A performance ára

Artanzix

Bár a galeristák mindent megtesznek, hogy a legelképzelhetetlenebb anyagokból készült kortárs művek is eladhatóak legyenek, a múzeumok sokszor nehéz helyzetekbe kerülnek. Most éppen a párizsi Pompidou Köpont került célkeresztbe, amiért megvette a fiatal Tino Sehgal szituacionista „performance-alkotását”. 

  

 Tino Sehgal Ez a szituáció című 2007-es performance-ának szereplői a Marian Goodman Galéria előtt


A támadó szerepében a – veterán médiaművész – Fred Forest tűnt fel, aki a kilencvenes években már megpróbálta kizsarolni a közgyűjteményekből a titkos vételáraikat. Akkor, hosszas csatározás után, a hatóságok úgy döntöttek, hogy mivel a múzeumok rendszerint a normál árnál alacsonyabb, „privilegizált árat” fizetnek, ezért a piac összezavarásához vezetne nyilvánossá tételük. Vagyis a vételárak továbbra is ismeretlenek maradtak. Forest most felelevenítette a régi vitát, mivel a fiatal Sehgal interaktív, dokumentáció nélküli performance-át vásárolta meg egy közgyűjtemény. Az Ez a szituáció (This Situation) című 2007-es akciójában az angol-német (amúgy indiai származású) Sehgal hat emberrel vitatott meg különböző teoretikus témákat egy galériában. A belépőt a felkért szereplők köszöntötték, majd beszédbe elegyedtek vele. Sehgal ahogy szokta, ezt az esetet sem engedte dokumentálni, megőrizve az egyszeri akció misztériumát. Forest kíváncsisága így érthető, hogy mégis miért és mennyit fizet ki a Pompidou 2010 tavaszán ezért az alkotásért. A múzeumigazgató és a közvetítő galériás próbálta magyarázni, hogy miket ígért a művész a „vételért” cserébe, de az árat most sem árulták el.

R. G.

Artmagazin 2011/1. 32. o.