Az ifjú Rembrandt

Artanzix


Nem nagyon van a fotográfia feltalálása előtt működő művész, akinek arcvonásait jobban ismernénk, mint Rembrandtét. Szinte belénk vésődött krumpliszerű orra, fürkésző, kissé eszelős tekintete, seszínű, kócos szőrzete. Láttuk már elegáns ficsúrként, büszke festőfejedelemként, görög filozófusként, lecsúszott földönfutóként és reményvesztett öregemberként is. A holland festő ugyanis – önelemzésből vagy egoizmusból – időről időre megfestette saját portréját. Jelenleg is több tucat önarcképét tartja számon a szaktudomány. Most viszont – az Art Newspaper beszámolója szerint – előkerült a festőzseni legkorábbi arcképe, ami 16 éves ifjúként ábrázolja.

Jan Lievens: Kártyázók, 1623-1624 k., olaj, vászon, 97,6x 105,6 cm, magángyűjtemény

 

 Egy amerikai művészettörténész, dr. Arthur Wheelock talált rá Jan Lievens 1623–24-ben készült Kártyajátékosok című festményére, amin az egyik modellt Rembrandttal azonosította. Nem ok nélkül, Rembrandt és Lievens együtt tanonckodtak az amszterdami Pieter Lastman műhelyében. Fiatal kollégája a szűk kivágású, erős fény-árnyék hatással operáló zsánerkép asztalához ültette le Rembrandtot, amint zöld köntösben és élénk kék köpenyben, egyik kezében vékony pipával, másikban egy kőr ásszal magyaráz a mellette ülő páncélos katonának. Hízott széles ábrázata sokkal idősebbnek láttatja, mint ahogy a körülbelül fél évtizeddel később készült első önarcképeiről ismerjük. Az azonosítás mégsem váltott ki túl zajos tiltakozást a szakértőkből, hiszen Jan Lievens nemcsak Rembrandt tanulótársa volt, de többször is megfestette, sőt közösen nyitottak műhelyt Leidenben 1625 körül. Saját kora Jan Lievenst Rembrandt méltó riválisaként tartotta számon, csodagyerekként indult és szép karriert futott be – csak az utókor nem értékeli olyan nagyra a munkásságát. Az ominózus kártyázókat ábrázoló festmény szerepel Jan Lievens utazó életmű-kiállításán, ami jelenleg a milwaukee-i Művészeti Múzeumban látható.

R. G.

Artmagazin 2009/ 4. 18.o.