TOP 5 MŰALKOTÁS – Karafiáth Orsolya szerint

A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A következő válaszadónk Karafiáth Orsolya költő, fordító, publicista, énekesnő.

1995-től 1999-ig az ELTE bölcsészkarán könyvtár és észt szakon, majd 1998–2002 között magyar–könyvtár tanárszakon tanult. A Ludwig Múzeumban könyvtáros és irodalmi rendezvények szervezője volt 2005 júniusáig. 2006 nyaráig a Kréta iskolai magazinnál dolgozott szerkesztőként. Újságíróként működött, kritikái, recenziói, tárcái és interjúi rendszeresen olvashatóak a Könyvhét, litera.hu, a Magyar Könyvgyűjtő és az Elle hasábjain. Az Elektrik Bugi Kommandó együttesben énekelt. 2015-től a 24.hu állandó szerzője.

Amikor egyik kedvenc regényemben, a Makrában elkészül a torz portré, Makra Ferenc fémlemezekből hegesztett fejszobra, az alkotó ijed meg legjobban. A remekműveket mindenki felismeri. Még ha hátra is kell hőkölniük az igazságától. Még ha taszítja is őket. Makra felhoz magából valamit, ösztönösen, sosem tanulta a módját, és sosem akart művészetet csinálni. A ferde vonások, a darabosság, a zsigerből eltalált arányok, a puszta véletlentől széttartó lemezszélek felmutatják őt. És rögtön valami rajta túlmutatót is. Dana persze tanult művész. Mégis, mikor először láttam a kutyafalkáját vagy a pusztuló fémbe dermedt, megkövült menekülésbe szilárdult emberfiguráit, a fémhorpaszú kutyáit, ahogy ráharapnak a rozsdahúsra, ez a fajta igazság tükröződött belőle. A korrodálódó élet. Fémes íz a szájban. A Brutust először egy kertben láttam. Éjszaka volt, nagy hóban mentem a házhoz. Kutyaárnyék. Mozdulatlan, szinte hallottam a hörgést. Megállt bennem az ütő, dobolt a vér az agyamban. Egy perc volt, azt hittem, már nem is élek. Kijöttek a házból. Brutus nem bánt. Brutus nem él. Elképzeltem, hogy én vagyok a gazdája. Örökre torokraugró pózban, lehullt levél színben védene az elmúlástól.

Dana Meyer: Arapides
Dana Meyer: Arapides, 2018, forrás: rothamel.de

A kis hát St. Moritzban egy babaház felnagyítva. Hajtsd le a fejed, mert bevered egy gerendába! Teli van pingálva a tartófa is, gyerekek játszanak, világít a szőke hajuk, tündérgyerekek, álomgyerekek. Holdsarlón alszanak, ujjonganak, mindig boldogak, mindig szeretetben fürdenek, kékben és sárgában, kisebbek a fűszálnál. Rímekben beszélnek, elalszanak a tenyeremben. Őzek jönnek a hátsó ablakhoz, benéznek a manók által belakott házba. Nem csupán ételért jöttek, Milit szeretnék látni, a miniatűr világ úrnőjét. Aki nem hiszi, hogy úrnő lenne, egy akar lenni a lények közül. Ősz a haja, hajlik a háta, a faluban bolondnak tartják. A babaházban még egy babaház, meglessük a virágtündérkéit, és elképzeljük, a lakás saját orgonája az ő suttogásoktól szólal meg gyermekhangon. Bolond volt tényleg? Vagy elvarázsolták? Esetleg egy régi meséből esett ki, és már sosem tudott visszamenni az övéihez? Nem kérhető számon rajta a valóság. Boldognak tűnt. Irigylem.


Mili Weber

Gyerekkoromban nem tudtam még, mi az a másolat. Majdnem elájultam, mikor alig tízévesen rajzórán megláttam egy albumban a híres képet, amin – addig azt hittem – anya volt. A Szirén című regénynek is lett volt a nyitóképe, és az új könyvemben a valóság sokkjáról írok: „Izgatottan rohanok haza a suliból, anya, anya, ez hihetetlen, a két képünk, hát az a két kép baromi sokat ér, híres képek, tudod, azok, amiken te vagy! Anya a tükör előtt áll, épp a szemhéját mázolja égszínkékre, a fején hajcsavarók, a széken a fekete csipkés ruha, apa diplomaosztójára vette, mintha a kép elevenedett volna meg! Lesz elég pénzünk, csak el kell adnunk valamelyiket! Bár a szívem megszakadna, teszem hozzá, de hát még mindig szép vagy, a tornatanár folyton kérdezi, hogy van az a cakkos szájú, gyönyörű anyukád, Orsika, szóval nem ügy, lesz majd rólad másik festmény, és nem kell apával kiabálnod, meg hallgatni a nagyit, hogy ha ő nem kosztoltatna minket, feldobnánk a talpunk. Anya idegesen odakapja a tekintetét, én hadarva folytatom: de eladhatjuk a telken lévő képeket is, ma tudtam meg, hogy azok is sokat érnek, például az a nyomasztó, amin a testvérek vannak! Vagy amin a dédpapa, tudod, a nagy bajszos, az előszobában! Anya elneveti magát, majd elnéz megint azzal a festménynézéssel, nézi a madaramat, a zöld papagájt, amit megkaphattam, amikor elköltöztünk a nagyiéktól, néz, nem szól egy szót sem. Én még évekig abban a hitben élek, hogy minálunk vannak a híres Rippl-Rónaik, hogy nincs nálunk gazdagabb a Földön, csak titkoljuk. Ma pedig már nem tudom, nem voltam-e tényleg gazdag akkoriban. Hiszen, ha elhisszük, hogy kincsünk van, az maga a gazdagság, nem igaz?”


Rippl-Rónai József: Kalitkás nő, 1892, forrás: mek.oszk.hu

A Maya a pszeudo maga. „Tudod, Orsi – dőlt az asztalra egy tíz évvel ezelőtti nyári hajnalon az egyik rendező ismerősöm, aki dokumentumfilmet készült forgatni Gyula életéről, de már nem volt rá ideje – ha ez a csávó egész életében semmit sem csinált volna a hetvenes évek óta, már akkor is a legjelentősebb művészeink egyikének kéne tartanunk. Kitalálta azt, már a hatvanas években, amivel mások csak most kísérleteznek! Kitalálta a virtualitást. A többi csak erre épül.” Sokat néztem élőben is a Mayát, nagy boldogság volt, egész életemre kiható inspiráció, mikor Gyulával dolgozhattam, a Műcsarnok összes termében rendezett retrospektív kiállításában, és utána. Talán tőle tanultam legtöbbet a művészetről, a művészlétről. Ővele mondom: „Az élet, amely még pszeudoművészetet teremt, megmenthető!”

Pauer Gyula: Maya, 1978 (fénykép: Gábor Erdei/ArtDetektor)
Pauer Gyula: Maya, 1978, forrás: tintapatronus.wordpress.com

Éva szobrát elég volt meglátnom – többé nem eresztett. Éva a mű készítésének idején (kétezres évek eleje) úgy dolgozott, hogy összetört dolgokat, és az apró darabokból, amik egyszer egészek voltak, egy másfajta egészet csinált. Szétzúzott befőttesüveg darabjaiból például csodálatos gömböket formált, amik a kiállítás alatt a saját súlyuktól roskadtak össze. Alkotásai a nőiséggel, a testiséggel, a nagyon rituális lételméleti kérdésekkel foglalkoznak. Nézegettem, hogy milyen szép formája van ennek a cserépből készült nőnek, pedig az élei nagyon erősek: ha hozzáérsz, és nem jó az illesztés, megsebez. Fájó egész. De már egyben van. Éva a saját testét mintázta meg a darabokból. Az életnagyságú szobor testtartása rejtélyes, nehéz eldönteni, hogy a nőalak imádkozik, leborul, hálát ad, vagy éppen megadja magát. „A szoborbéli önmagam egy új életet tart a kezében – mondja Éva –, és mutatja, hogy ismét magamra találtam. Benne voltam egy gyógyító kapcsolatban, ami újra emberré formált, kiemelt a sejtszerű formából.” Az Él című, nagyon intim verseskötetem borítójának Éva munkáját választottam. Állandóan a fejemben volt ez a szobor, láttam, élt, váratlanul megelevenedett. Végül nem hagytam “mozdulatlanul”: felkértem a neves kortárstáncost, Góbi Ritát (előtte levettem a szobor mintáit és ruhát gyártattam belőle), hogy keltse életre…

Full 006488
TOP 5 MŰALKOTÁS – Babarczy Eszter szerint

A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Harmadik válaszadónk Babarczy Eszter művészetfilozófus, eszmetörténész.

Full 006487
TOP 5 MŰALKOTÁS – Berg Judit szerint


A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Másodikként Berg Judit író kedvenceit ismerhetjük meg.

Full 006489
TOP 5 MŰALKOTÁS – Bödőcs Tibor szerint

A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Negyedik válaszadónk Bödőcs Tibor humorista.

Full 006490
TOP 5 MŰALKOTÁS – Szécsi Noémi szerint

A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Ötödikként Szécsi Nóémi író kedvenceit ismerhetjük meg.

Full 006491
TOP 5 MŰALKOTÁS – Vámos Miklós szerint

A TOP 5-ben rendszerint olyan alkotókat és szakembereket szólaltatunk meg, akik nem kötődnek közvetlenül a rovat témaköréhez. Így a kedvenc műalkotásaikat bemutató riportalanyok is más területen, nem pedig a képzőművészetben tevékenyek: legyen szó írókról, költőkről, rendezőkről, színészekről vagy éppen díszlet- és divattervezőkről. A héten, a Margó Fesztivál ideje alatt olyan személyeket kérdezünk, akik kapcsolódnak a fesztiválprogramhoz. Hatodikként Vámos Miklós író kedvenceit ismerhetjük meg.