Erre a hétre két önálló kiállítást és két csoportos tárlatot ajánlunk: Keresztesi Botondot és Lak Róbertet, valamint Közép-Kelet-Európa határesetét és a Révész-osztályt.

Keresztesi Botonddal augusztusban készítettünk videóinterjút, múlt héten a Longtermhandstandben nyílt kiállítása. Farkas Benedek így ír legfrissebb képeiről: „A Machines With Love kiállítás munkáiban Keresztesi Botond változatos motívumvilága találkozik az Art Nouveau burjánzó ornamentikájával, ezzel alkotva új techno-szecessziós hibrideket. Figuráinak morfológiája korabeli tükrök, bútorok dekoratív ívein alapszik; felületein fluid módon oldódnak egymásba, torzulnak a felismerhetőség határáig a múlt, jelen és egy lehetséges jövő vizuális elemei. Keresztesi kompozícióiban különféle transzformerek, gyöngyházfényű kagylók, Hi-tech karosszériák, Noh maszkok, bionikus testrészek és az antik szobrászat remekei kerülnek szimbiózisba, amelyek lassan simulnak folytonosan fluktuáló, mégis egységes entitássá.”

Révész László Lászlóról írtunk a magyar digitális kultúra kialakulása kapcsán, beszámoltunk hazai és nemzetközi kiállításairól, az Instagramra készített kék rajzairól, tavaly váratlanul bekövetkezett halálakor pedig életművéről és személyéről emlékeztünk meg. Október hetedikén, pénteken a Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében nyílik Maradjon köztünk címmel harmincöt egykori hallgatójával közös kiállítása. Az osztályaiból induló művészek alkotásai mellett Révész pedagógiáját a közös munkára emlékező interjúk fogják megidézni – ezeket a kiállítás egyik kurátora, Salamon Júlia készített a kiállítókkal. Mélyi József így írt Révész László László oktatói tevékenységéről: „Révész tekintete egy világra nyitott – óvatos és ironikus, fürkésző és vesébe látó – tekintet volt, s mindig biztos voltam benne, hogy pedagógiája köré egy egész egyetemet lehetett volna építeni. Ha képbe kellene foglalnom: egy emelettel följebb dolgozott az Andrássy úti épületben, és ezt szimbolikusan is mindig így gondoltam el.” (1)

Lak Róbert poszthumán festő és kurátor – társkurátora volt az Art Salon Társalgó Galériában rendezett Nonhuman kiállításnak és a The Red Doorban bemutatott Anomalia/Anomalia tárlatnak. Az ISBN galériában október 22-ig látható helyspecifikus installációjában a művész két év alatt válogatott fagyűjteménye jelenik meg. Félig sötétben, félig a hullámzó vízfelszínhez hasonló fényjáték kiemelésében, ami olyan hatást kelt, mintha elsüllyedt világot látnánk. A cím: Found Nature (Talált természet) is erre utal. Talán csak az antropocént jellemző emberközpontúság veszik el, ezért figyeljük az idáig műtárgyaknak fenntartott fürkésző tekintettel a posztamensekre állított természetet.

Az év elején a MODEM-ben volt látható a Határeset című kiállítás, amelynek megnyitóbeszéde az Artmagazin archívumában visszaolvasható. A debreceni tárlaton öt kelet-közép-európai ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia) fiatal képzőművészei állítottak ki, akiknek a rendszerváltások már nem feltétlenül jelentenek elsődleges viszonyítási pontot a régió állandóan változó és viszonylagos alakjának megrajzolásában. A debreceni kiállítás megnyitója után egy hónappal kitört a háború, ami újrarajzolta Kelet-Közép-Európa mentális térképét és megkerülhetetlenné tette a régiós szolidaritás kérdését. A november végéig a Budapest Galériában megtekinthető Határeset 2.0 kiegészült két ukrán művésszel, a korábban a történeti kontextusra helyezett hangsúly helyett ezúttal a régión belüli marginalizált csoportok helyzetére reflektál a kurátori nézőpont.

^Jegyzetek:

^{1 – Mélyi József: Végtelen film, Élet és Irodalom, 65. évfolyam, 11. szám}