A nemzetközi résztvevőket is bemutató kiállításon Asztalos Zsolt (H), Bernd Hopfengärtner & Ludwig Zeller (D), Koós Gábor (H), Kútvölgyi-Szabó Áron (H), Sophie Schmidt (D), és Simon Wachsmuth (D) munkái lesznek láthatók.

A Radical Memories című kiállítás az emlékezés és a felejtés dinamikájára helyezi a hangsúlyt és a különféle tárgyakhoz, mint emlékeink hordozóihoz való viszonyunkat vizsgálja. A cím számos gondolkodóra referál - többek között Hans Ulrich Obrist - és hangsúlyozza az emlékezés veszélyeztetett helyzetét, és a digitális korszakból következő lehetséges amnéziát is.

Az eltérő művészi pozíciókon keresztül az emlékezés törékenysége, manipulálhatósága, a felejtés elleni küzdelem, vagy éppen annak az előidézésére való törekvés jelenik meg. Hangsúlyossá válik a gesztus, amely során egy-egy tárgyba, a múlt egy „archeológiai leletébe” sűrítve jelennek meg, olykor nagyon személyes, máskor a kollektív emlékezetet mozgásba hozó alkotások. Felmerülnek az alábbi kérdések: fetisizáljuk vagy megfosztjuk ezeket a tárgyakat jelentésüktől és a hozzájuk fűződő emlékektől, ha kiragadjuk őket kontextusukból? Vajon egy tárgy megőrzése illetve elpusztítása erősít vagy gyengít a hozzá való viszonyunkon azaz lehetséges-e mesterséges módon előidézni a felejtést, vagy megerősíteni az emlékezés folyamatát?

Simon Wachsmuth Pulad Zurkhaneh című videójában (mely a művész Where We Were Then, Where We Are Now című, a Documenta 12-n bemutatott installációjának része) iráni férfiakat láthatunk a Shiraz bazárban, amint a Zurkhanehet, egy tradicionális testgyakorlatot végzik. A videó fő jellegzetessége, hogy az egykori fegyverzetekre – kard, íj, pajzs – mint funkciójukat elvesztő tárgyakra irányítja a figyelmet. A szuggesztív képek a dokumentarizmus helyett egy nyitott narratívát sejtetnek és ezáltal egymás mellé helyezik a történeti és a kortárs jelentéseket.

Simon Wachsmuth, ©CHIMERA-PROJECT

Asztalos Zsolt jó hallgatóságként és precíz megfigyelőként van számon tartva, ami “hősei” történeteit illeti, mint a Kilőtték, de nem robbant fel (55. Velencei Biennálé, 2013) vagy a Halott tárgyak (Fuga, Budapest, 2014) című munkákban. Azonban új munkája, Az én történetem - az én verzióm egy megváltozott attitűdöt jelöl, melyben a művész egy radikális tettet hajt végre: a könyvek és az egész könyves-szekrény félbevágásának akciója a már meglévő történetek egy szimbolikus, személyes újrainterpretálásaként fogható fel. Ahogy a művész fogalmaz: Az, ahogyan a múltra gondolunk, vagy ahogy a kánont nézzük, formálható és változtatható, hiszen nem egy eredeti igazságról, hanem elsősorban rólunk szól.”

Kútvölgyi-Szabó Áron és Koós Gábor munkáiban családi, személyes tárgyak kerülnek kisajátításra. Kútvölgyi-Szabó nagyapja emblematikus használati tárgyait önti le egy kátránynak tűnő anyaggal, ezáltal azok múltba-ágyazottságát, jelennel való kapcsolatának nehézségét vizsgálva. Ugyanakkor az Unwashable című sorozat a “befeketítés” folyamatát és a megbélyegzés-szerű ítéleteket is tematizálja. Koós egy személyes tárgy lenyomatát készíti el az általa használt technikával. Koós bemutatott munkája egy új nyitányt jelöl munkásságában, amennyiben a korábbi törekvéseitől eltérően ezúttal az emlékek leválasztását tematizálja.

Kútvölgyi-Szabó Áron, ©CHIMERA-PROJECT
 

Sophie Schmidt német származású Bern-ben élő művész kiállításon látható, Eine Woche Bern (One Week Bern) című munkája nagyméretű akvarellek sorozata, mely heti kiadásai nyugtáinak kézzel festett replikája. A precíz manuális munkafolyamat és a tízszeres nagyítás a fénymásolás banalitását egy ikonikus eseménnyé, a nyugtát pedig műalkotássá alakítja. Sorozatba rendezve, az akvarellek jelentéssel ruházzák fel a hétköznapi információkat, melyeket mindennapi rutinunk során észre sem veszünk, vagy nem tartunk fontosnak. Schmidt összegyűjtött és újraalkotott blokkjai azt a kérdést feszegetik, hogy mire érdemes emlékezni illetve, azt a tudatalatti szelekciós folyamatot, mely vezérli, hogy mit őrzünk meg és mit hagyunk ki, tiltunk le a személyes emlékezetünkből.

Sophie Schmidt, ©CHIMERA-PROJECT

Mi történik az emlékeinkkel az információs társadalom korában, hogyan alakítja a digitális szféra emlékezetünket? Bernd Hopfengärtner and Ludwig Zeller Life is Good for Now című legújabb videóját közvetlenül a májusi H3K, Haus der elektronischen Künste Basel-ben történt debütálása után mutatjuk be. A művészek egy olyan Svájc spekulatív képét vázolják fel, mely digitális önrendelkezés jogát érvényesíti. A négy jelenet során, melyek narrációja a különféle tárgyak és az ott lakók perspektívájából történik, a Big Data kulturális következményei válnak hangsúlyossá. Az adattárolás nem más, mint emlékeink tárolásának egy továbbfejlesztett verziója, mely egy radikális változást idéz elő az emlékezéssel kapcsolatos tudásunkban, definíciónkban és fogalmainkban.

Bernd Hopfengärtner and Ludwig Zeller,  ©CHIMERA-PROJECT

Művészek:
Asztalos Zolt
Bernd Hopfengärtner & Ludwig Zeller
Koós Gábor
Kútvölgyi-Szabó Áron
Sophie Schmidt
Simon Wachsmuth

Helyszín: Chimera-Project, 1072 Budapest, Klauzál tér 5.
Látogatható: 2015. november 19 - december 18.

Kapcsolódó tartalom:
Enter/ing – Az FKSE új tagjainak kiállítása
Dékei Kriszta, Áthallás, feszültség, metafora, Asztalos Zsolt