Tahiti Madonna a napfény városában

Moholy-Nagy László szegedi éveiről

Váraljai Anna

Moholy-Nagy köztudottan remek tanár volt, de milyen lehetett vajon gimnazistaként? A cikkből megtudhatjuk, miként támogatta a szegedi kamasz irodalmi szárnypróbálgatásait Juhász Gyula és Móra Ferenc, honnan származtak első információi a villamosságról és a mozgóképről, kiderül, hogyan, de főleg kiről készült egyik korai portréja, valamint hogy nemcsak szervezője, de egyik főszereplője is volt az első szegedi avantgárd kiállításnak 1919-ben, és felbukkan Milkó Nyuszi is.

Nemrég emléktáblát állítottak Szegeden Moholy-Nagy László tiszteletére, melynek avatási ünnepségén megjelent a művész New Yorkban élő, Moholy fotóiról ismerős lánya, Hattula Moholy-Nagy, valamint unokája, az Art Cologne igazgatója, Daniel Hug is. A szegedi művészettörténészek nagy adóssága, hogy Moholy-Nagy szegedi tevékenysége az életpálya legkevésbé ismert és felderített része, amely ha alkotói szempontból talán nem is olyan érdekes, mint későbbi pályafutása, ám feltétlenül hozzátartozik a teljes Moholy-képhez, mely csak a fejlődés, a tanulás, a próbálkozások, kísérletezések időszakának ismeretében lehet teljes. A tábla kihelyezése Moholy egykori otthonának falára azért is örömteli esemény, mert megmozdulni látszik az állóvíz mind a megemlékezést, mind a kutatások aktivitását illetően. Ezt a folyamatot elősegítendő a Szegedi Tudományegyetem hallgatóival féléves kutatószeminárium keretében tártuk fel a Szegeden fellelhető, Moholyval kapcsolatos forrásokat, levéltári adalékokat1. Írásom a közös munka eredményeit összegzi. Miután édesapjuk elhagyta őket, a tízéves Weisz László 1905-ben édesanyjával és testvéreivel Moholról Szegedre költözött. Nagybátyja, a korabeli viszonyok között „sztárügyvédnek” számító dr. Nagy Gusztáv segítette megélhetésüket. A fiú az Állami Főgimnázium tanulója lett.2 Legtöbbször kitűnő bizonyítvánnyal zárta a tanévet, a sport azonban nem tartozott az erősségei közé, több félévben is felmentették testgyakorlat alól. A Szegeden érezhetően erősödő antiszemitizmus miatt a család Weiszről Nagyra magyarosított az 1909–1910. tanév főnévkönyvének tanúsága szerint, de vallásukat ezt követően is gyakorolták.3 1911-ben neki ítélték a Szegedi Zsidó Hitközség Baumberger-féle 80 koronás ösztöndíját, melynek oka a fiú tehetségén túl édesanyja számos életrajzi forrásban említett nehéz anyagi helyzete lehetett.4 Az iskola precíz adminisztrációjának köszönhetően azt is tudjuk, hogy milyen év végi jutalomkönyvet kapott, s önszorgalomból milyen különórákon vett részt: franciát és gépírást tanult, emellett pedig a szegedi ifjúsági zenekör rendes tagja volt. Gimnáziumi tanulmányait jeles érettségivel zárta, s kitüntetésül megkapta Gibson A modern villamosság című könyvét, mely nagy hatást gyakorolt rá.

Nagy László az iskolában ismerkedett össze Bach Imrével, illetve testvérével, Bach Lászlóval, s szoros barátságot kötöttek. Általuk került először közel a filmek világához, ugyanis a Bach család ezekben az években központi fűtéssel és a legkorszerűbb felszerelésekkel, valamint különleges üveggyöngy mozivászonnal ellátott, 1000 férőhelyes mozit alapított Szegeden, ahol a némafilmeket Pestről bérelt, tíztagú szalonzenekar kísérte. A fiúnak az új filmekre állandó bejárása volt, s úgy tűnik, a moziban szerzett vizuális tapasztalatok minden bizonnyal hatottak későbbi filmjeire és díszletterveire is. Irodalom iránti tehetsége, fokozott érdeklődése már az iskolában megmutatkozott: hatodik osztályos korától iskolai vitaíróként működött. Művészi pályafutását is íróként kezdte, legtöbb költeménye Szegeden született; kezdetben verseket, később novellákat és kritikákat is írt.5 


Moholy-Nagy László: „Tahiti Madonna” (Fischhof Ágota arcképe, Lány birsalmával), 1919, olaj, vászon, 89,5 x 59,5 cm, magángyűjtemény © / Fotó: Dömötör Mihály

„Moholy-Nagy László Szegeden körülbelül az 1918/19-es években élt, mintegy 23 éves korában. Bútorozott szobát bérelt, ha jól emlékszem, rokonánál. Középmagas, szemüveges, minden iránt érdeklődő, kevés beszédű, intelligens, erősen haladó gondolkodású fiatalember volt. Akik érdekelték, azokkal nagyon meg tudta magát kedveltetni. Velem a szegedi Somogyi Könyvtárban került baráti kapcsolatba. Szívélyes érintkezést tartott fenn többek között Juhász Gyulával és Gergely Sándor jó nevű szobrászművésszel is. Festett, rajzolt, írói ambíciói is voltak. Már akkor, fiatalon, mindenben feltűnt és kitűnt. Juhász Gyulával együtt Moholy-Nagy szorgalmas látogatója volt nemcsak a könyvtárnak, de a házunknak is. Ilyenkor a két eléggé szófukar jó barát igen élénken társalgott. Házunkban Moholy-Nagy kívánságára modellt ültem... Előzetesen levett a fáról egy nagy birsalmát és azt a kezembe helyezte. Így készített portrét rólam. Ezt nem írta alá, hanem a jobb felső sarokban „Ági” megjelölést alkalmazott. Munkája közben, amikor érdeklődően felvetettem, hogy elég sokáig készül a portré, azt válaszolta, hogy tanulmányoznia is kell. Arra a barátságos észrevételemre pedig, hogy a kép alig hasonlít rám, az volt a válasza, hogy nem fényképet, hanem festményt készít rólam, úgy, amilyennek lát. Főnököm, Móra Ferenc is megkedvelte a tehetséges művészt, és amikor portrémat a kiállításon meglátta, spontán azt mondta rá: Tahiti Madonna, az arc sötét színei miatt Gauguin műveire célozva.”6


Moholy-Nagy László: Juhász Gyula portréja, 1919, grafit, papír, Móra Ferenc Múzeum, Szeged © Móra Ferenc Múzeum


Moholy-Nagy László: A szegedi vasúti híd, 1919, grafit, papír, magántulajdon (letét, Móra Ferenc Múzeum, Szeged) © Móra Ferenc Múzeum

Első versei, köztük az aradi vértanúk tiszteletére írott alkalmi verse7, egy szerelmes vers és egy édesanyjáról szóló költemény az akkor Móra Ferenc főszerkesztősége alatt álló Szegedi Naplóban jelent meg eleinte Weisz László, később Nagy László név alatt.8 1912-ben a Délmagyarország is közölte három elégikus hangulatú költeményét: az Egy fehér ház előtt, Leány jött az őszben és a Várok az estben címűeket. Moholy-Nagyot magyartanára, Striegl F. József fordította az irodalom irányába, s a rendszeresen publikáló iskolás fiú 1913-ban (számos más díj és jutalom mellett) elnyerte a magyar nyelvi és irodalmi önképzőkör 10 koronás első díját, de pénzjutalomban részesült komoly kritikai munkája miatt is. Móra Ferenccel való kapcsolatáról annyit lehet tudni, hogy feltehetőleg a Somogyi Könyvtárban ismerkedtek össze, ahol a fiú gyakran megfordult, s bár kapcsolatuk sosem volt szoros, a kezdetekben mégis Móra karolta fel az akkor még írónak készülő gimnazistát,9 erről tanúskodik Moholy Mórához írott ifjúkori levele.10

Moholy-Nagy Szegedről elkerülve Hevesy Ivánnal, a szegedi származású filmesztétával Budapesten folyóiratot alapított Jelenkor címmel, melyben szintén jelentek meg versei, novellái, kritikái.11 Habár a Jelenkor nem szegedi kötődésű orgánum, mégis kapcsolata volt a várossal, hisz Moholy megkérte Mórát, rendszeresen közölje a folyóirat aktuális programfüzetét a Szegedi Naplóban. A Jelenkorban publikált kritikáiban már megfigyelhetők olyan asszociációk, melyek későbbi munkásságát előlegezik: Pajzs Elemér Az agglegény Pinterics című regényével kapcsolatban az író azon képességét dicséri, hogy gyermekemlékeit, mint az időben egymástól oly messze eső pillanatfelvételeket, szerves mozgóképpé tudta alakítani, illetve a jó írót fotográfushoz hasonlítja. (Moholy)-Nagy László a gimnáziumi érettségi után joghallgató lett Budapesten, tanulmányait azonban, mivel időközben besorozták, kénytelen volt szüneteltetni. 1917-ben megsebesült, ezt követően azonban rövid ideig újra Szegeden lábadozott.

A harcokban tüzérségi megfigyelőként szerzett kitüntetést. A fronton számos rajzot készített, melyek közül többet barátjának, Bach Imrének küldött haza. Három levelezőlapot címzett Babits Mihálynak is, azonban vele, a mítosszal ellentétben csak futólag ismerhették egymást. Babits nem tanította őt Szegeden, valószínűleg Budapesten találkoztak érintőleg, Hevesy Iván körein keresztül.12 (Szegedi levelezéséről és rajzos tábori levelezőlapjairól korábban az Artmagazinban jelent meg: Nagy Levente: Iván, ez csak jó? – a Moholy-életmű legelső darabjai: a beszélő rajzos-szöveges tábori postai levelezőlapok I. Artmagazin 2010/6, 60–63. o., és Moholy-Nagy László katonaévei – A beszélő rajzos-szöveges tábori postai levelezőlapok II., Artmagazin 2011/2, 58–60. o. – szerk.) 1919-ben ismét visszaköltözött Szegedre, és összebarátkozott Gergely Sándor szobrásszal, a MA köréhez tartozó, tehetséges, ám halála után gyakorlatilag elfeledett Hildebrandt-növendékkel. Gergely ötvösművész menyasszonya, Milkó Erzsébet visszaemlékezése szerint a két fiatal a Pálmay családnál kötött ismeretséget, amikor Moholy-Nagy Pálmay Margitnak udvarolt. Barátságuk tartósnak bizonyult, hisz ők ketten voltak a tulajdonképpeni modern művészeti törekvések képviselői a városban. Juhász Gyula 1919 nyarán kiadott új verseskötetete, az Én vérem címlapján is Gergely linómetszete szerepelt.13 A szobrász ekkor már rövid ideje egy hangsúlyozottan „nem a múlt sablonjaira épülő” művészeti szabadiskolát működtetett”, méghozzá „nem csontos, kiszáradt akadémiai tanárokkal az élén, hanem fiatal, lelkes emberekkel, akik a most születő új renaissance harcosainak érzik magukat”.14 A dolgozók széles körű nevelését végző igen népszerű szabadiskolában a legkiválóbb helyi szakemberek tanítottak, az irodalom és filozófia oktatását például Juhász Gyula, az alakrajzot Heller Ödön, a szobrászatot az aktivista Gergely Sándor oktatta.15 A tandíjat 60 koronában állapították meg, de a szegény sorsú tehetségeknek ingyenes képzést biztosítottak.16 Ezzel párhuzamosan Gergely megnyitotta saját műtermét is a városközpontban, a mai Aradi Vértanúk terén, vagyis az egykori Gizella tér 3. szám alatt. Juhász Gyula így ír a műteremről: „Az ifjú művész atelierje könyvespolcán az antik mesterekről, Klingerről szóló monográfiák, Rodin beszélgetései a művészetről, de az állványokon egy egészen más, új világ formái, gesztusai, vonaglásai.”17 Novemberben Gergely Mattis-Teutsch Jánossal közösen állított ki Pesten. A MA-kör éppen Gergellyel való kapcsolata miatt tartotta első vidéki matinéját Szegeden 1918. december 29-én, vasárnap délelőtt. Kassákék Gergely műtermébe is ellátogattak.

A fiatal Moholy akkor még nem tartozott a MA köréhez, kiállításaikon sem szerepelt, Kassák ugyanis még nem ítélte kiállításra vagy közlésre alkalmasnak a MA-val rokonszenvező pályakezdő művész munkáit. Ennek ellenére Moholy-Nagy is aláírta az aktivista művészek Forradalmárok! című 1919. márciusi kiáltványát. Moholy-Nagy abban az időben Gergely szomszédságában, a Gizella tér 4. szám alatt vett ki szobát magának. A szobrász mutatta be Juhász Gyulának és a MA-ba álnéven publikáló Kahána Mózes írónak. Juhász Gyula, a művészi újdonságokra érzékeny költő tehetségesnek ítélte a fiatal grafikust, és lehetősége szerint támogatta is. Ő írt első ízben cikkeket Moholy-Nagy képzőművészeti tevékenységéről, aki pedig megrajzolta a költő kemény, határozott, harcosabb oldalát felvillantó portréját.18


Móra Ferenc és Fischhof Ágota a Kultúrpalotában, Somogyi Könyvtár, 1919. július   Fotó: Lugosi Döme © Móra Ferenc Múzeum, Irodalomtörténeti gyűjtemény

Szegedi tartózkodása idején készítette el az alapítóról elnevezett Somogyi Könyvtárban Móra Ferenc mellett könyvtárosként dolgozó és sok szegedi művész múzsájaként tisztelt Fischhof Ágota portréját, a később „Tahiti Madonnaként” híressé vált festményt, és Aczél Mary (dr. Polgár Istvánné) arcképét, ez utóbbi azonban sok más Moholy-képpel együtt a háború alatt megsemmisült.19 Fischhof Ágota úrilány volt, akit szülei kifogástalan neveltetésben részesítettek: teniszezett, úszott, vívott, Balázs Béla édesanyjától tanult franciául, Király König Pétertől pedig zongorázni. Könyvek iránti rajongása miatt önkéntes könyvtári munkát vállalt. Apró Ferenc még személyesen beszélt az idős hölggyel, aki elmondta, hogy már az ablakból figyelte a könyvtárba igyekvő Juhász Gyulát, és előre kikészítette kedvenc könyveit. Élete végéig féltve őrizte Móra Ferenccel váltott 80 darab levelét. Moholy is sokat időzött a Somogyi Könyvtárban, s ott ismerkedett meg Ágotával, akinek családjától engedélyt kért, hogy lefesthesse a lányt (1970-ben bukkant fel a Móra Ferenc Múzeumban Moholy-Nagy másik, szegedi tartózkodása alatt készített rajza, a Kézimunkázó nő, amely Back Manci fotográfusnő családjától került elő.20 Abban az évben érkezett ugyanide egy szintén Szegeden készült, az egykori vasúti hidat ábrázoló Moholy-rajz is.)


Fischhof Ágota portréja, 1920, magángyűjtemény   Fotó: Gömöri Sári (dr. Bedőné) műterme

Hamar kiderült, hogy a haladó szellemű fiatal művészek hazai körülmények között nem tudják megvalósítani elképzeléseiket, s ezért, valamint anyagi problémáik miatt elhatározták, hogy külföldön próbálnak szerencsét. 1919 őszén megrendezték első és egyben utolsó közös kiállításukat Szegeden, Gergely műtermében, hogy az abból befolyó pénzből fedezhessék útiköltségüket. Az avantgárd kiállítás híre hamar elterjedt a városban, több szegedi lap közölte Gergely és Moholy külföldre költözésének szándékát. A kiállításon egyébként szerepeltek Milkó Erzsébet finom művű ötvösmunkái is, gyűrűk, nyakékek és kézelőgombok. Gergely 1918. január elején ismerkedett meg Milkó Izidor szabadkai író unokahúgával (akit városszerte csak Milkó Nyusziként emlegettek). Ő volt az első szegedi újságírónő; 1915-ben a Móra szerkesztette Szegedi Naplónál kezdte pályáját, majd beiratkozott a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakára. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az ott megválasztott öttagú diáktanács tagja lett, mely tevékenységéért kizárták az iskolából, még azt sem engedélyezték számára, hogy magántanítvány legyen. 1919 júliusában vöröskeresztes vonattal érkezett Szegedre jegyeséhez, s vett részt az őszi kiállításon. Fischhof Ágota visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a megnyitón, melyet Juhász Gyula vezetett fel pár mondattal, családias volt a hangulat. A kiállított művek listájáról nem készült semmilyen dokumentáció, így a kiállítás rekonstruálásakor korabeli cikkekre hagyatkozhatunk csupán. A műterem kis mérete miatt az alkotásokat csak összezsúfolva tudták installálni: a falon Moholy festményei, rajzai között helyett kapott mentoruk, Juhász Gyula fényképe is, Milkó Erzsébet munkáit pedig egy asztalon helyezték el. A varázslatos aurájú Fischhof-portré, a Móra Ferenc által „Tahiti Madonnának” keresztelt nagy méretű olajfestmény a bejárattal szemközti falon, középen függhetett.21 Juhász Gyulának két cikke jelent meg a kiállításról, melyekből kiderül, hogy tudatában volt a tárlat és a kiállító művészek jelentőségének. A „szerény szegedi atelier-ben” bombaként robbanó, „európai értékű és jelentőségű” kiállítást a korabeli európai művészeti törekvések legkomolyabbjai közt említi. Az impresszionizmuson túli új művészetnek nevezi, melynek megértéséhez nem elegendő a „régi smokkság”.22


Gergely Sándor: Tabu, fehér mészkő, Móra Ferenc Múzeum, Szeged © Móra Ferenc Múzeum

A konzervatív befogadói közeg nem tudott mit kezdeni az avantgárd törekvésekkel, csupán Moholy-Nagy és Milkó adtak át értékesítésre néhány munkát Engel Lajos szegedi műkereskedésébe. A kiállítást követően Moholy még azon év novemberében, Gergely Sándor és Milkó Erzsébet pedig 1920 februárjában, házasságkötésük után hagyták el az országot. A pár először Münchenbe költözött, ahol azonban Milkó nem kapott letelepedési engedélyt. Gergely végül Berlinben talált munkát a Fritz Gurlitt műkereskedő cég művészeti tanácsadójaként. Moholy-Nagy külföldre távozása előtt az egyetlen szegedi női fotográfussal, Back Mancival lefotóztatta munkáit, s csak az üvegnegatívokat vitte magával, fizetségként pedig neki ajándékozta a már említett Kézimunkázó nő című rajzát.23 Szegedről először Bécsbe, majd Németországba költözött, ahol Gergely közvetítésével a Fritz Gurlitt Galéria rendezett kiállítást az ő, valamint Nemes Lampérth József és két fiatal német művész festményeiből és rajzaiból. A kiállítás katalógusából Moholy egyet Szegedre postázott Juhász Gyulának. Gergely és Moholy szűkebb baráti köre a Berlinben élő magyar művészekből (Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Kernstok Károly, Bató József) állt, egészen Gergely tragikus öngyilkosságáig.

A szerző köszönettel tartozik Szelesi Zoltán művészettörténésznek a Móra Ferenc Múzeumban végzett egykori munkájáért, a Szegedi Tudományegyetem hallgatóinak forráskutatásaiért, Szabó Tamás muzeológus és dr. Apró Ferenc helytörténeti kutatásaiért, dr. Ábrahám Vera és a Szegedi Zsidó Hitközség, valamint Hattula Moholy-Nagy segítségéért.

1 Az SZTE–BTK Filozófia Tanszékének hallgatói közül a kutatásban és a publikáció létrehozásában részt vett: Csereklei Nikoletta, Ghymessi Tamás, Csapó Bianka, Kormányos Ákos, Fekete Tímea, Juhász Eszter Sára.
2 Szegedi Állami Főgimnázium Főnévkönyve 1905–1906, VIII. 54. C. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged.
3 Szegedi Állami Főgimnázium Főnévkönyve 1909–1910, VIII 54. C. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged.
4 Szegedi Zsidó Hitközség 1910. évi jelentése. Szegedi Zsidó Hitközség Könyvtára, leltári szám: 2078. A Bamberger-alapítványról 1874 óta van tudomásunk. A teljes neve Bamberger Sámuel és Prosznitz Rozál Alapítvány volt, melyet a feleség hozott létre 10 000 forinttal a férj emlékére. Ezt az összeget egészítette ki az anyja kérésére 1000 forinttal dr. Bamberger Béla, aki a Löw– Kulinyi-könyv tanúsága szerint egy szegedi ügyvéd volt.
5 Lengyel András: A „nyomdafesték” vonzásában. Moholy-Nagy László indulásához. In: „Közkatonái a tollnak…” Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, 1999, Bába és Társai Kft., 229–237. o.
6 Részlet Fischhof Ágota szóbeli visszaemlékezéséből, Szabó Tamás muzeológus MFM közbenjárásával.
7 Nagy László: A tizenhárom. In: Szegedi Napló, 1911. október 6.
8 Péter László: Moholy-Nagy versei. In: Tiszatáj, 1972/8.
9 Lengyel András: Moholy-Nagy és Móra. In: Délmagyar, 1985. márc. 23. 8. o.
10 Moholy-Nagy László levele Móra Ferenchez. Csongrád Megyei Levéltár. Fond X. 58. 28/1918.
11 Hevesy Iván és Moholy-Nagy László. In: Életünk, 1981. 12. sz. 1098–1110. o.
12 Sipos Lajos: Babits Mihály és Moholy-Nagy László „találkozásai”. In: Tiszatáj, 2008. 62/11, 74–82. o.
13 Apró Ferenc: Moholy-Nagy László és Gergely Sándor. In: Délmagyarország, 1982. augusztus 28.
14 Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966–67. 1. Szeged, 1968, 173. o.
15 Apró Ferenc: Gergely Sándor, az aktivisták szobrásza. In: Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986.
16 Megnyílt a Képzőművészeti Szabadiskola. In: Délmagyar, 1919. máj. 21.
17 Juhász Gyula: Egy szegedi műteremtárlatról. In: Délmagyarország, 1919. nov. 4. 2. o.
18 Lengyel András: Moholy-Nagy Juhász Gyula-portréja. In: Új Tükör, 1983. ápr. 3. 15. o.
19 Fischhof Ágotáról és a képről lásd részletesebben: Szabó Tamás: A „Tahiti Madonna” II/I. (Moholy-Nagy László szegedi múzsája). In: Szeged, a város folyóirata, 2016. november, 2–16. o.
20 Szelesi Zoltán: A szegedi múzeum rajzművészeti gyűjteménye. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980– 1981–1. Szeged, 1984, 373. o.
21 A szegedi Móra Múzeum 2016. november 24. – 2017. március 19. között Moholy-Nagy és a szegedi avantgárd című kamarakiállítással emlékezett meg a szegedi avantgárd törekvések ezen rövid időszakáról, ahol az 1919-es kiállítás részleges rekontrukciójára is kísérletet tettek.
22 Juhász Gyula: Egy szegedi műteremtárlatról. In: Délmagyarország, 1919. november 4. 2. o.
23 Apró Ferenc: Képek a szegedi zsidóság múltjából, Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, Szeged, 2014, 206. o.