E het ajánlónk három vidéki helységre fókuszál, pontosabban három egyéni kiállításra – a szigetmonostori Nemdebárka Vető János-tárlatára, a balatonfüredi Zsdrál Art Galéria Lantos Ferenc-anyagára és a Paksi Képtár Forgó Árpád-kiállítására.

Augusztus 18-án startolt Vető János Megtalált képek kiállítása című solo show-ja a szigetmonostori Nemdebárkában. Frankl Dániel tavaly antik bútorokat ajándékozott a Nemdebárkának. Vető János, amikor először meglátta a bútorokat, a táskájából előhúzott két fényképet, amelyeken ezek a bútorok láthatók, Hajas Tibor és Frankl Dániel otthonában, az 1970-es évek végén. Majd idén az egyik bútor fiókjából előkerült egy mappa, egy válogatás Vető János 1976–1983 között készített fényképeiből. Az alvó maszkos Elszemélytelenítés sorozatból két kép – a modellek Najmányi László és Kis-Kovács Zsuzsi voltak. Udo Kierről és Hajas Tiborról egy-egy portré az Éjszaka ékszerei című fotósorozatból 1976-ból. Udo Kierről két Drakula kép a Nárcisz és Psyché sorozatból, és további három portré 1981-ből. Egy közös utazás képeiből két kép egy félkész vadászlesről útban Veszprém felé Beke Lászlóval, Hajas Tiborral és Szerencsés Jánossal. Amikor Vető János a digitalizált fényképei között épp erről a közös útról készített képeit kereste, kapta a hírt, hogy előkerült a komódból a mappa. A mappában volt négy fénykép, amely a művészt ábrázolja. Az egyiket Zátonyi Tibor fotóművész, a Spions gitárosa készítette, a többi önarckép. Az egyik önarckép az Ipari vers című képpár egyik darabja, a másik egy négy képből álló fotóvers Széphelyi Frankl Györgynek dedikálva. Végül egy kettősportré Baksa-Soós János Január Herceggel 1983-ból, akinek a feje felett legújabb hímzése látható, míg Vető János Anatomia L’ Artista című művészkönyvét tartja a kezében. A kiállítás legaktuálisabb darabja egy kép a falon egy képről. Egy 1982-es Zuzu-Vető festményről, az Összbolygóközi internacionális hadiműszergyársztrájkról.

Már csak a héten, augusztus 27-ig látható Lantos Ferenc Spektrum című kiállítása a balatonfüredi Zsdrál Art Galériában. Lantos a látás és a vizualitás viszonyát tudományos szemszögből analizálta és ennek mentén fejlesztett ki egy sajátos nonfiguratív rendszert. Ugyanakkor a szigorú geometrikus formák ellenére nem sorolható be a tradicionális értelemben vett geometrikus-konkrét művészetbe, hiszen soha nem zárta ki a természeti alapot, nemcsak mint kiindulópontot, de mint formai elemet sem (példa erre a tulipán motívum használata). Alkotásaiban a természetben fellelhető formakincset geometrizálta és az absztrakt rendszerek egymáshoz való viszonyát kutatta. Munkásságának egyik fókusza a kör mint forma megragadása, ezzel is rávilágítva a természetben található absztrakt formák végtelen tárházára. Lantos gondolkodásmódja alkotásain túl publikációiban és oktatási tevékenységében is visszaköszön. Jól példázza ezt az, hogy feleségével, Apagyi Máriával a zene és a képzőművészet kölcsönhatásán alapuló edukációs módszert dolgoztak ki, amelyre az általuk alapított a Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola épül. Lantos metódusa egyszerre hatotta át a Pécsi Műhely korai geometrizáló világát, a művészeti szabadiskola működését, sőt az első magyar murális festészettel kísérletezők körét is. A kiállítás finisszázsaként augusztus 27-én, szombaton 19:00- kor Apagyi Mária zongoraművész ad koncertet Lantos Mester, Hangzások című képsorozatához kapcsolódó zenei analógiakat bemutatva.

Október 9-ig tekinthető meg Forgó Árpád Reflexive Surfaces című kiállítása a Paksi Képtárban. A hazai neoavantgárd hagyományokat elsajátítva Forgó Árpád a vásznat úgy formálja, hogy vizuálisan csábító, finomra hangolt kinetikus műveket hozzon létre, miközben magáévá teszi az európai absztrakció szellemi örökségét, és sajátos szerkesztési elvekkel – mint például a tükrözés, az elmozdítás és a forgatás – tovább is fejleszti azt. Forgó aprólékos igénnyel megformált művei egy előre meghatározott moduláris rendszerből épülnek fel, mely által a művész a síkbeli és térbeli viszonyok ritmusát hangsúlyozza. Minden egyes panelt annak alapvető elemeire – formára és színre – redukál, egyedi térbeli konstrukciókat teremtve, melyek őrzik a matéria eredendő integritását és szépségét. Forgó különböző festészeti technikákkal és anyagokkal – például kínai műbőrrel – kísérletezik, csillogó, átmeneti színhatásokat eredményezve kizökkentő erejű asszemblázsainak felületén. Forgó megkérdőjelezi az érzékelés, valamint a tér eltárulkozásának fizikai aspektusait. Mindegyik érzékenyen beállított arányrendű mű a mélység és a felület kompozíciós tárházát tárja elénk, ahogy a galéria falai mentén mozognak, kibontakoznak és átalakulnak. Az egész és a szegmens közötti képlékeny kapcsolat Forgó gyakorlatának lényegét jelenti.