Törvényt nem tisztelő avantgárd kísérletek és elvtelen szovjet propaganda – a ’20-as, ’30-as évek változatos időszak volt az orosz fényképezés történetében. Ugyanis a fotográfia sem vonhatta ki magát az 1917-es forradalmat követő drámai társadalmi változások alól, a világot átformáló bolsevik jelszó a fiatal művészeti ágat is átalakította.

A nagy sztálini vérengzések és a szocreál doktrína előtt három irányvonal élt együtt a szovjet-orosz fényképészetben. Az egyik fő iskola a századfordulós, festői indíttatású, „művészi” piktorializmus volt. A l’art pour l’art mentalitásban gyökerező művészeteszményt hiába képviselte a nagy múltú Orosz Fényképészeti Társaság (ennek volt a tagja Alekszandr Grinberg is), a hatalom burzsoá csökevényként üldözte. Az állami újságok számára a fotósok új nemzedéke készítette a riportfotókat a kötelező propaganda szellemében. A proletár iskola képviselői ontották a társadalmilag érzékeny felvételeket az üzemekből és a kolhozokból, a harmadik irányzat pedig a baloldali, avantgárd értelmiség köreiben és a futuristák vonzáskörzetében hódított. Ezek az újító, kísérletező fotósok dinamikus látomást festettek a jövőről, konstruktivista kompozícióik segítségével. Ide tartozott a híres orosz avantgardista, Alexandr Rodcsenko is, akinek a felvételei – kortársainak fotóival együtt – a november 25-én nyíló Budapest Art Fair kísérő kiállításaként lesz látható, erősítve a művészeti vásár nemzetközi profilját.