Térey Gábor

Könyvkritika

Amikor 1906. december 1-jén I. Ferenc József magyar király és kísérete majdhogynem titokban, mintegy a múzeum hivatalos megnyitóját kiváltó eseményként végignézte az akkorra elkészült Szépművészeti Múzeum gyűjteményét, egyik kalauza a Régi Képtár akkori igazgatója, Térey Gábor volt. Radványi Orsolya, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának jelenlegi munkatársa monográfiájában – amely a Térey Gábor-emlékkiállítás kapcsán jelent meg – az egykori direktornak állít méltó és egyben rendkívül izgalmas emléket.


Radványi Orsolya: Térey Gábor (1864–1927) – Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 435 oldal, 2800 Ft

Térey, aki korának talán legműveltebb és nemzetközi szinten is legelismertebb magyar művészettörténésze volt, 1896-ban kapott meghívást itthonról (amennyiben neki, a magyar apától és angol anyától származónak és szinte csak külhonban tanulónak ez jelentette az „otthont”), hogy előkészítse a múzeum megnyitását az Országos Képtár grafikai anyagának rendezésével. Itt vette kezdetét egy színes és mélyen elkötelezett múzeumi karrier, aminek csúfos végét az áhított főigazgatói szék el nem nyerése fölött érzett többszöri és jogos csalódottság után egy olyan rágalmazási hadjárat jelentette, amely a mai kis magyar valóságban is méltán megállná a helyét. A kötet fiatal szerzője finoman és objektivitását mindvégig megőrizve áll ki főhőse mellett és rajzol róla egy nagyon szerethető és tisztelhető portrét, krimibe illő rejtélyekkel fűszerezve. A könyv világosan tagolt fejezetekre bomlik, amelyek közül külön izgalmasak a kor műkereskedelmi életéről szólók. Különösen azok, amelyek rámutatnak a már száz évvel ezelőtt is meglévő szomorú tényre, hogy a magyar gazdasági helyzet nem éppen a legkvalitásosabb művek megvételét tette lehetővé a Szépművészeti Múzeum szakértője számára. Éppen ezért kissé hihetetlennek tűnik, hogy Térey irányítása alatt a Képtár több mint háromszáz képpel lett gazdagabb. Ezek közül nem egyet Térey ajándékként kapott, ami jól mutatja, hogy a kor hazai és külföldi műgyűjtői (köztük az a Joseph Duveen, akiről szintén Radványi közölt cikket – Artmagazin 2009/4. 34–40. o.) igen nagyra becsülték szakértelmét és minden bizonnyal meggyőző, vonzó személyiségét. A tanulmányt igazi olvasói csemegeként egészítik ki a Térey családot bemutató korabeli fotográfiák és több száz forrásként közölt levél, amelyek tanúbizonyságot tesznek a „tanácsos úr” kiterjedt baráti és szakmai kapcsolatrendszeréről. Mindezek tapintható közelségbe hozzák a századforduló művészi életét – és némi megnyugtatásul szolgálnak számunkra, hogy bizonyos dolgok nem változnak: a korrupció és a rosszindulat mellett azért a művészet szeretete is örök.

Káldi Katalin

Artmagazin 2009/ 6. 84.o.