Herbárium

Mátyási Péter kiállítása a B32 Galériában

A természet és a kultúra/ember elválasztottságának feloldására, illetve a természet egyszerűséggel és állandósággal terhes, túlságosan is rugalmasan használt fogalmának megkérdőjelezésére hozza Bruno Latour a Nat/Cul fogalmát. A bibliai teremtés-mítosz óta kitartani látszik az emberiség felelősségérzete a természet megszelídítése iránt. Előszeretettel képzeljük magunkat a természeten kívül állónak, a kultúránk által megkülönböztetettnek. A természet még a legjobb esetben is valami megfigyelendő és tudományosan kikutatandó, de mindig a „másik“, a „vad“ marad.

Latour szerint a világunk sosem volt ilyen értelemben modern, sokkal inkább egy hibrid. Nat/Cul. Ilyenek Mátyási Péter Herbárium című kiállításon bemutatott munkái is. A művész a természetet alakítja kultúrává, műtárggyá, miközben a megszelídített természet újravadonosodásának, az emberi jelenlét hiányának, annak következményeinek állít emléket. Sziszifuszi erőfeszítéssel transzponálja és fogalmazza újjá a kiállítótérben édesapja távozása után évekig gondozás nélkül maradt termő kert a tervező avagy teremtő (ember) által nem tervezett vadhajtásait. A művész eredeti tevékenysége, személyes munkája, az örökölt és elvadult kert rendezése, halk háttérzeneként, egy absztrakt negatívként van jelen, míg a kiállításra hozott organikus matéria olyan, mint a kert újfenti megszelídítése során leválasztott lelet, néha kórkép. A gondozás hiányában elpusztult gyümölcsfák darabjai, beteg levelek, felhalmozott tűlevelek egy precíz pontosságú, a természettudományi múzeumok és csodakamrák szürrealitásával játszó művészeti installációban kapnak új jelentést, lesznek egyszerre objektum és szubjektum, azaz Nat/Cul.


Végtelen tőke

 

Herbárium
Helyszín: B32 Galéria (1111 Budapest, Bartók Béla út 32.)
Megtekinthető: 2018. június 27–július 19.
Megnyitó: 2018. június 27., 18 óra 

A kiállítást megnyitja: Németh Vova
Kurátor: Major Virág

full_005522.jpg
NÖVÉNYEKRŐL JÓT ÉS ROSSZAT

Korábban is voltak párhuzamos rendezvényei a kasseli Documentának – legutóbb, vagyis öt évvel ezelőtt például Kabulban – és idén sincs ez másként. Ezúttal azonban nagyobb hangsúlyt kapott a másik helyszín is, hogy valóban kétpólusú legyen a show. Előző lapszámunkban már gondolatban végigcaplattunk az április óta kortárs képzőművészeti produkciókkal telített Athénon, június elején pedig végre Kasselban is megnyíltak a kiállítóterek: ex-földalattiállomás, használaton kívüli kirakatok vagy mozik kapui.

full_005538.png
FAFAJ A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁKON

Mire jó az akácfa? Tudjuk, hogy megköti a futóhomokot, virágából lesz az egyik legfinomabb méz, de az is igaz, hogy nem a honfoglaló magyarokkal jött hozzánk, hanem Amerikából kaptuk. Ha valahol megtelepszik, elkezdi kiszorítani a gyengébb fajokat, hiába azok az őshonosak. Most akkor hogyan viszonyuljunk hozzá? Asszimilálódjon, integráljuk a honi flórába, vagy igyekezzünk megszabadulni tőle? És hogyan viszonyuljunk ahhoz, hogy mások mikor hogyan viszonyulnak hozzá és a hozzá hasonlókhoz? Drámai kérdések, de szórakozva tudjuk majd végiggondolni őket.