Az október óta gyűrűző pénzügyi krízis elérte a műtárgypiacot és sorra szedi áldozatait. Az ArtTactic.com igazgatója szerint a baj előre látható volt: „A műtárgypiac fél évtizednyi példátlan növekedés után visszatért a földre. A legutóbbi londoni kortárs aukciók [Sotheby’s: október 17.; Christie’s: október 19.] igazolták a műtárgypiaci korrekciótól való félelmet. (…) Meglepetés volt? 2007 novemberében a rossz gazdasági kilátásoknak köszönhetően az ArtTactic Műtárgypiaci Bizalom Indikátora 40 százalékot zuhant, komoly változást jelezve a korábbi májusi értékekhez képest. A korrekció 2007 őszén kezdődött, de a kortárs művészeti piac csúcsán zajló rekordárak elfedték az értéklánc alján már érzékelhető gondokat.

(…) Ez a korai jelzés hamarosan a piac legnagyobb problémájára mutatott rá: elmulasztották a globális gazdasági környezethez igazítani a becsült árakat és a reményeket. Az örökké emelkedő árakból és a beadók nagy elvárásaiból táplálkozó önhittség arra sarkallta az aukciósházakat, hogy túl agresszív becsértékeket állapítsanak meg, korlátozva a korrekció mozgásterét. (…) De hogyan is hihette a műtárgypiac, hogy »speciális esetként« függetlenedhet a körülményektől? Egy érvük volt: a fejlődő piacok (Oroszország, India, Kína és a Közel-Kelet) vagyonos személyeinek egyre növekvő hálója. Az újgazdagok felvirágoztatják saját országaik műtárgypiacát, majd egyre inkább részt vesznek a nyugati árveréseken is, helyettesítve a pénzügyi krízissel és hitelválsággal sújtott nyugati vásárlókat. Körülbelül egy évig ez működött. De amikor 2008 szeptemberében a pénzügyi krízis legújabb hulláma a felemelkedő pénzügyi piacokat (és műtárgypiacokat) is belekényszerítette a spirálba, a »speciális eset« érv alapja megdőlt. Az elsődleges piac valószínűleg visszaszerzi majd az árverésektől a hatalmi egyensúlyszerepet. Az aukciósházak pénzcsináló automatákként lehetnek csak hitelesek, de a jövőbeli beadók észre fogják venni, hogy a likviditás milyen gyorsan elillant. Egy lefelé tartó piacon pedig ismét a galériák kerülnek központi helyre, hiszen ők kötelezettséget is vállalnak művészeikért.”[1]

A fiatal kubai művész egy egyszerű szobor segítségével sokszorozza meg a pénzét. A két tükörlap közé helyezett egydolláros bankjegy – optikai csalásként – végtelen mennyiségben megsokszorozódik. Az „értékes” installációt a Palazzo Strozzi kiállításán üvegvitrin védi.

A mindig pörgő londoni Frieze-en érzékelhetően csökkent a forgalom; a párizsi Fiacot az Art Newspaper internetes kiadása szerint kevésbé viselte meg a krízis: „A naptárban idén Franciaország kortárs művészeti vására, a Fiac (Foire Internationale d’Art Contemporain) és a londoni Frieze egymás mellé került. A mindkét börzén részt vevő műkereskedőknek csak három napjuk maradt London után csomagolni, hogy elcsípjék az október 23–26. között megrendezett Fiac nyitását. Nem mindenki követte ezt a szoros menetrendet, sokan lemondtak a Frieze-ről és csak a Fiacra koncentráltak, ami az elmúlt három évben egyre jobb és jobb. (…) Ráadásul a globális pénzügyi válság a Fiac kedvében járt: a más vásárokhoz képest kevésbé karakteres profilja hirtelen előnyére vált, a vásárlók inkább a biztos menedéket jelentő bejáratott művészeket keresték, elkerülve az ismeretlen neveket. »A Frieze egy piacvezető, szűk keresletet kielégítő vásár, itt viszont többféle műalkotást kínálnak« – mondta Adam Sheffer a Cheim and Readtől.” A vásár elemzésének kulcsmondata mégiscsak ez volt: „De ennek ellenére az eladás akadozott.”[2]

A nagy őszi vásárok után a szezon legrangosabb eseményei, a nagy novemberi árverések kerültek sorra. Az Artprice.com rövid internetes elemzésében lesújtó képet rajzolt az aukciókról: „A pénzügyi válság a képzőművészetben is szedi áldozatait. Az előkelő és fontos New York-i modern és impresszionista árverések elkeserítőek voltak. Ráadásul nehéz jövőt vetítenek elénk. A Sotheby’s és a Christie’s 2008. november 3–8. közötti árveréseinek a várakozásokat alulmúló eredményei igazolták, hogy már a piac legfelső szeletét is elérte a krízis. A Műtárgypiaci Bizalmi Index az árverések után egyértelműen zuhanórepülésbe kezdett. (…) Az IMF jelentései [november 6.] szerint a fejlett gazdaságok 0,3 százalékos GDP-csökkenésre számíthatnak (ez az első csökkenés 1945 óta), a műtárgypiacon pedig (...) el tudjuk képzelni, körülbelül mit is várhatunk. A piac szemmel láthatóan nem tanult a történelemből. Belekeveredett az elmúlt három esztendőben egy spekulációs lufiba. A legrosszabb csökkenési forgatókönyv ma elkerülhetetlennek látszik (…), az elmúlt napok rossz eredményei barométerként hatnak ki az egész piacra és nagyon valószínű, hogy 2010-ig átlagos 30-40 százalékos árzuhanással számolhatunk, visszatérve a 2003-as, 2004-es értékszintre.”[3]

A kortársakat kínáló nagy amerikai aukciók sem hoztak más eredményt: „A legspekulatívabb műtárgypiaci szegmens (108 százalékos növekedés 2003 óta), vagyis a kortárs művészeti piac sem tudott ellenállni a jelenlegi pénzügyi zűrzavar okozta riadalomnak. A tekintélyes novemberi árverések a New York-i Christie’snél és a Sotheby’snél nagyon elszomorítóak voltak 11-én és 12-én. A két nagy esti aukción eladásra kínált tételeknek csak a 66 százaléka talált gazdára, az árverések forgalma mindössze 204 millió dollárt ért el, messze a 429 millió dolláros legalacsonyabb becsült összeg alatt. Visszanézve 2007 novembere tűnik a piaci csúcsnak. A tavalyi hasonló árveréseken csak a tételek 9 százaléka nem kelt el, az összforgalom 399 millió dollárra rúgott, ami 20 százalékkal magasabb volt a becsültnél.”[4]

A Guardian tudósítója szerint a krízis a dúsgazdag brit képzőművészt, Damien Hirstöt is a nadrágszíj összehúzására kényszerítette: „A világ egyik leggazdagabb művészeként [Hirst] szeptemberben szembeszállt a hitelpiaci válsággal, egész kollekciót árverezve el 111 millió fontért. De még Damien Hirst sem immunis a gazdasági környezetre, a Guardian megtudta, hogy a műalkotásain dolgozó több alkalmazottja is elveszítette a munkáját a héten. Csütörtökön a gyógyszeres szekrények piruláit készítő 22 főből 17-tel közölték, hogy a szerződésüket nem hosszabbítja meg a Science Ltd, azaz Hirst fő művészeti vállalata, két cégközeli forrás szerint. A pillangófestményeken dolgozó három munkásról is kiderült, hogy nincs rájuk szükség a továbbiakban.”[5]

Közben külön kiállítások foglalkoznak a piac és a kortárs művészet furcsa párosával. A remek Hype! című könyv szerzője (Artmagazin, 2008/5. 95. o.), Piroschka Dossi a firenzei Palazzo Strozziban gyűjtött össze egy csokorra való „pénzközpontú” alkotást. A rendhagyó tárlaton szerepelnek a művészetipart a pálya széléről kritizáló független alkotók, például a falra firkált szemtelen rajzocskáiról ismert román Dan Perjovschi, valamint a pénzcsinálás mechanizmusát meglovagoló olyan szupersztárok, mint Takashi Murakami vagy Damien Hirst. (A cikket a Művészet, ár és érték című kiállításon látható alkotások illusztrálják.)[6]

Az olasz kortárs képzőművész 3000 darab bankjegyet ragasztott fel a firenzei Palazzo Strozzi falára. Az installálás előtt sósavval maratta szét az egy- és ötdollárosok zöld (illetve fekete) hasát. A vörös pecsétfelirat tanúsága szerint a savkezelt bankjegyek hamisnak minősülnek, így nem hozhatók többé kereskedelmi forgalomba. Pietroiusti szembeszáll a műtárgypiac vastörvényeivel, az egyszeri műtárgyból nem teremt pénzben kifejezhető értéket. Sőt, mivel a dollárok ingyenesen el is vihetők a kiállításról, a galériaipar minden szabályát felrúgja.

A nemzetközi műtárgypiac teljesítménye az aggasztó jelek ellenére nem olyan borús, mint ahogy sokan látják. Egy tapasztalt galériás figyelmeztetett a helyzet fonákságára: „(...) bár valaki szörnyűnek tartja a novemberi aukciókat, az árverezőházak – a pénzügyi környezetet figyelembe véve egész csodálatos módon – majdnem 800 millió dollár értékben adtak el műalkotásokat.”[7] Ráadásul az Artprice újabb elemzései szerint például a fotográfiát nem érinti olyan drámaian a válság: „A krízissel szembeszállva a Christie’snél november 15-én elárverezett Jammes-gyűjtemény fotói a vártnál sokkal jobb eredményeket értek el. A régi negatívok erősnek bizonyultak, míg a modern és a kortárs fotográfiákat jobban megviselte a válság.”[8]

A fotó mellett a latin-amerikai árverések is optimizmusra adnak okot: „Ha – miként azt egy aukciós szakértő mondta a minap – most a 60 százalék a 80 százalék, akkor a latin-amerikai piac erős maradt. A Christie’s kétnapos Latin-Amerika árverései 2008. november 19–20-án 14,1 millió dolláros forgalmat értek el (jutalékkal együtt), 295-ből 206 eladott tétellel, ami 70 százalékot jelent. A Christie’s Latin-Amerika-szakértője, Virgilio Garza aktív nemzetközi érdeklődésről számolt be, és a közepes piacok összes kategóriában tapasztalható megerősödéséről.”[9]

A műtárgypiac nem roskadt magába, a vezető tengerentúli művészeti vásár, az Art Basel filiája is hozott mérsékelt eredményeket. Az Artnet.com szerkesztőjének időközi beszámolója szerint: „Tény, hogy üzletileg alulteljesített a december 4–7. között, hetedjére megrendezett Art Basel Miami Beach, amely 33 országból 250 műkereskedőt gyűjtött össze a város modern központjába. A tülekedő gyűjtők nem kapkodják el a drága alkotásokat a többi vásárló elől. Van idejük. A pörgés véget ért. (…) Az árak a csúcson is a gazdasági helyzetet követik – de legalább még fedezik a költségeket. Ahogy az Art Newspaper a vásáron kiadott napi száma találóan, mindenféle szenzációhajhászás nélkül megjegyezte: »A lojális vásárlók biztosították a pozitív kezdetet«. A terebélyes vásáron mindenfelé szerény reményekről számoltak be a kereskedők, rezignáltan, de pánik nélkül. Mérsékelt a forgalom. »Elégedettek vagyunk« – mondják. (…)»A gyűjtők nyeregben érzik magukat, keresik a 30 százalékos árleszállításokat« – mondja Repetto, akinek a galériája az októberi Frieze Art Fair óta mérsékelte a reményeit.”[10]

A pénzügyi válság tehát végérvényesen elérte a nemzetközi műtárgypiacot, de ahogy azt a Gagosian Galéria igazgatója magabiztosan kijelentette, a recesszió nem jelenti a műkereskedelem véget: „Ilyenkor köttetnek meg az igazi üzletek. A bővülő piacon mindenki tud kereskedni, a lejtmenet a kihívás. A jövő évhez bátorság és kreativitás kell!”[11]

Jegyzetek:

^{[1]   Anders Petterson: Tough times will provide opportunities. The Art Newspaper, 2008/11.
[2]    Georgina Adam: Fiac puts the squeeze on Frieze. Art Newspaper, 2008. október 30.
[3]    Buyers much more cautious at New York sales – Az Artprice elemzése, 2008. november (www.artmarketinsight.com)
[4]    Contemporary art loses its shine – Az Artprice elemzése, 2008. november (www.artmarketinsight.com)
[5]    Aidan Jones – Kevin Dowling – Helen Pidd: Recession reaches Hirst’s studios. Guardian, 2008. november 22.
[6]    Palazzo Strozzi, Firenze, 2008. november 14. – 2009. január 11.
[7]    Georgina Adam – Brook Mason – Jane Morris: Don’t like the price – ask again… Art Newspaper – Daily fair edition, 2008. december 3.
[8]    Has photography proven crisis-proof? – Az Artprice elemzése, 2008. november (www.artmarketinsight.com)
[9]    Art Market Watch, Artnet.com, 2008. november 21.
[10]   Walter Robinson: Crisis, what crisis? Artnet.com, 2008. december 5.
[11]   Georgina Adam – Brook Mason – Jane Morris: Don’t like the price – ask again… i. m.}

Artmagazin 2008/6. 9-11. o.