Két, egymástól távoli és eltérő területéről érkezett, hogy most egy kiállítótérben találkozzon össze a magyar kortárs világ két invenciózus alkotója, Bukta Imre és Pintér Béla.

 

Akik csütörtök este részt vettek Pintér Béla tárlatvezetésén különleges esemény tanúi lehettek: hogyan születik egy teljesen más természetű kiállításból önálló és személyre szabott performance. Még egy hétig nyitva lesz a Kieselbach Galéria Nálunk, vidéken című Bukta Imre tárlata, ami már eddig is az utóbbi évtized leglátogatottabb - magángalériában tartott - kortárs kiállításává vált. 

A kiállítás alkalmával a galéria gondozásában könyv jelent meg a Bukta életműről és a kiállítás képeiről. 

A kiállítás eddigi sikere azt bizonyítja, hogy egy kortárs festő világa könnyen összekapcsolódhat más nagy sikerű művészeti ágak világával - így került képbe a látszólag távoli területen alkotó Pintér Béla, akinek színházi munkájában nagyon is analóg gondolatiság tapintható ki, ahogy a megmaradt paraszti formákon keresztül képes jelenünket egyszerre plasztikusan és egyedien ábrázolni.

 

 

Pintér és Bukta személyesen először a Kieselbach Galériában találkoztak. Kölcsönösen követik és tisztelik egymás munkáit, így a találkozót egy sajátos tárlatvezetés követte, amiben Pintér Béla a Bukta képek előtt saját személyes történeteit mesélte el gyerekkorából, kitérve – erős eufémizmussak élve – a vidékhez köthető speciális személyiségformáló erőkig.

 

A különleges tárlatvezetés eseményeit négy kamera rögzítette azzal a szándékkal, hogy mindez később másokkal is megosztható legyen. A hosszabbítás hetében a látogatók a galéria különtermében nézhetik meg a Pintér Béla sajátos tárlatvezetéséről szóló filmet. A Nálunk, vidéken című kiállítás tehát egy héttel meghosszabbítva látható a Kieselbach Galériában - február 23-ig naponta 10 órától 18 óráig – és természetesen a különfilmmel kiegészítve.

 

 

Bukta Imre korunk egyik legelismertebb kortárs képzőművésze, aki Budapesttől 130 kilométerre, keletre, Heves megye déli határán fekvő Mezőszemerén él, fest, dolgozik, és nagyon úgy tűnik, nemcsak fizikailag találta meg ott a helyét, hanem spirituálisan is. A mai magyar vidék nem éppen festői világ, közel hajolva hozzá semmi nem látszik például a Budapestről elképzelt falusi kurzusromantika idilljéből, viszont annál több Bukta személyes hitelességéből – ő ismeri és szereti is ezt a nem éppen festői világot. 

Jerger Krisztina művészettörténész – a kötetbe írók egyike - egy korábbi kiállítás megnyitójában utalt arra, hogy ha ma nem valóságshow-k léptek volna a társadalom leíró szociológia helyére, talán Bukta Imre sem festő, hanem szociológus lenne. Nyelvezete a festményektől a legkorszerűbb technikákig terjed, mindezeket egy cél érdekében alkalmazza, Mezőszemerére pedig úgy tekint, mint egy vizuális univerzumra, aminek kifogyhatatlan motívumait úgy jeleníti meg, hogy a világ legrangosabb kiállítótermeiben is értik.