A felfedezés és megértés öröméről

GUTENBERG-GALAXIS

Laczai Veronika

​Lopott Banksy-művel illusztrált kollekciót adott ki nemrég egy ismert ruhamárka, a különböző street art stíluselemek galériákban és a műtárgypiacon köszönnek vissza, de a graffiti mégsem a kánon része, és bizonyos esetekben a hatályos magyar jogszabályok szabadságvesztéssel büntetik. Nem könnyű rájönni, hogyan gondolkozzunk róla, sőt néha már alig vesszük észre.

Ezen biztosan változtat, ha végigolvassuk az októberben megjelent Graffiti – Read the Signs című albumot, amely Lugosi Lugo László filmes, fotográfus, művészeti szakíró (1953–2021) városarcheológusi szerepét és Budapest talán leglátványosabb szubkultúráját mutatja be. A Kurdy Fehér János, Cziglényi Boglárka, Lugosi Blanka és SI-LA-GI (Szilágyi Szabolcs) által szerkesztett művészkönyv, nyitott archívum és street art-katalógus Szép könyvek rovatunkba illő tervét Gerhes Gábor készítette. 


A válogatás alapját Lugo a fővárosi graffitiket műtárgyfotóként dokumentáló utolsó sorozata alkotja, amelynek darabjai városrészek szerint csoportosítva láthatók a könyv lapjain. A képekről tagek, bombák és piece-ek köszönnek vissza: olyan alkotások, amelyek mellett évek óta elhaladunk, vagy nevek, amelyeket arc nélkül is ismerősnek tartunk – ha ki tudjuk olvasni őket. A képanyag mellé Jakabovics Tibor, Kurdy Fehér János, Petró Zsuzska és Radics Panka írt a vandalizmus és műalkotás dichotómiáján messze túlmutató tanulmányokat és szövegeket, sajátos összefüggésrendszerbe helyezve az outsider lét vizuális ellenállásban megnyilvánuló formáját. Az interjúalanyok – Floek Uno, Trans One, Fat Heat és Jok13 – saját kultúrájukra nyitnak ablakot, belsősként mutatják be a látvány háttérországát jelentő rendszert. Nem csupán vizuális jelekről van tehát szó: művészeti és társadalmi hierarchiáról, saját nyelvről és csoportidentitásról, az idő és földrajzi hely szerepéről, arról, hogy a párszáz hazai aktív writer életén keresztül a nyomhagyás gesztusa által mindez hogyan válik univerzálissá. 

A kiadvány mérföldkő, hiszen összehozza a magyarországi graffitiművészet kutatóit és művelőit, emléket állít Lugo látásmódjának és munkásságának, miközben az olvasók kezébe adja a jelek párhuzamos olvasásának és összekapcsolásának lehetőségét is. Lugo, mint a budapesti szellemi és fizikai örökséget kutató „városi népművész” fotográfiáival szünteti meg a város képének efemer jellegét, hogy aztán a fotók terjesztésével játssza ki az időt; küldetése pedig figyelmünk által hosszabbítható meg. Az archívumszelet bemutatja mindazt, ami a szemünk előtt rejtőzködik, és láthatóvá teszi a nem-helyek folyton változó ökoszisztémáját. Miközben elmerengünk azon, vajon hány fal, vonat vagy kirakat változhatott meg egy-egy kép készítése óta, a város egyre otthonosabbá válik: ahogy megértjük a nyilvános és privát felületek összefonódó festett szövetét, feltűnik mellettünk a szerző – fotográfus – alakja is.

Lugo: Graffiti – Read the Signs. Equibrilyum Könyvkiadó, Budapest, 2022, 366 oldal, 21300 forint