Kereskedőből igazgató

Artanzix

Január 11-én felszállt a füst a Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeumban (MOCA), a bizottság döntött, az új igazgató: Jeffrey Deitch. A művészvilágot sokkolta a hír, hiszen Deitch jól ismert New York-i galériatulajdonos. Eddig még az amerikai múzeumokkal sem fordult elő, hogy a műkereskedelem területéről válasszanak maguknak igazgatót. „Tökéletesen megfelel. Jeffrey éli, eszi, alussza és lélegzi a művészetet” – lelkendezett Maria Bell, a MOCA vezetőségének egyik tagja.

Az ötvenhat éves New York-i műkereskedő a modern és a kortárs művészet szakértője, jó harminc éve tevékenykedik független kurátorként. 1975-ös első kiállítását olyan művészekkel rendezte, akik saját életüket használták médiumként. 1996-ban indította el a Sohóban a „Deitch Projects”-nek nevezett vállalkozását. Az elmúlt bő egy évtizedben megfordult itt az amerikai progresszív színtér színe-java Yoko Onótól kezdve Keith Haringen keresztül Vanessa Beecroftig. A jellegzetes szemüveget hordó műkereskedő – a Brillo-dobozokra hajazó logója alatt – olyan felforgató akcióknak is otthont adott, mint a látogatókat kutyaként megharapó Oleg Kulik-performance, miközben nagy szerepe volt abban, hogy a kortársak bekerültek az aukciósházak vonzáskörzetébe. Deitch épített már múzeumi gyűjteményt, gründolt tévéműsort, írt katalógusokat, bevezette a vizuális esszé műfaját és nagy sikerrel igazgatta a galériáját. Mostantól a neves Los Angeles-i gyűjtemény élén alakítja tovább a művészeti világot az első műkereskedőből avanzsált igazgatóként. Ami még akkor is visszás, ha az intézmény fő támogatói között ott találjuk azt az Eli Broadot, aki a leggazdagabb kortárs műgyűjtőként szívesen formálja saját szájíze szerint a múzeum arculatát.

R. G.

2010/1. 29.o.