Isztambuli árnyak

Artanzix

Áll a bál Isztambulban. A nyugati kurátorok egyre több elismerő szóval és karriert jelentő meghívással nyugtázták a török kortárs színtér fejlődését.

A nemzetközi hírű Extrastruggle kollektíva által készített Kemal Atatür-szobor a Non Galériából
© Non Galéria © fotó: Non Galéria

A galériavilág virágzik, nyílnak az új múzeumok, dübörög az Isztambuli Biennále. Nem váratott magára sokáig a muszlim válaszlépés sem. A Tophane negyedben hagyományosan mecsetek, templomok, zsinagógák és az anatóliai vidékről beköltözött szegény muszlimok által üzemeltetett üzletek sorakoztak. 2008-tól ide áramlottak be a galériák, a maguk szekularizált értékrendjével, erkölcstelen képeivel és alkoholtól tocsogó megnyitóival. Szeptember végéig nem volt különösebb súrlódás a helyiek és az új jövevények között. Egyszer csak kitört a csetepaté, a galéria előtt műanyag poharakból borozgató kiállításnézőkre több tucat férfi támadt késekkel, botokkal, törött üvegekkel, paprikaspray-vel és rohadt naranccsal. Az Outlet Galériánál kitört verekedés átterjedt a Non és az Elipsis Galériákra is. Páran megsérültek, a rendőrség letartóztatta (majd elengedte) a feltételezett tetteseket. Egyesek az egyik galéria kirakatában álló szobrot hibáztatták, ami Kemal Atatürköt, Minden Törökök Atyját bukott angyalként ábrázolja. De a szekularizált Törökországot megteremtő politikus nem a legnagyobb bálvány az igazhitű vidékiek szemében. A politikai iszlamistákat sokkal inkább bántja a nyílt színi alkoholfogyasztás, és annak se örülnek, hogy a galériásoknak köszönhetően mennek felfelé a bérleti díjak. Nem lesz könnyű a békés együttélés megteremtése.

R. G.

Artmagazin 2010/6. 5. o.