Óda az időhöz

Tranker Kata munkái a Paksi Képtárban

Szegedy-Maszák Zsuzsanna

Tranker Kata Hiányzó végtelen című kiállítása első termében látható munkáinak kiindulópontja John Keats Óda egy görög vázához című verse. Tranker ezzel a gesztussal visszafordítja Keats költeményét, hiszen az inspirációként szolgáló, képzőművészeti alkotásra reflektáló irodalmi műre képzőművészeti munkával válaszol. Amennyiben a különböző művészeti ágak megkülönböztetésének még van – vagy valaha is volt – létjogosultsága, akkor talán a leggyakrabban emlegetett eltérés az irodalmi és a szűkebb értelemben vett képzőművészeti alkotások között az időbeliség jelenléte vagy hiánya. Keats a görög váza időbeli kibontását a narrátor kérdéssorával kísérli meg elérni. Ódája viszont az álló, megfagyott időhöz, a halhatatlansághoz, a gondolatban létező és beteljesületlen gyönyörökhöz (szerelemhez), a nem hallott dallamokhoz szól. Tranker művei ezzel ellentétben a múlthoz és a nosztalgiához fűzött viszonyunkat, a megismételhetetlenség olykor kétségbeejtő gondolatát és a végtelen hiányát járják körül. Az elmúlás és a megvalósíthatatlan archiválás jegyében jelennek meg a régi fotók ismeretlen-elfelejtett arcai, helyszínei, eseményei, a részben kitakart, másik arccal behelyettesített vagy csíkozással fragmentált ábrázatok, a kiszáradt fáról készített felvétel, az elégett gyufaszálak, az eltört cserepek.

  
Részletek Tranker Kata A hiányzó végtelen és Örökélet című installációiból   A művész jóvoltából   © Tranker Kata

Keats ódájának képi elemei közül – a videomunka és a kollázsok sziluettjét adó vázaforma, illetve a PET palackokból kreált hüdriák, amforák és olpék mellett – egyedül a leveles ág jelenik meg visszatérő motívumként, a már Tranker korábbi munkáiból is ismert, papírból kivágott, fehér vagy fekete színű, végtelenül hosszúnak tűnő szomorúfűz formájában. A klasszikus ókori világ megidézését folytatják a só-liszt-gyurmából formázott milói Vénusz és Farnese Atlasz alakjai, a timpanonos homlokzatba helyezett görög templom romjairól készített fotó kollázsa és a balsafadarabkákkal kitöltött trójai ló.


Tranker Kata: Örökélet (részlet), 2017   A művész jóvoltából   © Tranker Kata

Mindezt Tranker a rá jellemző finomsággal, precizitással, felsőfokon művelt anyagmegmunkálással éri el. Az installációkat domináló szelíd színvilágot ritkán, de annál hatásosabban törik meg az itt-ott elejtett neonos színek: a Farnese Atlasz által cipelt, súlyosnak látszó, színes csíkos gumilabda, vagy a négyzethálós mérnöki papírból készült kvázi-matematikai halmazokat ábrázoló kollázsok halvány rózsaszínjei és zöldjei. Utóbbi munkák a kiállítás második termében kapnak helyet, az itt kiállított alkotások a művész szavaival élve a „szubjektív nosztalgia” gondolatköréből erednek, és közülük több a matematika nyelvén ábrázolja az időbeliséget. Ezek a munkák továbbviszik az időszerűségről folytatott elmélkedést: az idő megőrzésének és tárolásának lehetetlenségét és a jövőnk kiszámíthatatlanságának témáját feszegetik.


Tranker Kata: Ugyanaz hiányzik, 2017   A művész jóvoltából   © Tranker Kata

Tranker kiállítása méltó az óda műfajához: tárgya magasztos és egyetemes érvényű, kifejtése terjedelmes, és kétséget kizáróan érzelmi hatásra törekszik.

 

Hiányzó végtelen
Tranker Kata kiállítása
Helyszín: Paksi Képtár (7030 Paks, Tolnai út 2.)
Időpont: 2017. 02. 04. – 2017. 04. 02.

 

Full 005104
Full 005105
Full 005106
Full 005107
Full 005108
Full 005110
Full 005111
Full 005112
Full 005113
Full 005114