Szeretet a káposzták ölelésében

FOOD: Artist-run restaurant a SoHoban

Szalipszki Judit

Átható petrezselyemillat: ez fogadta a vendégeket, ha betértek a hetvenes évek elején a londoni SoHo egyik kultikus helyének számító FOOD étterembe. A Prince street sarkán fekvő, kezdetben három művész, Carol Goodden, Gordon Matta-Clark és Tina Girouard által üzemeltetett hely ötlete 1971-ben stílszerűen egy Goodden által szervezett tematikus vacsora alkalmával pattant ki Matta-Clark fejéből. A tavaszköszöntő bulin a vendégek virágnak öltöztek, virágot vittek ajándékba és ehető virágokat fogyasztottak.

Goodden ekkoriban fotózott, valamint Trisha Brown társulatában táncolt; Matta-Clark pedig építészeti tanulmányait befejeztével szobrászként és asszisztensként dolgozott, és részt vett a 112 Greene Street megalapításában. Mindketten élénk társasági életet éltek, gyakran látták vendégül barátaikat. Talán egyikőjük sem gondolta volna, hogy Matta-Clark kedves bókja, melyben azt javasolta Gooddennek, hogy éttermet kellene nyitnia, heteken belül valósággá válik. Goodden a partyt követő héten ugyanis rátalált az akkor Comidas Criollas néven működő spanyol étteremre, és meggyőzte az üzemeltetőket bérleti joguk átadásáról. A FOOD hivatalosan végül 1971. szeptember 25-én nyílt meg, a nyitómenü pedig – melyre járókelőket és kiállításlátogatókat egyaránt ingyen láttak vendégül – fokhagymaleves, gumbo, csirkeragu és házikenyér voltak.


A White Columns Archive és a Cosmos Andrew Sarchiapone hagyaték jóvoltából.
 
Amint ez Robert Frank és Gordon Matta-Clark 1972-ben forgatott dokumentumfilmjéből is kiderül, a FOOD több volt egy étteremnél: a dzsentrifikációs folyamatok által még alig érintett, de a művészek és a galériások körében már ekkor is közkedvelt SoHo egyik fontos találkozóhelye, olvasztótégelye és persze a gasztronómiai kísérletezés szabad terepe volt. Aligha szorult különösebb promócióra, mégis, Matta-Clarkék időnként rendhagyó hirdetéseket jelentettek meg a SoHo hatvanas évek végi-hetvenes évek eleji művészeti pezsgését dokumentáló, kulturális iránytűként és programajánlóként is működő kultmagazinban, az Avalancheban. Az 1972-es őszi számban jelent meg például a LOVE AMONG THE CABBAGES - EAT FOOD felirattal ellátott reklám, a tavaszi számban pedig a transzparencia jegyében a FOOD leltárját, költségvetését és holdudvarát listázó hirdetés.
 

A White Columns Archive és a Cosmos Andrew Sarchiapone hagyaték jóvoltából.

A FOOD belső terét a Cornell University-n építészként végzett Matta-Clark tervezte és kivitelezte többedmagával – az étterem kialakítása egyben lehetőséget biztosított arra is, hogy későbbi munkáit megelőlegezendő építészeti beavatkozásokkal kísérletezzen. A korabeli éttermi szokásoktól eltérően nyitott konyhát üzemeltettek, a vendégek szemmel (és orral) követhették az ételek elkészítését – ma már ezt látványkonyhának hívjuk és egyáltalán nem számít extrának. A konyha színpaddá, a főzés (és a mosogatás) pedig performatív eseménnyé vált. Carol Goodden visszaemlékezése szerint Matta-Clark az étteremre egyfajta élő, nyitott, process műként tekintett – mely gondolat a FOOD várossal, építészettel és efemeritással való viszonya tekintetében is illeszkedik a fiatalon elhunyt művész életművébe.




A White Columns Archive és a Cosmos Andrew Sarchiapone hagyaték jóvoltából.

A FOOD-ot nemcsak művészek üzemeltették, de művészek is dolgoztak benne; a hely vendégköre is főként képzőművészekből, performerekből, zenészekből, táncosokból, írókból, építészekből állt (artist-run space volt tehát, pontosabban artist-run restaurant). A FOOD munkatársainak a beosztása éppen ezért rugalmasan alakult, ami egyfelől praktikus volt (hiszen össze lehetett egyeztetni a művészeti elfoglaltságokkal), az étterem működtetése szempontjából azonban nem bizonyult különösen hatékonynak.

Az étteremben friss alapanyagokból készült, a városban akkor különlegesnek számító, de egyszerű, laktató és sok esetben vegetáriánus fogásokat kínáltak megfizethető áron, sőt, sokszor ingyen (a pulton pedig mindig volt egy nagy tál petrezselyem és házi vaj). A környéken itt lehetett először sushit és sashimit enni, melyet az anekdoták szerint Robert Rauschenberg asszisztense, Hisachika Takahashi készített. A menü dinamikusan változott a szezonális alapanyagoknak megfelelően, valamint függött attól is, hogy mihez lehetett éppen jó áron hozzájutni a piacon – a Robert Frank-féle dokumentumfilm első perceiben Goodent látjuk, ahogy Matta-Clarkkal közösen a Fulton Street-i halpiacon pisztrángot vásárolnak és friss rákot vadásznak. (A menü részletes leírása olvasható a New York Magazine 1972. jan. 3-i számában, a The Underground Gourmet rovatban megjelent Food, Glorious Food című cikkben.)


Gordon Matta-Clark: Food (1972)   Forrás: YouTube

A hétköznapi ételek, levesek mellett gyakran (általában vasárnap esténként) került sor vendégszakácsok – többek között Donald Judd és Rauschenberg – által főzött egzotikus és különleges lakomákra, melyek keretében például nyers halakat, velőből készült különlegességeket vagy tojásfehérjében úszkáló tengeri rákokat szolgáltak fel. Mark di Suvero fejéből egy szobrászvacsora ötlete pattant ki, melyen elképzelése szerint evőeszközök helyett csavarhúzóval, kalapáccsal és feszítővassal fogyasztották volna el az ételeket a vendégek. Matta-Clark maga is számos fogást talált ki, mint például a „Matta-csontok” névre hallgató kollagéndús menüt, melynek összetevői többek között a következők voltak: ököruszály-leves, töltött csontok, velő és békacomb provanszi módra. A Matta-vacsorák után a csontokat Takahashi ékszerekké alakította át, az ételereklyéket a vendégek így aztán haza is vihették magukkal. Matta-Clark egyik alkalommal tengeri sügért sütött egészben, amit egy közel egyméteres aszpikba ágyazva tálalt fel – ahogy kissé meglökte az asztalt, az aszpik remegni kezdett, a hal pedig látszólag életre kelt – nem csoda, hogy ezek után mindenki inkább az unalmas csirkeraguból falatozott.


A White Columns Archive és a Cosmos Andrew Sarchiapone hagyaték jóvoltából.

A környék és az étterem életében katalizátorként működő Matta-Clark olyannyira elkötelezte magát a FOOD mellett, hogy akár saját magát is feláldozta volna a konyhaművészet oltárán: St Lee Juniornak 1971-ben írott levelében felveti, hogy igazán nagyszabású film születhetne, ha mindketten felajánlanák saját testüket a vendégek számára eledelként, a véres lakomát pedig dokumentálnák.

Matta-Clark a FOOD előtti években is kísérletezett ehető anyagok felhasználásával, a Photo Fry (1969) művei – a címűkhöz híven – (aranylemezzel kevert) olajban kisütött polaroid-fotók voltak, az Agar-sorozat (1969-70) objektjei pedig zselés állagú agar-agarral összefőzött élelmiszerekből készültek (tej, csokoládé). A FOOD megnyitása előtt néhány hónappal, egy posztminimalista művészek munkáiból rendezett kiállítás (Under the Brooklyn Bridge, kurátor: Alaana Heiss / MoMA PS1, kiállító művészek: Gordon Matta-Clark, Bill Beckly, Tina Girouard, Carl Andre, Sol LeWitt és Dennis Oppenheim) záróeseményeként Carol Goodden és Matta-Clark disznósütést rendeztek a Brooklyn-híd alatt. A relációs műként*/installációként is értelmezhető közösségi eseményre a kiállítás finisszázsa alkalmából került sor, a malacsütés közben a Philip Glass Ensemble játszott, Matta-Clark és Goodden pedig közel ötszáz sülthúsos szendvicset osztottak szét a résztvevők között. A tűzrakáshoz a környéken összegyűjtött, de fel nem használt faágakat Matta-Clark a híd alatt rostokló rozsdás autók köré helyezte - nézetei szerint ezek is részeivé váltak az environmentnek.


A White Columns Archive és a Cosmos Andrew Sarchiapone hagyaték jóvoltából.

A FOODot elméletileg öten alapították: Carol Goodden Matta-Clarkon kívül még az installációs, video- és performanszművész Tina Girouard-t, a szobrászként dolgozó Suzanne Harrist és társulatbeli barátját, Rachel Lew-t vonta be az előkészületekbe. Harris és Lew a nyitónapon még jelen voltak, de nem sokkal később kihátráltak a vállalkozás üzemeltetéséből. Goodden visszaemlékezései szerint Matta-Clark karizmája és ötletei nélkül a hely aligha lett volna kultikus közösségi tér - Matta-Clark érdeklődése ugyanakkor 1972 vége felé alább hagyott, nem vett részt rendszeresen a munkálatokban és a döntéshozatali helyzetekben. A munka oroszlánrésze Gooddenre maradt, aki azonban nehezen tudta összeegyeztetni saját fotós és táncos praxisával a hely működtetését.

A FOOD – bár továbbra is népszerű volt – a megengedő, alkalmazottbarát munkaóráknak, és az üzleti siker helyett a hely közösségi funkcióját előtérbe helyező hozzáállásnak köszönhetően anyagilag nehezen volt fenntartható. A környék néhány év alatt komoly változásokon ment keresztül: az üres gyárépületeket és az alternatív művészeti kezdeményezéseket kereskedelmi galériák és vendéglátóhelyek vették birtokba. Nehezebben lehetett potom pénzért sokszáz négyzetméteres loftokhoz jutni, a FOOD pedig az eredeti tulajdonosok kiválásával profilt (és vendégkört) váltott.

A FOOD hazai emlékezetével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakos hallgatóinak 2008-as tihanyi művésztelepe az ételkészítés közösségteremtő aktusa jegyében zajlott, melyhez éppen Matta-Clark munkássága és a FOOD jelentettek konceptuális alapot.

2013-ban pedig a New York-i Frieze vásáron a Frieze Projects részeként hoztak létre egy hommage-installációt a FOOD szellemiségének és emlékezetének megidézésére. Az ideiglenesen működő étteremben minden nap egy másik művész-szakács – többek között az alapítók közül Carol Goodden és Tina Girouard – látta vendégül a vásár látogatóit.

 

*A relációesztétika Nicolas Bourriaud kifejezése, melyet 1995-ös, hasonló című kötetében fejt ki. Meghatározása szerint „a relációművészet elméleti kiindulópontjában az emberi, emberek közötti kapcsolatok, relációk összessége és ezek társadalmi kontextusa áll, mintsem valami szimbolikus, autonóm és magánjellegű tér igenlése. (...) A művek célja többé nem egy elképzelt vagy utópikus világ létrehozása, hanem a létező valóságon belüli létezési formák vagy cselekvési minták kialakítása.” In: Nicolas Bourriaud: Relációesztétika, Műcsarnok, Budapest, 2007, 13.o.

 
Santopalato blog a (képző)művészet és a gasztronómia kapcsolódási felületeit tapogatja le cikkeken, interjúkon, beszámolókon, ajánlókon és tematikus projektgyűjtések bemutatásán keresztül. A Szeretet a káposzták ölelésében –FOOD: művészétterem a SoHoban című blogbejegyzés az Artmagazin és a Santopalato közös projektje. Blogger: Szalipszki Judit

Bibliográfia:

Natasha Hoare: Matta Clark's FOOD in: The Gourmand Issue 02 

Lori Waxmann: The Banquet Years: FOOD, a SoHo Restaurant in the Early 1970s 

Catherine Morris: FOOD: An Exhibition by White Columns, Walter König, 1999, 33. o. 

Mark Clintberg: The Story of FOOD 

Enzo Scavone: When Atists Lived In SoHo: A Look Back at the Restaurant FOOD by Gordon Matta-Clark and Carol Goodden 

Randy Kennedy: Where meals played the muse in: New York Times, 2007. 02. 21.    

Bethsheba Goldstein Interviews Carol Goodden about the Origins of FOOD In: Soho Memory Project 

Sugár János: FOOD, tranzitblog, 2008. február 2.

http://friezeprojectsny.org/projects/food/

 
Képek forrása: A White Columns Archive és a Cosmos Andrew Sarchiapone hagyaték jóvoltából.