Mathaf

Artanzix

A Közel-Keleten komolyan veszik a képzőművészetet. A dubaji art fair egyre rangosabb fórummá válik, de a Louvre-ral és a Guggenheim Múzeummal megspékelt abu-dzabi Saadiyat sziget építését se sodorta el a válság.

 

 Georges Sabbagh: Arab anyaság, 1920-1921, olaj, vászon, 195-129 cm, Mathaf, Doha © Mathaf © fotó: Mathaf


Az olajsejkek azt is tudják, hogy nem elég méregdrága nemzetközi szupersztárokból bevásárolni, az egészséges műkereskedelmi kultúrához szükség van a helyi modernekre és kortársakra is. (Tisztában vannak ezzel Kínában és Indiában is.) Karar fővárosában, Dohában 2010 utolsó napján nyitotta meg kapuit a modern művészet új arab múzeuma, a Mathaf. Két éve már ott működik a közelben az Iszlám Művészeti Múzeum, most a királyi család megteremtette a klasszikus anyagot bemutató intézmény modern párját is. Az uralkodói magángyűjteményen alapuló Mathaf a 19. század közepétől a jelenkorig gyűjti a modern arab képzőművészet kiemelkedő alkotásait. A fő kezdőkiállítás az arab világ modernizmusát mutatja be. Túl sok meglepetás persze nem éri a látogatót, a művészettörténet nem kultúrsovinizmusból nem jegyzi az arab alkotókat a legnagyobbak között. De persze, mint a világon mindenhol, a Közel-Keleten vagy akár Marokkóban is hatott a Nyugat-Európából kisugárzó avantgárd. Az egyiptomi Georges Sabbagh sivatagi napsütésben álló arab asszonyain látszik, hogy a művész a masszív, kubisztikus képszerkesztést Párizsban tanulta. (Ott is élt, Modigliani tőszomszédságában.) De a kiállított művek többséges a második világháború utánról való, erős utánérzés-ízt árasztó alkotások, Chagall, Picasso vagy Klee modorában, a `60-as, `70-es évekből. A kultúrateremtésnek Dohában ezzel még nincs vége, a közeli tervek között szerepel a Jean Nouvel által jegyzett Katari Nemzeti Múzeum felépítése is.

R. G.

Artmagazin 2011/1. 33. o.