A jövő múzeuma vagy pillanatnyi szeszély?
A művészeti szcéna vezető alakjai október 5-én este New Yorkban gyűltek össze, hogy megünnepeljék az Adobe új virtuális múzeumát. A kezdeményezés igazi kuriózum, mivel a létesítmény megfelel az építészeti követelményeknek, azaz valójában is megépíthető, ám a múzeum kizárólag online létezik. Az Adobe Múzeumot Filippo Innocenti építész és Piero Frescobaldi digitális producer álmodta meg. Az Artinfo jelenti.
Kortárs a kirakatban - Luxusmárkák és a kortás művészeti csodafegyver
A nagy nemzetközi divatcégek és a kortárs művészek léptennyomon keresztezik egymás útját. A Louis Vuitton-székház tetején kísérleti kiállítások zajlanak, egy divatmogul aukciósházat vásárol, a Cartier graffitiseket hív meg. Minek köszönhető ez a nagy egymásra találás? Szimpla üzlet, brandépítés vagy a cégvezérek gyűjtői ambíciói állnak az új trendek mögött?
„Akkorát kapsz, hogy a fal adja a másikat…“
„Személyre szabott tárgy” rovatunk szerzői egy-egy számukra fontos műtárgyról mesélnek – szubjektíven. Ezúttal Markója Csilla művészettörténész mutatja be Nádas Péter Önarckép szélharanggal című fényképét. A mű 2009. október 22. és 2010. január 10. között volt látható a Stuttgart melletti Fellbach városka galériájában, azon a tárlaton, aminek anyagát az író maga válogatta 1959 és 2003 között készült fényképeiből. A kiállítás kíséretében megjelent Nádas Péter Schatten an Mauern (Árnyékok a falakon) című fotóalbuma, melyhez az utószót Joachim Sartorius írta.
Szobrászélet Magyarországon 3. - Bohus Zoltánnal beszélget Hernádi Miklós
Zömök, kinézetre bivalyerős, mégis a legtörékenyebb anyaggal dolgozik: üveggel. Káprázatosan hajlékonyak újabb művei, megmunkálási fokuk, kiszámítottságuk maximális. Megannyi gondosan megtervezett, mégis szeszélyesnek tetsző kaland. A látszólagos öntörvényűség mögött szigorú törvénytiszteletet találok.
Közmunkára ítélték a Banksy-hamisítókat
1 év felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki július végén a londoni bíróság arra a két férfira, akik hamis Banksy-nyomatokat adtak el. A 44 éves Grant Champkins-Howardot és a 45 éves Lee Parkert csalás bűntette miatt 240 óra közmunkára ítélte el a bíróság, ezen felül öt évre eltiltották őket az internetes kereskedelemtől. Az Art Newspaper jelenti.
Kettős beavatás
A világ első számú modern és kortárs művészeti vására, Észak- és Latin-Amerika, Európa, Ázsia és Afrika vezető galériáival, 300 kiállítóval, több mint 2500 művész szerepeltetésével – a modern művészet klasszikusaitól a legfiatalabbakig –, tavaly 62 500 látogatóval, három szatellitvásárral, amiből a Listére idén is meghívást nyert a Kisterem, a Voltára pedig az acb és a Deák Erika Galéria. Itt kiállítani dicsőség, de lássuk, milyen érzés látogatóként belemerülni a műtárgyáradatba.
Robert Capa a színpadon - A fotográfia diadala
„A világ legnagyobb háborús fotográfusa” védjeggyel Robert Capa-kiállítás járja az országot, miután az állam megvásárolta az International Center of Photographytól a magyar származású fotóriporter számos felvételét. Capa-lázban égve jogos a kérdés: hogyan születettek a fotográfia legendái a baloldali propaganda és a CIA, a menedzserek és az értelmiségiek össztüzében? Kik és hogyan állítottak szobrot Capának a halála után? Megrendezett volt-e a milicista? Valóban Capa kezében volt-e akkor a kamera? Mi történt a D-Day negatívjaival? Mi mindent tett meg Capa a sikerért?
Isztambuli kortárs színtér
A szeptemberi Art Newspaperben Necmi Sönmez elemezte a kortárs török művészet virágkorát. A Düsseldorfban dolgozó kurátor – ahogy azt szokás – ostorozta a kereskedelmi szemléletet és a dekorativitásra fogékony gyűjtőket.
Gerber Pál - Nem vagyok kiábrándult
„Elégedett ember vagyok, nem kiábrándult” – állítja magáról Gerber Pál, amit jó emberismeret birtokában elhihetünk neki. A csípős humorú, szarkasztikus, találóan kritikus, az emberi kapcsolatok visszásságaira érzékeny alkotókról ugyanis rendre kiderül, hogy valójában jó kedélyű emberek. És valószínűleg éppen ennek az alapállásnak köszönhetően van elég erejük és bátorságuk a bírálathoz. Ilyen képzőművész Gerber Pál is, aki durván megmunkált objektjei, szimbolikus installációi és vad asszociációk szerint összerendeződő festményei alatt ülve színes és anekdotikus történetekben emlékezett vissza pályájára.
Japán műanyagszobrok Versailles-ban
A kortárs művészet ismét meghódította a csodálatos Versailles-i Kastélyt: a manga stílusban dolgozó japán szupersztár telerakta műanyag szobraival a Napkirály rezidenciáját.
Eat Art - Daniel Spoerri gasztronómiai bankettje
Avantgárd konyha; ehető műalkotások; végeérhetetlen gasztro-happening. – Daniel Spoerri Eat Artjának általában ez a provokatív és sikkes oldala nyeri el a közönség figyelmét. Ám a düsseldorfi, 1968-ban megnyílt Restaurant Spoerri, az 1970-es Eat Art Galéria és az Eat Art bankettek korántsem a jóléti társadalom bohém igényeinek kiszolgálását tűzték ki célul. Éppen ellenkezőleg: Spoerri az „örökkévaló érték, az emészthetőség, a művészet változásai, a művészet mint fogyasztói termék” problémáit vizsgáló mozgalma, mely kiterjed „a legváltozékonyabb dologra, ami csak létezik: arra, ami ehető”, a (művészet-)fogyasztói társadalom kritikája mellett – „az vagy, amit megeszel…” – inkább a gasztronómiai kultúrában (is) állandósult társadalmi tabuk vizsgálatában és megkérdőjelezésében jeleskedik. Az Eat Artnak ez az oldala csak előtörténetének ismeretében válik hozzáférhetővé.
Brainstorming, avagy kriminális és szabad asszociációs ötletelés a közgyűjtemények fotóhasználati jogairól
A jogszabályok útvesztőjében fontos elvi, szinte banális kérdés, hogy mihez is van joga, mi is a kötelessége az adóforintokból a nemzeti közkincs megőrzésére létrehozott és működtetett hazai közgyűjteménynek és az ott dolgozó szakembereknek. Fontos kérdés/érdek a folyamatos finanszírozási problémákkal küzdő intézmények életében, hogy a náluk lévő „vagyon” hasznosítására milyen módszerek alkalmazhatók és ezen megoldások alkalmazásával hogyan lehet javítani az intézmények működésének feltételein. A kérdés – bármilyen irányból közelítünk – sok aspektust és számos súrlódási felületet generál, hisz ahány érdek, annyi ésszerűnek tűnő megoldás létezik. Egy dolog azonban tény: a magyar közgyűjtemények irányítói sem térhetnek el az érvényes jogi instrumentumoktól, illetve nem szerencsés, ha a saját érdekeikre görbítik a különféle, néha gumicsontként is értelmezhető jogszabályi kereteket. A múzeumok gyűjteményeiben őrzött tárgyakhoz kapcsolódó fotóhasználati jogok esetében úgy tűnik, valóságos brainstorming, ötletroham tombol, amelynek lényege: mindent lehet, ami jónak tűnik. Persze nem biztos, hogy ami rövid távon jónak tűnik, az hosszú távon hasznos vagy korrekt is.
Múzeumgeológia
Arcképcsarnok, Modern Képtár, Nemzeti Képtár, Nemzeti Galéria – a magyar országos képtár születésének szövevényes története. Sinkó Katalin a Galéria évkönyvében dolgozta fel a hazai múzeumhistória fejezeteit. Európai hírű szaktudósok, csőlátású pártpolitikusok, közönségkedvenc kiállítások és vastag katalógusok, a tudomány- és intézménytörténet szereplői, vagy inkább mára már néma tanúi kelnek új életre és beszélik el a Nemzeti Galéria Kik vagyunk, honnan jöttünk-jét, egyelőre még a Merre tartunk? nélkül.
Nőművészet vagy nőművészek? A Centre Pompidou új állandó kiállítása
Tavaly májusban rendhagyó tárlat nyílt Párizsban a Beaubourgban elles@centrepompidou címmel. A koncepcióból két dolog világos már elsőre is: csak női kiállítókkal találkozhatunk és kizárólag olyan darabokkal, amelyek a múzeum gyűjteményéből valók.
Kínai táj, japán ecsettel - Tajvani koktél
Már az utcakép is kaotikus: mintha egymásra tolták volna a szegényes, földszintes bádogviskókat, a két-három szintes téglaházakat, a trópusi virág külsejű, színpompás templomokat és a hatalmas felhőkarcolókat. Az egzotikus Tajvan a művészetkedvelőknek is hasonló izgalmakat tartogat: kínai táj japán ecsettel festve, globális csúcstechnológiával felvértezve. Buddhista templomok és Starbucks-kávézók, a Tiltott Város kincsei és digitális videók, tradicionális kalligráfia és globális műtárgypiac. Úti benyomások – a Kína árnyékában is virágzó – Tajvan szigetéről.