A Bloomberg New Contemporaries 1949 óta nyújt bemutatkozási lehetőséget a frissdiplomás, illetve mesterszakos művészeknek, amelynek legutóbb a Newcastle upon Tyne-ban található Baltic Gateshead és projektkiállítótere, a Baltic 39 adott otthont. A résztvevőket minden évben háromtagú zsűri választja ki kétrostás eljárással – hozzávetőleg 1500 jelentkezőből. A korábbi évek sikeres pályázói között szerepel például Mona Hatoum, vagy Damien Hirst, és olyan szakemberek zsűrizték már a pályázatokat, mint Hans Ulich Obrist, Dinos Chapman, illetve Phil Collins.

Több szempontból is találó helyszín a Baltic és a Baltic 39. A Londoni Tate Modernhez hasonlóan a Baltic is egy átalakított malomépületben működő intézmény, ami meghatározó színterévé vált Északkelet-Anglia művészeti életének. A Baltic 39 ezzel szemben egy kisebb jelentőségű, felújított – régen raktárépületként működő – épületkomplexum a város szívében, aminek csak a legfelső emelete funkcionál galériaként.

Balról jobbra: Rhona Mühlebach, Christy Burdock, Devlin Shea, Tereza Červeňová; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

Jack Killick, Carla Lavin; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

Caitlinn Hazell, Adam Castle and Ed Twaddle; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

A katalógusban megjelent interjúban Caroline Achaintre (az egyik zsűritag) maga is rámutat a helyszínválasztás sikerességére, és hozzáfűzi, hogy e döntésükkel egyik fő céljuk az ország Londonon kívüli művészi életének kiemelése és az új művésznemzedék nemzeti identitásának decentralizálása volt. Ez az állítás azonban csalóka, hiszen a kiválasztott művészek túlnyomó többsége londoni egyetemekről került ki. Következésképpen a kiállítás korántsem képviseli az egész ország fiatal művészgenerációját. Ken Lum – a 2008-as kiállítás zsűritagja – korábban kifejtette egy interjúban, hogy a főváros tanulóinak alkotásai és az ország más városait képviselő egyetemeken készültek közt határozott különbség figyelhető meg. Mindez feltehetően nem Anglia többi egyetemét minősíti. Ennek sok oka lehet, többek közt az oktatási különbségek, a zsűrik ízlésének és elvárásainak elfogultságai, valamint a művészeti felsőoktatásnak azok az aktuális nehézségei, amik kevésbé érintik a londoni művészeti buborékot. George Shaw is szólt arról interjújában, hogy szinte csoda, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben a felsőfokú művészeti képzőintézmények egyáltalán még fenntarthatók Angliában.

Tom Platt, Martin Sekera; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

Callum Bowden, Irvin Pascal, Tom Platt, Nathan Ray Newton; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

Az angol művészeti felsőoktatási rendszerről érdemes tudni, hogy az úgynevezett fine art szakok dominálnak, melyek a kísérletezésre és a technikai sokszínűségre helyezik a hangsúlyt. Ezenfelül számtalan, az egyetem intézetén túlmutató támogatást kínálnak a hallgatóiknak. Ez a rendszer a külföldről érkezőknek is vonzó lehet, hiszen sok időt hagy a diszciplínák közti határok kutatására és az integrálásra. Így, annak ellenére, hogy nincs az ország egésze képviseltetve, a kiállítás a résztvevők nemzeti hovatartozása szempontjából is igen sokrétű. George Shaw szerint ezt a sokszínűséget „a szorongás nyelvezete” fonja össze, ami valóban feltűnő a kiállítóterekbe lépve. Olyannyira, hogy a kiállításnak a Balticban felállított részét folyamatosan átjárja a Seth Pimlott és Ladan Hussein által készített Nina Simone jellegű, keserédes zenei kompozíció lüktető harmóniája, amely elől képtelenség menekülni. Beszűrődik a mellékszobákba is, mintegy nyomatékosítva a többi alkotás mondanivalóját. Még az olyan munkáknál is jelen van ez az émelyítő érzés, melyek inkább formai kérdéseket feszegetnek, vagy humorosan közelítik meg témájukat.

David Walker Kennedy, Seth Pimlott; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

A Brexit által felvetett kérdések, kételyek és félelmek tünetegyüttese is egyértelműen fellelhető a termekben. Tom Platt például tekintet nélküli, néma, monumentális, festett Superman-figuráját állítja szembe egy igencsak megviselt és taszító külsejű űrlény-szoborral. Ez a cinikus polaritás fajul el irányíthatatlanul Callum Bowden Oxygen of Terror videóalkotásában is. A kisfilmben a tanárokra kiszabott új törvény – miszerint kötelesek jelenteni azon diákjaikat, akiket megítélésük szerint a radikalizálódás veszélye fenyeget – bizonytalanságot és gyanakvást keltő jellege kerül kereszttűzbe. A fokozottan bizalmatlan hangulatot tovább árnyalja Irvin Pascal fallikus, rakétaszerű szobra, mely az idegenség fogalmát a globalizációs és poszt-koloniális folyamatok tükrében vizsgálja. A kurátorok jó érzékkel párosították össze Pascal alkotását Nathan Ray Newton Horned Cycloptic Aristocrat című grandiózus tusfestményével, ezzel határozottan utalva a múltbeli és a jelenlegi, a társadalmi hierarchiákban feszülő önellentmondásokra.

Callum Bowden; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

Nagy teret nyertek a kiállításon az Angliában divatosnak tekinthető DIY-kultúra (Do It Yourself – Csináld magad) motívumai is. Katarzyna Perlak videómunkájában például többször is szerepel maga a forgatási aktus, illetve Darek Fortas a színfalak mögötti eszközöket és világot ábrázoló Structure VII. című fotója is lerántja a leplet a műalkotásokat övező misztériumról. Ez a tendencia tovább építi a kiállításban felsejlő mizantróp pánikot, amit mindazonáltal megtörni látszik Eleanor Breeze festménykettőse. Követve a trendet, ő is meghagyta a festészeti eljárás bizonyos – alapesetben nem kívánatos – nyomait, de ahelyett, hogy azok fényt derítenének a folyamatra, vagy a tartalomra, inkább megkérdőjelezik azt, és elbizonytalanítják a nézőt – a bűvésztrükkből újra csodát varázsolva.

David Walker Kennedy, Neil Carroll, Tom Hatton; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

Eleanor Breeze, Amanda Moström; Bloomberg New Contemporaries 2017 kiállításnézet, BALTIC Centre for Contemporary Art, Gateshead. Fotó: Colin Davison © 2017 BALTIC

A Bloomberg New Contemporaries évről-évre rendkívül fontos platformot biztosít arra, hogy a feltörekvő művészek főbb gondolatait, érzéseit felszínre hozza. Az idei tárlaton tapintható az „otthonosság” és „idegenség” közti feszültség. A Bloomberg New Contemporaries honlapján további ismereteket lehet szerezni a kiállítókról, ami értékes adatbázis lehet az angliai (illetve a londoni) művészeti élet változásait értelmezni vágyóknak.