvtárában
 
Mattia Corvino e Firenze. Arte e umanesimo alla corte del re di Ungheria
Museo di San Marco, Firenze
2014. január 6-ig