I am Barnie - Urbán Betyár

Veszprémi Sára

MOME diploma 2010 különdíj
Az Artmagazin díjat alapított, amelynek nyertese minden évben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékén diplomázó hallgatók közül kerül ki.Az idei év nyertese a fotográfia szakos Tóth Barnabás.

Hi Karl, I am Barnie, a photographer from Budapest… Ezzel a mondattal, és valljuk be, csekély, de felesleges szerénységgel indult neki Tóth Barnabás a párizsi divatvilágnak. E-mailes jelentkezésére Lagerfeld úr ugyan mind ez idáig még nem adott választ, de ami késik, az nem múlik… Hosszú, éveken át tartó felkészülés, különórák, stressz és vérizzadás – ez épp mind az, amit Barnie kihagyott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre való felkészülés időszakában.


Eltökéltsége viszont annál nagyobb volt. Barnie teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy mit akar és mit nem. Kizártnak tartotta, hogy az ő mentalitásával elviselné mondjuk egy, a kreativitás legapróbb csíráját is elfojtó, sivár multi cég irodai környezetét. Mindig is a létrehozás öröme motiválta. Nem nagyon volt választása, amikor eldöntötte, hogy a művészeti pályára lép. Tehetségét már fiatalon felismerte, azonban nyolc év rajzolás után váltani akart. A művészet sokkal gyorsabb, aktívabb és impulzívabb formáját kívánta képviselni. A mások számára életük egyik legfontosabb megmérettetése, a felvételi előtti karácsonyra Barnie egy fényképezőgépet kapott. Tehát döntése, mely meghatározta későbbi karrierjét, ezen a momentumon múlott. Nem gondolkodott sokat, nem ugrált a különböző művészeti ágak között, egyszerűen csak választott. Felkészülése olyannyira alaposnak bizonyult, hogy a felvételi egyik fordulóján meg kellett kérnie a vizsgabiztost, hogy segítsen befűzni a gépbe a filmet. Ekkor kristályosodott ki benne, hogy a lehető leghamarabb vált az analógról a digitális technikára. Munkamorálja azóta is a gyors, könnyen kezelhető technikán alapszik, míg a hangsúly a kép megkomponáltságán nyugszik.

Hamar felmérte a tényt, hogy minél előbb meg kell „terveznie” saját magát. Az önálló stílus kialakítása külföldön alapfeltétele egy biztos, prominens és jövedelmező portfólió elkészítésének. A magyarországi szűk művészeti piac, a versenyhelyzet pedig még inkább megköveteli alkotóitól a határozott, karakteres kézjegyet. Klasszikus értelemben vett mester híján Barnie csak magára számíthatott. Az itthoni beszűkült divatvilág ősi kasztrendszert idéző, lassú karrierépítési lehetőségeivel sosem motiválta. Az önjelölt, dilettáns fotósok láttán önmeghatározása egyik legfontosabb pontja az volt, amikor már biztosan tudott különbséget tenni a külső behatások és a félrevezetés között. Innen már egyenes út vezetett személyisége kibontakoztatásához, munkái megkülönböztethetőségéhez. Alkotói tevékenységének egyik legintenzívebb időszaka akkor csúcsosodott ki, amikor ösztöndíjasként Párizsban tölthetett egy szemesztert. A francia főváros különlegesen kevert hangulata, az ismeretlenségnek köszönhető szabadság és a temérdek impulzus váratlan aktivitásra sarkallta. Alkotói hozzáállása ebben az extrém környezetben kiteljesedett. Korlátoktól mentesen cselekedhetett, és meg is tett bármit egy jó fotó kedvéért. Munkái egyik különlegessége éppen arcátlan stílusából fakad, hiszen bármilyen szituációban megtalálja a saját szerepét, de ami még fontosabb: a kamera helyét is. Arrogáns fellépése tökéletesen idomul a roma esküvőtől a legkeményebb párizsi gettóban található squatokon keresztül a fiatal textiltervezők diploma-divatanyagának fotózásáig terjedő összes helyzethez. Improvizatív képei készítésekor figyelemfelkeltő személyisége ellenére is képes úgy dolgozni, hogy a fotók alanya ne érezze erőltetettnek az adott szituációt. Ugyanakkor a képek szemlélője pontos helyzetleírást kap munkái láttán, amik szinte még a szagokat is képesek visszaidézni.

Világképe és személyisége fő mozgatóelemei keményen és félreérthetetlenül tükröződnek azóta már szinte ikonná vált logóján, amely eredetileg egy matrica mintája volt, amit még anyukája ragasztott a gyerekszoba ajtajára. Az apró, de annál karakteresebb pink jelkép ugyanis egy cizellált „B” betűből áll, melyet egy korona ékesít minden szerénységtől mentesen.

Munkásságát olyan külföldi alkotókhoz lehet hasonlítani, mint David LaChapelle, Terry Richardson vagy épp Erwin Olaf. Mindhárom művész alkotásai hasonlóképp provokatívak, használnak direkt világítást, erős fényjátékot, kontrasztokat, absztrakt beállításokat. A képeiken megjelenő karakterek (akik néha híres emberek, hírhedt modellek vagy éppen nevenincs statiszták) általában eltúlzott szerepekben, drasztikus sminkben és az ünnepelt kortárs divat jelmezeiben tetszelegnek. A számtalan összecsengés ellenére is jól megkülönböztethető munkáik által felvetett legevidensebb kérdés: reklám, divat vagy művészet? A választ Barnie alkotásai láttán sem tudjuk határozottan eldönteni.

A műfajok vegyítésének érdekes példája Tóth Barnabás diplomamunkája. A hét fotóból álló sorozat nemcsak a korábban említett kérdést boncolgatja, de beemeli még a szociofotó kategóriáját is. A diplomamunka elkészítésének időszaka csoporttársaihoz hasonlóan Barnie számára is stresszes volt. Míg a többiek azon rágódtak, hogy milyen koncepcióval álljanak majd konzulenseik elé, ő már jóval hamarabb tudta a pontos témát, fényt, színeket, hangulatot. Feszültséget pusztán a szervezés, a szokásos csúszások okoztak. Feltételezhető, hogy a stáblista megjegyzése több gondot okozott neki, mint a teljes anyag elkészítése.

Barnie mindenképp kontraszthatást, figyelemfelkeltést szeretett volna elérni fotói kapcsán. A képek a hagyományos, falusi disznóvágást jelenítik meg, csak kicsit másképp. A néző figyelme ugyanis egy, a pörkölés, kibelezés és disznótor-ülés közé ékelődött nagyvárosi dívára feszül. Nehéz selymekben, tüllben, színpadi jelmezszerű öltözékben, sárban áll előttünk a modell. Karakterének eltúlzása nem pusztán a kortárs divat rajta felvonultatott hordhatatlan darabjainak köszönhető. A modell tökéletesen megjeleníti a jelenlegi nőideált, annak minden kellékével, az anorexiával és az excentrikus személyiségjegyekkel együtt. Tehát Barnie fotóin egyszerre van jelen a metropolis szimfóniája és a falu minden ösztönössége. Míg a teljes pompájában díszelgő modell a határozottság illúziójának, a fotók többi szereplője Jászberény látszólagos lélektelenségének megtestesítője.
A sorozat nem egyszerűen a Budapest–vidék ellentétpárra épít, hanem a radikálisan eltérő értékrendeket ütközteti. Az ütközés ereje pedig jó nagy, hiszen a két egymásnak eresztett elemet előtte jól széthúzta, egészen a karikatúraszerűségig túlozva jellemzőiket. De ellentmondásaikkal együtt, egymástól elválaszthatatlanul – ez ma Barnie szerint Magyarország.

Tóth Barnabás portfóliója: http://www.iambarnie.com/  

Full 001326
Full 001327
Full 001328
Full 001329