Artmagazin hírek

Topor Tünde

 

Álmában érte a világhír


BERÉNY RÓBERT (1887-1953): Alvó nő fekete vázával (Alvó nő), 1927-28 olaj, vászon 64 × 87 cm Jelezve balra lent: Berény | A kép alvó modellje nem más mint Berény második felesége, Breuer Eta, akit valószínűleg mindenki ismer a híres Csellózó nő című képről. A helyszín Berényék Városmajor utcai villája (azóta lebontották).

 
Az utobbi hetek egyik legnagyobb szenzacioja volt az az egesz vilagsajton vegigsoprő hir, miszerint egy magyar műveszettortenesz a Stuart Little kiseger cimű filmet nezve rabukkant Bereny Robert egyik lappango kepere. Hosszas nyomozas eredmenyekent aztan meg is nezhette előben, megmutatta neki a diszlettervező asszisztense, akinek mar akkor megtetszett a fekete vaza tarsasagaban alvo nő, amikor Stuart Little csaladjanak ebedlőjebe kerestek valami jo hangulatu, hatasos latvanyelemet, es raakadtak erre a festmenyre egy pasadenai galeriaban. Amikor aztan a kep tulszerepelte magat kulonboző hollywoodi filmekben, a jo izlesű asszisztens megvette a studiotol. Rendszeres szerzőnk, a Bereny Robert eletművet kutato Barki Gergely, aki valahavolt WANTED-, majd LOST AND FOUND rovatunkat is kitalalta es elinditotta, 2009-ben szamolt be az Artmagazin hasabjain a kutatoi hevuletet megjutalmazo veletlen szerencseről (filmet nezett kislanyaval, hogy felesege tudja disziteni a karacsonyfat, igy latta meg az addig csak egy adattar fekete-feher fotojarol ismert Bereny-kepet) – ez volt akkor a cimlapsztorink. A tortenet akkor csak addig jutott, hogy vegre nehany percig a kezeben tarthatta a kepet Amerikaban, most azonban Bereny Robert: Alvo nő fekete vazaval cimű kepe hazatert a Virag Judit Galeria arveresere. Az aukciot beharangozo sajtotajekoztato, illetve az első magyar sajtohirek utan a galeriaban megjelentek Budapesten elő kulfoldi tudositok is, peldaul a Guardiane es az AFP hirugynoksege, es onnantol gyakorlatilag elszabadult a pokol. (Barki legalabbis igy eli meg mostmar az esemenyeket, hiszen a hir vegigfutasa utani napokban semmi mast nem csinalt, csak studiokba rohangalt, interjukat adott, emailezett, chatelt a vilag minden tajarol bejelentkező ujsagirokkal. Előszor meg boldogan, kesőbb szinte megtorten, az amerikai roham utan mar bőven megertve a kep előző tulajdonosat, aki ragaszkodott ahhoz, hogy kilete titokban maradjon, ő maga pedig nyugton.) Sajnos e szamunk mar a nyomdaban lesz mire kiderul a kep sorsa: Stuartek utan kettővel vagy harommal megint joszivű csaladhoz kerul-e. Hogy gazdag csaladhoz, az mar az indulo arbol (34 millio forint) is vilagos.
 
A lélek és a formák
 

Berény Róbert: Napközelben (parafrázis), 1911. olaj, vászon. 43 × 50,5 cm. jelezve jobbra fent (Érdekes adalék, hogy a Lukács családban csak Belzebubként emlegették a képet. Vicces tehát, hogy Berény a szignót pont oda festette, ahonnan az Úr kitaszította a Fegyverbe! plakáton később visszatérő alakot.)
Egy masik lappango Bereny-kep is felbukkant most a piacon, csak Kieselbachnal, viszont ezt is Barki Gergely kutatta fel. Előtte tudomasunk csak onnan lehetett a műről, hogy a szazadelőn a modernista festeszeti torekvesek meg igaz indulatokat gerjesztettek, illetve gunyrajzok garmadat hivtak eletre. Szinten egy regebbi szamunkban olvashattak arrol, hogyan sikerult peldaul a Nyolcak komplett kiallitasait rekonstrualni korabeli karikaturak alapjan. Ezt a festmenyt is atirta egy karikaturista: kicsit elforgatta az alakot felfele, elerajzolt egy focilabdat es rairta az egyik felhő helyere, hogy Gol. Tehat azt valoszinűsiteni lehetett, hogy van egy hasonlo kompozicio 1911-ből (Dezső Alajos karikaturai a Borsszem Janko 1911. majus 7-i szamaban jelentek meg), ezert volt konnyebb beazonositani a kepet egy foton, ami Lukacs Gyorgy bankar edesapjanak Gyopar utcai villajat abrazolta. Az etkezőbe vezető ajto folotti festmenyen ugyanis jol kivehetően ott volt a hatrahanyatlo alak. Ehhez persze megintcsak megszallottan kellett nyomozni az utan, kik vasaroltak a Nyolcak kepeiből, el kellett jutni a Lukacs leszarmazottakhoz, nezegetni kellett a regi csaladi fotokat es fel kellett kutatni az osszes orokost.
   Az igy megtalalt kep elegge kulonos kompozicioju. A hatrahanyatlo alak olyan előkepekre vezethető vissza, mint a Sixtus-kapolna Utolso itelete, vagy az ennek előzmenyekent ismert, Luca Signorelli-fresko az orvietoi domban. Szinten egy regebbi Artmagazinban, Gosztonyi Ferenc nagy hatasu cikkeben esett szo a Nyolcak klasszicizalasarol, ugyhogy a szokatlan megoldas ezzel is osszefuggesbe hozhato, de az első vilaghaborut megelőző evek ezoterikus szellemi mozgalmaival, illetve az eppen szakadas előtt allo pszichoanalitikai iskolaval is, hiszen Bereny nagy erdeklődest mutatott Freud elmeletei illetve az analitikus gyakorlat irant. Minden valoszinűseg szerint Lucifert, a bukott angyalt (akinek a neve egyebkent meg fenyhozot jelent) latjuk zuhanni, de a kepalkotoi szempontok itt felulirjak a tortenetet: Bereny atletikus alakja nem a fenyből zuhan a sotetsegbe – az a pillanat van kimerevitve, amikor az idegesitően barnasvoros test a fenyben lebeg a sarga szinmezőből kivalva, mikozben korulotte a szivarvany, illetve a Johannes Itten elődjenek tartott Hoelzl-fele pre-Bauhaus szinskala majd minden szineben jatszo felhők gomolyognak. (Lehet, hogy Mattis-Teutsh Janos latta ezt a kepet?)
 
Művészbarátság
 

Rippl-Rónai József: Aristide Maillol portréja, 1899. Musée d’Orsay, Párizs

Aristide Maillol: Női profil, 1890 körül. Musée des Beaux-Arts Hyacinthe Rigaud, Perpignan (a Musée d’Orsay letétje)
 
A műveszettortenet eleg sokat koszonhet festők kozos nyaralasainak: ahogy egyikuk talal valami jo helyet (mint mondjuk Gauguin Pont-Avent) a tobbiek kovetik. A szabadban festeskor jol jon a tarsasag, a nem messze allo masik festőallvany, este a kozos borozas. Neha nem is kell uj helyet keresni, egyszerűen eleg nyaranta a szulőfoldre visszalatogatni, es az ismerős tajban elmerulni. Rippl-Ronai es Maillol mar evek ota baratkoztak Parizsban, amikor a 1899-ben Maillol meghivasara harom honapot toltottek a Pireneusokban, Banyuls-sur-Merben, felesegestul, barati hazasparokkent. Akkoriban Maillol nem fordult meg teljesen a szobraszat fele, ő is festett, mint az akkoriban eppen Nabis-korszakat elő Rippl. Mindkettejuk műveszeteben valtozast hozott az egyutt toltott harom honap: Rippl ugy emlekszik ő biztatta Maillolt a szobraszkodasra, mig ő maga mindinkabb maga mogott hagyva a nabizmust elkezdett uj stilus, es a sajat szulőfoldje fele kacsintgatni. A Nemzeti Galeria kiallitasan pont ezt a mindkettőjuk palyajan erdekes időszakot tekinthetjuk at januarban akar egy Artmagazin tarlatvezetessel.
 
RIPPL-RÓNAI ÉS MAILLOL – Egy művészbarátság története
2014. december 17. – 2015. április 6.
Magyar Nemzeti Galéria
 
A Svájcot megjárt gyűjtemény
 
Vegul egy konyvet ajanlunk. Az Artmagazinban nehany eve megjelent mar egy-egy tanulmany annak a gyűjtemenynek az anyagarol, amelyet most konyv fomajaban, teljes egeszeben bemutat szinten regi szerzőnk, Martos Gabor. A tőzsdeugynok gyűjtemenye cimű konyv Mestitz Lajosrol, egy regivagasu uriemberről szol aki a Kossuth teren allo Elysee palota-beli lakasabol minden nap taxival ment be a munkahelyere – a majdhogynem a ter masik vegen allo Tőzsdepalotaba. Rola, illetvea kulonleges gyűjtemenyről, amit az akkori kortars műveszet javabol allitott ossze, es amelynek egy resze kalandos uton kikerult Svajcba, majd szinte ugyanilyen kalandosan vissza is erkezett Magyarorszagra. Es tobbek kozott van benne egy csodalatos, korai, sotetkek, ejszakai Rippl-Ronai kep.

 
Martos Gábor: A tőzsdeügynök képei
2014 Typotex Kiadó
144 oldal, 2800 Ft