Kis magyar pornográfia
Lehet sopánkodni. Egy politikus korlátozni szerette volna a művészi szabadságot! A progresszív képzőművészet képviselői és hívei váratlanul új impulzust kaptak. Noha Magyarországon a kortárs kiállítások az értelmiség jó részét hidegen hagyják, a Kis magyar pornográfia című tárlatot megelőző rendkívüli fejlemények váratlanul hatalmas publicitást biztosítottak egy kortárs alkotás számára.
Hamis Murillo
Kritikusi önvizsgálat
A debreceni Modemnek többször főhetett már a feje a kritikától, legutóbb a Gerhes-féle Kósa Lajos műanyag büszt váltott ki heves össztüzet a napi sajtóból – miközben a szinte a semmiből létrejött intézményben egymást érik a hatalmas tömegeket vonzó tárlatok. Kezdve a nyitó szenzációval, Az igazi da Vincivel, ami bebizonyította, hogy egy vidéki város vadonatúj kulturális intézménye is bevonzhat több mint százötvenezer látogatót. Ez az imponáló start folytatódott az olyan hiánypótló életműtárlatokkal, mint a nagy sikerű Aba-Novák Vilmos-bemutató vagy a Bukta Imre-retrospektív.
A pannon Botticelli
2007. június 8-án bombaként robbant a hír: az esztergomi studiolo reneszánsz falképeit Sandro Botticelli készítette. A szenzációs felfedezés mögött a restaurálásokat tíz éve vezető Wierdl Zsuzsanna és az ELTE művészettörténész professzora, Dr. Prokopp Mária kutatásai álltak. A Firenzében bejelentett új attribúciót felkarolta a politika és felkapta a média – csak a szakma fogadta hűvös elutasítással. Művészettörténész körökben sokan csóválták a fejüket, de a nyilvánosság előtt kevesen vállalták fel véleményüket. Dolgozhatott-e egy sztárfestő az esztergomi várhegyen? Miről árulkodnak az átfestések alól előkerült eredeti rétegek? Működhet-e a stíluskritika a nedves vakolatra készült alárajzolás és alászínezés alapján, ha a freskó felső rétege, maga a” festmény”, lekopott? És főként: mekkora művészeti piacot jelentett a quattrocento Magyarország? Az Artmagazin a falkép restaurátorát faggatta az elmúlt évtized legnagyobb vihart kavart hazai régészeti felfedezéséről, a lekapart rétegekről, Botticelli-attribúción ülő átokról és a legújabb hipotézisekről.
Az impresszionizmus és a modern műpiac kialakulása
Az, hogy az impresszionizmus az első olyan, később irányzatként emlegetett mozgalom, amely elindította a modernizmusok láncreakcióját, rég tudott dolog. Hogy a modern műkereskedelem kialakulása is innen eredeztethető, csak a legújabb kutatásokból vált egyértelművé.
Kortársak a Vatikánban
A művészet és az egyház folyamatosan távolodott egymástól az elmúlt két évszázadban. Bár a hajdani papi mecenatúra intézménye már sosem fog visszaállni, a Vatikán igyekszik kibékülni a kortárs művészekkel. 45 évvel ezelőtt VI. Pál pápa tett történelmi lépést a modern művészek felé, majd tíz évvel ezelőtt II. János Pál intézett levelet az alkotókhoz. Most XVI. Benedek – elődei nyomában járva – meghívta a világ számos ismert művészét egy római találkozóra. A Vatikán komoly kortárs művészeti programot tervez.
Műtárgypiaci helyzet
Artmagazin 2009/5.
A krakkói Leonardo-portré hermelinje alatt beutazzuk egész Európát, a pókhálós vidéki angol aukciósházaktól, a hivatalos művészekkel kidekorált keleti régión keresztül, egészen a katalán királyok palotájáig. Mednyánszky monográfusa elemzi a közelmúlt legnagyobb műkereskedelmi szenzációját, a Donningtonban szeptemberben kalapács alá került Ringwald-gyűjteményt: vad licitharc a padláson felejtett Mednyánszkykért, sosem látott reprodukciókkal! Terítékre kerül a hivatalos művészet, a DDR manierizmus királya, Werner Tübke, a Rákosi-portrék mellett absztrakt műveket készítő hazai kettős könyvelők és persze az Aczél-korszak emigráns csillaga, Amerigo Tot. De lesz még: rendszerváltás a Kiscelli Múzeumban, barokk idő Pannonhalmán, makettépítés Bécsben, hiperrealizmus Kőbányán és az impresszionisták mögött álló szürke eminenciások seregszemléje. Leonardo, Botticelli, Orbán Dezső és Ujházi Péter. Művészettörténet – színesen.
Kortárs sikerek az aukciókon
A nagy nemzetközi aukciósházak az impresszionisták és a modernek után megtartották a kortárs művészet mértékadó, novemberi árveréseit is. Az eredmények biztatók, a középpontban Andy Warhol kétszáz darab egydollárost ábrázoló szitanyomata állt, amely – és ez szimbolikusnak is tekinthető – a nyolcvanas évekhez képest megszázszorozta az értékét. Beindult a kereskedelmi számmisztika: a piaci szereplők nagyon szeretnének hinni a nagy pop artos pénzguru síron túli üzenetének. A szitanyomat üzenete pedig igen optimista: 43,8 millió dollár! Egy kis aukciósháznál ez éves forgalomnak is elmenne! Beindult a gépezet.
Vienna Art Week 2009
A régió legnagyobb – barokktól a kortársakig mindent felölelő – képzőművészeti fesztiválja, a Vienna Art Week ötödjére kerül megrendezésre Bécsben, november 16–22. között. A Csábítás a művészetre mottó igézetében a Vienna Art Week színes programkínálattal várják az érdeklődőket, múzeumok, galériák, nemzetközileg elismert művészek és kurátorok sorát vonultatva fel. A résztvevő intézmények között található a bécsi színtér színe-java, többek között az Albertina, a Belvedere, a Kunsthistorisches Museum, a Kunsthalle, a Leopold Múzeum, a MUMOK, a Liechtenstein Múzeum, az Iparművészeti Múzeum (MAK), a Dorotheum, az Essel Múzeum és a Wien Múzeum.
A Sotheby'snél véget ért a recesszió?
A nemzetközi műkereskedelem kapaszkodik. A nagy vásárok rezzenéstelen arccal kínálják portékáikat, az aukciósházak diszkrét karcsúsítás közepette próbálják fenntartani a normál ügyvitel látszatát. Mindenki bizakodó és várja a pangás végét. A számok viszont kegyetlenek: a tőzsdén jegyzett Sotheby's részvényesei ismét esést könyvelhettek el a harmadik negyedévben. De rögtön érkezett a jó hír is. Az árverezőház november eleji impresszionista és modern aukciója hatalmas sikert aratott. A kritikusok az árverés kapcsán már azt is leírták: „a recessziónak vége”.
Meztelen diploma
Zolnay Pál 1973-ban bemutatott Fotográfia című filmjének főhősei – a fotós, a retusőr és az énekes – vidékre utaznak, ahol házról házra járva ajánlják fel a helybelieknek, hogy fotót készítenek róluk és környezetükről, illetve amennyiben erre igény van, felújítják régi képeiket. A fényképek ürügyén zajló beszélgetésekből megrázó sorstörténetek mellett a fotós és a retusőr konfliktusa rajzolódik ki, mindebből pedig a dokumentum és fikció általános ellentmondása.
Vigyázat! Frissen mázolva! I.
Konok Tamás festőművészt valamikor ez év késő tavaszán felkereste egy gyűjtő ismerőse azzal, hogy felkínáltak számára egy Konok-munkát, ám részben a kompozíció kvalitásai, másrészt a képért kért gyanúsan kedvezőnek tűnő ár miatt neki fenntartásai vannak. A festő megnézte az állítólagos munkájáról készített fotót, és egyértelműen kijelentette: a képet nem ő festette.
Vigyázat! Frissen mázolva! II.
Bak Imre köztudomásúlag az egyik legjobban dokumentált művész, akinek munkásságát az időről időre saját kiadásban megjelentetett katalógusok alapján is nyomon lehet követni. Ezenkívül sajátos módszerrel, speciális technikával és anyagokkal dolgozik, mértani pontossággal, úgyhogy néhány éve saját maga mondta: aki őt hamisítani tudja, az meg is érdemli, hogy jelentősebb összeghez jusson. Arra azért nem számított, hogy ezzel bárki meg is próbálkozik majd, így eléggé meglepődött, amikor nemrégiben szemtől szemben állhatott egy hamis Bak Imre-képpel.