A Karátsonyi-gyűjtemény és remekművei (2. rész)
Az 1718-ban, a török elleni harcokban szerzett érdemeikért nemessé tett Karátsonyi család történetéről, vagyonuk 1849-es elkobzásáról, 1859-beni grófi rangra emelkedésükről, gyűjteményük kialakulásáról és az azt megjárt Jacob Jordaens-kép kalandos sorsáról volt szó az első részben. Most következzen a gyűjtemény 20. századi szétszóródásának, illetve egyes darabok szerencsés megkerülésének története.
„Hic Terminus Haeret – Ahol feloldódnak a határok”
Az erdő közepén ülök egy bronzba öntött szobában, amely mintha csak úgy hanyagul oda lenne vetve a fák között burjánzó aljnövényzetbe – nem csekély méretei (5x3x2,5 méter) és súlya (több mint 5 tonna) ellenére. Látszik a fák lombja, mert a szobának nincs teteje. Viszont belül teljesen be van rendezve: egy vetetlen ágy összegyűrt bronzelepedőkkel és -takarókkal, két asztal, két szék, egy gardrób, mosdókagyló. Az asztalon ételmaradék, gázfőző, amelyen valaki főzött, üvegek hevernek szerte, a polcon könyvek sorakoznak, minden, minden bronzból. Eső után az összes edény tele van vízzel, rézsútos víztükrökkel. A szoba hátsó része nagyjából egy méterrel magasabb az elülsőnél, a padló oldalirányban is összeszűkül, és e kettős lejtő hatására elveszti az egyensúlyát, aki belép. Muszáj ehhez ott lenni bent, mert a benyomás fizikai természetű. Van olyan látogató, aki kitámolyog, és majdnem hanyatt esik. – A világ kifordul sarkaiból.
Klicsko vs homály
Biztosan kiderül, miről is szól az idei Velencei Biennále, számomra mindenesetre az a házilag készített transzparens volt meghatározó, amellyel a nyitásra érkezőket fogadták: ELÉG AZ UNALMAS MŰVÉSZETBŐL. Ilyen egyszerű. Tényleg látható, hogyan kapaszkodik a művészet, nyújtogatja kezét vagy csápját a közönség után, könyörgök, nézz meg.
Tabula rasa
Az 53. Velencei Biennále unott műtárgytömegében egymás után bukkantak fel a félszáz éves monokróm alkotások. Mit keresnek az egyszínű festmények és a fehérre mázolt üres vásznak az ezred eleji kavakádban? Valami menthetetlenül véget ért – itt a tabula rasa...
Kairó bekeményít
A lopott régészeti tárgyak forgalmazása évtizedekig bombaüzlet volt. A nagy nyugat-európai és amerikai múzeumok százszámra vásárolták az illegálisan kitermelt leleteket. Az olasz és a görög kormány mind erősebb tiltakozása mára radikálisan visszaszorította a feketekereskedelmet. Az utóbbi időben – az energikus Zahi Hawass vezetésével – Egyiptom is egyre határozottabb lépésekre szánta el magát. A világsajtót a napokban járta be a hír: Kairó szakít a Louvre-ral.
Eredeti hamisítvány
Miként a könyveknek, a képeknek is megvan a maguk sorsa. Némelyiké egész kacifántos. Egy 17. századi holland zsánerképről például jó fél évszázaddal ezelőtt kiderítették, hogy hamisítvány. Ráadásul a hamisítók fejedelme, Van Meegeren mester készítette, aki csőbe húzta az egész művészettörténész szakmát, a fő Vermeer-szakértőktől kezdve a náci birodalmi kancellár tanácsadójáig. A kérdéses képről már rég lemondott a szaktudomány, de most a kutatók azt állítják: eredeti.
Megméretve, avagy: lehet-e a Lovas Leonardo alkotása?
Mint arról az utóbbi hetekben számos újságcikk beszámolt, a washingtoni National Gallery kamarakiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum, idestova egy évszázada hol Leonardo da Vincinek tulajdonított, hol tőle elvitatott kisbronza köré (1. kép). A budapesti ló, avagy egy Leonardo da Vincirejtvény címen futó tárlatról szóló hazai híradások egyik sarkalatos megállapítása, hogy a washingtoni szakembereknek a rendkívül alapos technikai vizsgálatok ellenére sem sikerült hitelt érdemlően bebizonyítaniuk, hogy a kisbronz Leonardótól való. Ha így van, nem sok okunk van örülni a szobor washingtoni kirándulásának, hiszen a National Gallery stábjánál szakavatottabb kezekbe aligha kerülhetett volna.
Családi örökség
Az alapélmény a barátságos fogadtatás. Üvegvázába kitett virágok a szűk lépcsőház minden második kőlépcsőjén – már előre érződik, hogy a Ménesi úti műterem-múzeumon otthonos varázslat ül. Öreg polgári enteriőrök, nem kifényesített kastélymúzeumi ridegséggel, hanem meghitt enyészettel.
Budapest Art Fair: Nem lesz sátor!
A gazdasági pangás világszerte megrengette a képzőművészeti vásárok egyre burjánzó iparágát. A helyzet nem tesz jót a hazai műkereskedelem infrastruktúrájának sem. Németh Orsolya hívására júniusban összegyűltek a tapasztalt galeristák a fiatal NextArt Galériában, hogy megvitassák a Budapest Art Fair helyzetét.
Design Hét Budapest 2009
Hatodik alkalommal rendezi meg 2009. október 2-11. között a Design Hét Budapest című eseménysorozatot, aktuálisan a Kreativitás és Innováció Európai Éve programjának hivatalos részeként. Az idei év központi témája – a kreatív energiák – az alkotói kreativitásra a tudás alapú termékekre, szolgáltatásokra, valamint az újgenerációs anyagokra és technológiákra fókuszál. A ma már országos jelentőségű fesztivál ismét a főváros egész területén zajlik. Több mint 60 különböző rendezvény, kiállítás, divatbemutató, előadás és workshop során ismerhetik meg a hazai és nemzetközi formatervezés újdonságait, legfrissebb eredményeit az érdeklődők.
Ingyenes múzeumok vége?
Egy hirtelen ötletrohamtól vezérelve a kulturális minisztérium 2004 májusától ingyenessé tett 24 budapesti (és Pest környéki) állami múzeumot. A népszerűsítő beavatkozás mérsékelt sikereket ért el, végül egy EU-s szabályozásra hivatkozva 2008. január 1-jétől meg is szüntették. Az ingyenesség ugyanis csak a magyar állampolgárokra vonatkozott, ami ellentétes volt az uniós Római szerződéssel. A hamar elhalt magyar kezdeményezés után az ingyenmúzeum ötletét adó brit rendszer is válságba került. A londoni polgármester új lehetőségeken töri a fejét.
Interneten az Interpol
A számítógépes világháló rohamos fejlődése nagyon megnehezítette az illegális műkereskedők dolgát. Eddig elegendő volt egy másik kontinenst beiktatni a provenienciába, hogy a kétes eredetű műtárgy múltja kinyomozhatatlan legyen. Az internet miatt a világ összezsugorodott. A biztosítók által létrehozott Art Loss Register weboldalán a műkereskedő vagy a vevő ellenőrizheti a Föld bármelyik pontján megvásárolt műtárgyat. A nemzetközi bűnüldözésre szakosodott, nagy múltú Interpol is halad a korral: felpakolta a világhálóra a sok ezer tételes műkincs adatbázisát.
Vermeer veszélyben
Bécs évtizedek óta építgetett múzeumváros-imidzsét három évvel ezelőtt nagy csapás érte: az egykori tulajdonos leszármazottainak sikerült elperelnie öt világhírű Klimt-festményt a Belvedere gyűjteményéből. A képek ugyanis kétes úton jutottak a zsidó származású magángyűjtőtől az állami intézménybe. Osztrák sajtóértesülések szerint újabb veszély fenyegeti a bécsi múzeumokat: az egykori tulajdonos örökösei bejelentették igényüket a Kunsthistorisches felbecsülhetetlen értékű gyöngyszemére, Vermeer Műterem című festményére.
Iraki Picasso
A nemzetközi szaksajtót évek óta tartja izgalomba a bagdadi múzeumok sorsa, ahonnan remekművek ezrei tűntek el az amerikai csapatok 2003-as érkezése előtt és után. A térség most egy másik művészeti ügy miatt került a média figyelmének középpontjába: az iraki hatóság lefoglalt egy Picasso-festményt, amit tulajdonosa éppen értékesíteni akart. A finoman klasszicizáló akthoz az iraki férfi nem törvényes úton jutott, a dollármilliókat érő remekmű egykor a kuvaiti Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagította. Az első sajtóhírek szerint. A magyar média – szokásához híven – nem követte tovább az eseményeket...
Vásároljon klasszikust!
A műkereskedelmi szaklapok hasábjain már a válság kezdetén terjedt a jó tanács: vásároljon klasszikus műtárgyat! A számok igazolni látszanak a veterán piaci résztvevők bölcsességét. A két nagy árverezőház nyári árverésein gyönyörűen szerepeltek a régi mesterek. A Sotheby's klasszikusokat felvonultató, nyári londoni aukciósorozatán az összforgalom 45 millió fontra esett csak vissza – a tavalyi 59 millióról. A ház szakértője a jó szereplést a bejáratott és szilárd gyűjtőközönségnek és az új vevők megjelenésének tudta be!